A shiatsu egy masszázsterápia, mely során az ujjakkal finoman nyomást helyeznek a test különböző területeire beindítva a belső működési rendellenességek gyógyulását.
Honnan ered a shiatsu?
A shiatsu a keleti gyógyászatból fejlődött önálló masszázsterápiává a 20. század folyamán. Nagy hatással volt rá az anma önmasszázs, amelyet kb. 7000 évvel ezelőtt kezdtek el használni Nepálban, Tibetben és Nyugat-Kínában. Egy időben Japánban is nagy népszerűségnek örvendett, majd a manuális terápiák alkalmazása csökkenésnek indult. Újra a Taisho-korszakban került előtérbe az anma, illetve ekkor már a nyugati orvoslás és módszerek is beolvadtak.
Maga a kifejezés és módszer 1919-ben került először publikálásra Tenpeki Tamai jóvoltából, aki kiadta a Shiatsu-módszer (Shiatsuho) című kiadványt. Ebben az időszakban úgy tekintettek a shiatsura, mint egy gyógymódra, a spirituális, lelki oldalát kevésbé emelték ki.
A legelső japán shiatsuval foglalkozó intézetet 1925-ben alapította Tokujiro Namikoshi, amely azonban csak 1940-ben kezdhette meg működését, és 15 évvel később vált hivatalosan is elismertté.
A terápia másik ága a zen-shiatsu, amit Shizuto Masunaga alapított, aki Namikoshi iskolájában tanult. A zen-shiatsu a 12 meridiánpontra fókuszál, és a haradiagnózis a kiegészítő eleme. A haradiagnózis a has vizsgálatát jelenti, vagyis az itt található meridiánpontok vizsgálatával indul a masszázsterápia.
A japán kormány terápiaként a shiatsut 1964-re ismerte el.
A shiatsu akkor a legsikeresebb és leghatékonyabb, ha a terapeuta elmélyült tudatállapotban végzi. Ehhez azonban sok gyakorlásra van szükség.
Forrás:
https://kny.hu/a-shiatsu-rovid-tortenete/
Kiemelt kép: Pinterest
