A japán folklór egyik legmegrázóbb története az ubasute (姥捨て), amely szó szerint azt jelenti: „egy idős nő elhagyása.” A legenda szerint egykor szegénységtől és éhínségtől sújtott időkben a családok kénytelenek voltak idős rokonaikat hegyekbe vagy erdőkbe vinni, és ott magukra hagyni őket, hogy meghaljanak. Bár a történet mélyen beágyazódott a japán kultúrába, a történészek között nincs egyetértés arról, hogy a gyakorlat valóban létezett-e.
A legenda eredete és történelmi háttere
Az ubasute hagyománya a 18–19. századi Japánban terjedt el a történetek és népművészet révén. Egyes elméletek szerint a gyakorlat az 1783-as nagy Tenmei éhínség idejéből eredhet, amikor a természeti katasztrófák miatt rengetegen szenvedtek éhínségtől. A források szerint az emberek olyannyira kétségbeestek, hogy a túlélés érdekében az idősebb családtagokat hátrahagyták. Ugyanakkor nincs konkrét történelmi bizonyíték arra, hogy ez valóban elterjedt szokás lett volna.
A folklórkutató Kunio Yanagita szerint az ubasute története valószínűleg az indiai buddhista mitológiából ered, és a japán kultúrába a szájhagyomány útján került be. A történet célja nem csupán az idősek elhagyásának ábrázolása, hanem sokkal inkább egy erkölcsi tanulság közvetítése volt.
Ubasuteyama: A leghíresebb népmese
A legismertebb ubasute-monda az Ubasuteyama (姥捨て山), vagyis az „Ubasute-hegy” története. A mese egy fiúról szól, akinek az volt a kötelessége, hogy idős édesanyját felvigye a hegyre, és hátrahagyja. Az anya azonban, tudván fia tervéről, az úton gallyakat tördel, és szétszórja őket, hogy a fiú visszatalálhasson a faluba. A fiú végül ráébred anyja önzetlen szeretetére, és ahelyett, hogy elhagyná, visszaviszi őt a faluba, dacolván a társadalmi elvárásokkal.
Ez a történet számos japán irodalmi és színházi műben megjelent, például Shichirō Fukazawa 1956-os regényében, Narayama balladája-ban, amelyből később díjnyertes film is készült. Az 1983-as verzió, Shōhei Imamura rendezésében, Arany Pálmát nyert a Cannes-i Filmfesztiválon.
Ubasute a modern kultúrában
Az ubasute legendája a modern időkben is megjelenik különböző művészeti alkotásokban. Az irodalomban és a filmekben gyakran a társadalmi elvárásokkal való szembenézés metaforájaként használják. A téma felbukkan a Star Trek: The Next Generation egyik epizódjában, valamint Christopher Buckley Boomsday című regényében is.
Emellett egyes kutatók az idős emberek modernkori magára hagyásával is párhuzamot vonnak. Japánban a magányos halál (kodokushi) jelensége egyre elterjedtebb, amikor az idős emberek egyedül halnak meg, gyakran anélkül, hogy családtagjaik tudnának róla. Bár az ubasute történelmi hitelessége megkérdőjelezhető, az idősek sorsával kapcsolatos társadalmi kérdések ma is relevánsak Japánban.
Létezett-e valójában az ubasute?
Bár az ubasute egy széles körben ismert legenda, a történelmi források szerint nem volt általános gyakorlat Japánban. A Kodansha Illustrated Encyclopedia of Japan szerint az ubasute inkább csak egy tanulságos mese, amely az idősek tiszteletének fontosságát hangsúlyozza. Egyes történészek szerint az ubasute legendája valójában annak a társadalmi dilemmának a kifejeződése, hogy miként lehet gondoskodni az idősödő népességről szűkös erőforrások mellett.
Legyen bár valós történelmi gyakorlat vagy csupán egy tanmese, az ubasute legendája a mai napig foglalkoztatja a kutatókat és a művészeket, és rávilágít az emberi élet egyik legnagyobb kihívására: hogyan bánjunk méltósággal az idősekkel?
Seo versenyelőny online marketing-seo- tartalomgyártás (contentcobrand.com)
Kezdőlap – Omiyage World japán webáruház blogja (ilovejapan.hu)
