Előző blogbejegyzésünkben ejtettünk néhány szót a japán italokról. Most nézzük meg közelebbről a sakét!
A japánokról már a 3. század környékén feljegyezték, hogy szeretnek inni. A Heian-korszakban a sake még csak a császári udvar kiváltsága volt, és csak a Kamakura-korszakban vált országszerte népszerűvé. Segítette a folyamatot, hogy a mezőgazdaságban termelt fölöslegből sakét készítettek a gazdák. A főzés a téli időszakban történt, amit a földbérlő gazdák ki is tudtak használni – sokan a sakekészítés mesterei lettek, Tojinak hívták őket.
A második világháború után a sake gyártása rossz irányt vett: minősíthetetlen, rossz italok kerültek a piacra. Ezt ellensúlyozva a készítők igyekeztek visszaszerezni a japán sake renoméját, így versenyekre, vásárokra is vitték az italokat.
Ma háromféle sakét különböztetnek meg a felhasznált rizs mennyiségétől függően:
– ginjo
– daiginjo
– junmai
Forrás:
Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul? Scolar Kiadó, 2019.
Kiemelt kép: HOerwin56 – pixabay
