Az október vége, november eleje sok helyen a halottakkal való újrakapcsolódás időszaka, emellett az elcsendesedés, elmúlás ideje is. Bár a japán halottak napja nem novemberre esik, mégis talán itt érdemes szót ejteni a japán temetkezési szokásokról.
A japánok és a halál
A japánok teljesen másképp tekintenek a halálra, mint általában a nyugati országok. Számukra ez az élet körforgásának természetes velejárója; halottaiknak házi oltárt állítanak, hogy méltó módon emlékezhessenek meg róluk.
Japánban megszokott a temetkezési szolgáltató igénybevétele. Általában az elhunytat a családi sírba temetik. A temetés napja előtt virrasztanak, ez az otsuya. Ma már nem feltétlenül tart egész éjszaka. Ilyenkor összegyűlik a család, érkezik egy buddhista szerzetes, aki mantrázik, majd könnyed vacsorát fogyasztanak. A legfőbb gyászolót moshunak hívják – általában ő az elhunyt házastársa vagy a legidősebb gyermeke.
A temetés napján a vendégek pénzt adnak az elhunyt családjának a temetési költségek fedezésére, ezt hívják koudennek (magyarul füstölőpénz). Az elvárt minimum összeg 5000 yen.
A temetési szertartás után a koporsót egy halottaskocsira teszik (reikyuusha), majd a krematóriumba szállítják. Japánban jellemzően hamvasztanak, mivel higiénikusabb megoldás. Egy időre a hamvakat hazaviszik, csak később kerül a családi sírba.
Filmek a témában
A japán temetés témájában két nagyszerű film is készült: Osoushiki (Itami Juuso rendezésében), illetve az Okuribito, amely Oscar-díjat is kapott (rendezte: Takita Yojiro).
Forrás:
Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul. Scolar Kiadó, 2018.
Kiemelt kép: Marek Piwnicki / pexels
