004369911060985

A teázás élményét Kínának köszönhetjük, ahol a teafogyasztás már sok – sok évvel ezelőtt nem csupán gyógyászati okokból történt. Az emberek örömüket lelték benne.

Japánban a teázás kiteljesedése a teaszertartások megjelenésével történt. A 15. századtól jelentős kulturális és társadalmi változások következtek. A fényűzést és a luxust felváltotta egy szerényebb létforma (wabi – sabi), amely természetesen a teázás során is megmutatkozott. A teaszertartások megálmodójaként Szen no Rikjút tartják számon, aki a zen buddhizmus iránti odaadásával egészen új szintre emelte ezt a szokást. A Rikjú – féle teázás lényege, hogy minden találkozást, összejövetelt becsülni kell, és meg kell szervezni. A vendégeknek kézzel írt meghívót kellett írni, a teázás előtt ételt szolgáltak fel és ezt követően egy külön helyiségben történt maga a teázás. Mindez az egyszerűség keretein belül. Rikjút a teázás szentjeként emlegetik, és a mai napig nagy dicsőség övezi. Néhányan úgy tartják, a teaszertartások által Japánban megszületett a „béke művészete”.

Ezért a tea, olyan fontos szerepet tölt be a Kínai és a Japán kultúrában, hogy a fogyasztását már már különleges eseményekkel, úgynevezett teaszertartással ünneplik meg, amely fontos részét képezi a kulturális és vallási életnek. Japánban a teaceremóniát chanoju-nak hívják.

Az egyik most épp Japánban élő barátnőm, Nagy Renáta így mesélt az Ő teaszertartás élményéről:

„A szadó megnevezést a japán stílusú teaszertartásra értik, mely során a vendéglátó meghatározott koreográfia és művészi mozgás révén hagyományos zöld teát készít a vendégnek. Ezen vettünk részt mi is. Körben helyet foglalva szeizában (hagyományos japán térdeplő ülés) először megnéztük hogyan zajlik egy ilyen szertartás (a teakészítés alatt a mester mindezt el is magyarázta nekünk, a mozdulatokat, hogy minek mi a neve, mikor mit kell mondani) majd mi is kipróbálhattuk.
Elsőként én vendégként vettem részt (ki gondolta volna) és a párom készítette el nekem a teát. A vendégnek is be kell tartania a szadó koreográfiájának rá eső részét, mindezt megtanították nekünk, és végre megízlelhettük az elkészített teát. Mivel a japán zöld tea nem édes, így a szertartás részét képezi, az okasi is (japán cukor), amit a tea elfogyasztása előtt kell megenni, így részemről igazán finomnak találtam a párom által készített teát. Egyébiránt ha nem ízlik, akkor is meg kell inni a pohárból az utolsó cseppig, majd visszaadva a csészét udvariasan meg kell köszönni.
Ezt követően szerepet cseréltünk és ezúttal én készítettem el a teát. Eléggé izgultam és kicsit bajban is voltam, ugyebár bal kezes vagyok, de itt mindent ugyanúgy kellett csinálnom mint a többiek, de a párom szerint sikerült finom teát készítenem (vagy csak udvarias volt 😀 )” Köszönjük szépen Reni a beszámolódat!

Nektek volt már alkalmatok teaszertartáson részt venni?