A yokaiok, vagyis Japán rémisztő, különös teremtményei

A japán horrorfilmek téma gazdagságáról és rémisztő világáról bizonyára mindenki hallott már. Bizonyára sokunknak nem esik nehezére csípőből felidézni 1-2 rémisztő filmet, vagy történetet, amelyet különösen jónak van ijesztőnek találtunk. A társadalomban és kultúrában az ilyen rémisztő történeteknek, természetfeletti erővel rendelkező alakoknak nagy múltjuk van. Pontosan persze nem tudni, hogy régen miért alakult ki egy ilyen változatos szellem világgal kapcsolatos történet gyűjtemény, valamint miért foglalkoztatja ez a japánokat úgy általában annyira. Talán az rémísztő mivoltuk, vagy hogy velük próbáltak jelenségeket megmagyarázni? Vannak tanító jellegű történetek és vannak olyanok is, amelyek betegségeket, jelenségeket magyaráznak meg. Az, hogy tulajdonképpen miért is alakultak ki, valójában nem lényeges, hiszen az emberek a kezdetek óta kedvelik a misztikus és rémtörténeteket? Japánban a yōkaitörténetek ismét virágkorukat élik nem csak a felnőttek, de a fiatalabb korosztály körében is. A napokban láttam egy cikket egy középiskolás lányról, aki olyan szerte ágazó tudással rendelkezik a yōkaiokkal kapcsolatban, hogy még díjat is nyert, de egyre többször látok yōkai témájú ukiyo-e képeket keringeni a közösségi médiában, vagy dob fel a google yōkaiokat ábrázoló tárgyakat, amelyeket meg lehet vásárolni. Ha Japánban nyitott szemmel járunk, akkor is felfedezhetjük ezt a yōkai-hype-ot a mindennapokban, akár ha étterembe, teázóba, parkokba, boltokba látogatunk el.

Na de mik is a yōkaiok, hogy alakultak ki és mit érdemes tudni róluk?

Yōkainak (妖怪, magyarul ejtsd: jókái) neveznek minden olyan lényt, amely természet feletti. A kanjik lebontva 妖yō- csábító, rémisztő, elvarázsló és 怪kai- gyanus, misztikus. Tehát egy olyan lény, amely rémisztő, amelytől félni kell, ugyanakkor valahol csábító is és foglalkoztat minket. Szinonímája lehet a mononoke (物の怪) és még sok más, attól függően, hogy milyen yōkairól beszélünk. Egy yōkai nem feltétlenül gonosz teremtmény, sőt, számos jó szándékú yōkai is létezik, akik jóindulattal fordulnak az emberek felé, akár még tanítják is őket valamire.

Számos próbát tettek arra, hogy csoportosítsák a yōkaiokat valamilyen tulajdonság szerint, de még így is sok yōkait nem lehet bekategorizálni. Ebből is látszik, hogy önmagában milyen gazdag a japán népi monda világ és milyen szerteágazó ez a téma.

A leggyakrabban említett kategóriák a következők:

Állatok formáját öltő yōkai
Oni (ejtsd: onyi): démon
Tsukumogami: olyan tárgyak, amelyek különleges erővel, tulajdonsággal rendelkeznek, vagy lelkük, identitásuk van.
Emberi jegyekkel rendelkező torz alakok
Egyéb

Tsutomu Ema japán néprajz kutató a Nihon Yōkai Henge Shi és a Obake no Rekishi című könyveiben a következő módon csoportosította a yōkaiokat:

Alakja szerint lehet: ember, állat, növény, tárgy, természeti jelenség
Eredet szerint: ebből a világból származik, spirituális- mentális, a másvilággal kapcsolatos/ valami reinkarnációja, anyagi jellegű
Külső megjelenése szerint: ember, állat, növény, építmény, szobor/épület, természetben megtalálható tárgy vagy jelenség, egyéb

A japán folklór teljes szótárában, a Sogo Nihon Minzoku Goi (綜合日本民俗語彙) így szerepelnek a kategóriák és arra utalnak, hogy hol találkozhatunk velük:

Yama no ke (hegy)
Michi no ke (út)
Ki no ke (fa)
Mizu no ke (víz)
Umi no ke (tenger)
Yuki no ke (hó)
Oto no ke (hang)
Doubutsu no ke (állat)

Honnan ered Japán gazdag yōkai monad világa?

Japánra kultúrájának kialakulására mindig is nagy hatást gyakoroltak a környező országok, függetlenül attól, hogy Japán földrajzi adottságaiból adódóan egy elszigetelt ország. A japán történelem kialakulása során számos olyan időszak volt, amikor főleg a kínai, vagy a koreai társadalommal erős kapcsolatokat tartott fenn, számos esetben voltak diák- és szakember cserék is. Ez a kulturális tapasztalat csere számos tekintetben megnyitotta nem csak Japán kapuit, de formálta az emberek gondolkodását is. Átvettek történeteket és sok mindent a maguk száj íze szerint újra formálták. A mai meséknek és történeteknek sokszor akár több száz éves múltja is lehet. Az Edo-korban (1603-1868) lehetett az első olyan időszakról beszélni, amikor fennmaradtak emlékek a témáról és mondhatni első virágkorát akkor élte a yōkai történet mesélés. Számos írásos emlék maradt fel és megmozgatta az ukiyo-e fametszet készítő művészek fantáziáját és kedvelt témát nyújtott számukra. Napjainkban a popkultúra ismét felszínre hozta a japán kultúra eme vonalát és újra gyakran találkozhatunk vele nem csak a mindennapokban, de az animékben, mangákban, könyvekben, képeken, dalokban, reklámokban, plakátokon, de még akár a tankönyvekben is. Ismét felfedezik a régi történeteket és párhuzamot hoznak a mai időkkel. A legismertebbek közé sorolható a kitsune, vagy a tanuki. Ilyen például a tengu is, vagy a kappa. Vannak ezeknél rémisztőbbek és kevésbő ismertek is. A legutóbb például Amabienak nagy hype-ja van a Covid miatt.

Érdekesség:

A hiedelmek szerint az O-Higan napjától ( 2020-ban ez szept.23.) kezdve a szellemek járnak a hosszabb téli estéken. Ki kell engesztelni a őket és tiszteletet kell tenni a saját halottaink előtt is, ezért Szeptember-Októberben gyakran meglátogatják a családi sírokat is, hogy imádkozzanak szeretteikért a túlvilágon.

Kertész Alexandra

Forrás: