A Yuki onna, egyéb nevein Yuki musume (hólány), Yuki anesa (hónővér) vagy Yuki onba (hóanyó) a japán folklór egy fontos tagja.
Egy yōkai, azaz szellem, aki havas éjszakákon jelenik meg egy magas, gyönyörű arcú, hosszú fekete hajú, kék ajkú és fehér ruhájú női alak képében.
Azt mondják, a Yuki onna hóviharban hunyt el és halála után beleolvadt a havas tájba hófehér bőrével és ruhájával. Általában kimonoban ábrázolják, de bizonyos legendák szerint meztelen.
Én talán a kettő között képzelem el, egy törékeny testű nő, hófehér, ám szinte már kékes bőrrel és csillogó, hófehér lepellel maga körül.
Sawaki Sūshis Hyakkai Zukan (1737)
Bárhogy is látjuk, bármilyen ábrázolásban, az biztos, hogy meseszép.
Szépsége azonban megtévesztő is tud lenni, a legelső legendák szerint a Yuki onna egy gyilkos volt, aki különböző módokon, de legtöbbször a hóval kapcsolatba hozható eseményeken keresztül szedte áldozatait.
Hóviharokban rekedt, halál küszöbén álló emberek előtt jelent meg és csókjával jéggé fagyasztotta őket, vagy akár ha csak egy férfi véletlen meglátta a hófödte tájon, elcsábította aztán megölte azt.
Japán különböző területein azonban ezek a mondák is máshogyan jelennek meg így a Yuki onna is, többi youkai társával egyetemben sokkal komplexebb annál, minthogy csak azt mondhassuk el róla, hogy minden haláleset, ami havas tájon történik, bizony köthető hozzá.
Számos legenda érző, tünékeny, félénk és emberek előtt vigyázva megjelenő lányként emlékszik vissza rá.
A következő részekben szeretnék megemlíteni néhány prefektúrában kerengő különböző történetek, mely köthető a Yuki onna-hoz.
Niigata prefektúra Ojiya régiójának legendáiban egy gyönyörű nő egyszer csak meglátogatott egy férfit és kérte, hadd legyen a felesége. A felesége lett. Viszont a feleség mindig vonakodott onsenbe, közfürdőbe járni a többi emberrel, ám amikor mégis erre késztették őt a körülöttük élők, a nő egyszerűen eltűnt, csak vékony töredezett jégcsapokat hagyott maga után a fürdőben. Többé soha nem látták.
Az Aomori és Yamagata prefektúrákban is létezik egy hasonló történet. Yamagata Kaminoyama nevezetű régiójában egy Yuki onna egy rettentő hideg, havas éjszakán meglátogatott egy házaspárt azok otthonában, hogy megmelegedjen a házi tűz mellett. Amikor nem sokkal később a hóasszony újra útnak akart indulni, az addig alvó férfi megfogta kezét, hogy maradásra bírja, hiszen látta, hogy Yuki onna teste még mindig milyen fagyott és hideg. Az érintésekor a szeme láttára a nő kavargó hóvá változott és a kéményen keresztül távozott a házból. Ez a történet hasonlatos a kokakuchouval, amiben már láthatunk példát a Yuki onna rideg természetére is.
Egy hóviharos éjszakán Yuki onna kint állt a fagyban és magához ölelt egy gyermeket, akit Yukinko-nak (hógyermek) neveznek, arra kérve az arra járó embereket, hogy öleljék át és melegítsék fel a csöppséget. Azonban amikor az emberek eleget tettek kérésének és átölelték, a gyermek egyre nehezebbé és fagyosabbá vált, mígnem hó borította el és temette be majd fagyasztotta meg az őt ölelőket. A legenda arról is ír, hogy akik megtagadták Yuki onna kérését, egy havas völgybe taszítva lelték halálukat.
Az Aomori prefektúrai Hirosakiban azt mondják, volt egyszer egy harcos (bushi), akit egy hóasszony szintén arra kért, hogy ölelje meg a gyermeket. A harcos teljesítette kérését, azonban mindeközben a szájánál tartott egy rövid kardot (tantō) és miközben átölelte Yukinko-t, a penge egyre közelebb került Yukinko fejéhez. Ez lehetővé tette a bushi számára, hogy elkerülje a fent említett halálokat, hiszen teljesítette a kérést, azonban a saját életét kapta meg a gyermek életéért cserébe. Amikor a harcos visszaadta Yukinko-t Yuki onna-nak, a szellem kincsekkel halmozta el őt, cserébe a gyermek megöleléséért.
A legenda arról is mesél, hogy akik képesek ellentartani Yukinko egyre növekvő súlyának és a halálnak, hatalmas fizikai erőre tesznek szert jutalmul.
Nagano prefektúra Ina körzetében Yuki onna-t egy másik nevén, Yuki onba; hóanyókényt említik. Ehhez hasonlóan Yoshidában, az Ehime tartományban és Iwate prefektúra Touno területén is ez a megnevezés terjedt el. Ezekben a régiókban Koshougatsu, azaz kis újév tizenötödik napján egyszer egy Yuki onna rengeteg gyereket vitt ki a hóba játszani, akiket aztán mind magával vitt. Több értelmezésben is tehát megjelenik mint jóságos anyó, aki aztán egy-egy havas napon gyermekeiktől megfosztva hagyja a szülőket. A legenda óta a kint játszó gyerekeket mindig figyelmeztetik a hóban rájuk leselkedő veszélyekre.
Tottori tartomány Tōhaku kerületében az Oshika faluban pedig azt mondják, hogy Yuki onna a gyenge havazások idején jön el és azt hajtogatja az embereknek:
„Koori gose, yu gose.” – „Adj nekem jeget, adj nekem forró vizet.”
A gose a japán yokose „add nekem” szó nyelvjárási változata. Miközben ezt hajtogatja, egy fehér pálcával hadonászik: ha sima víz fröccsen rá, egyre nagyobb lesz, ha pedig forró vizet fröccsentenek rá, egyszerűen csak eltűnik, mintha elpárologna.
Nara prefektúrában a Kumano folyó környékén az „Oshiroi baa-san” illetve „Oshiroi babaa” („Fehér anyóka”) szintén a Yuki onna egyik típusának számítanak, és állítólag a tükrök mentén vagy a tükrökben bukkannak fel, csengő hangokat adva.
A Fukui tartományban pedig Koshi-musume, azaz elmúló lányként emlegetik és azt mondják, ha bárki is hátat fordít nekik, az rögtön egy fagyos völgyben találja magát.
Aomoriban pedig eljövetelét és feltűnését Oshōgatsu, vagyis az újév harmadik napjához kötik. Úgy tartják, hogy január harmadik napján jön le Yuki onna a hegyekből a faluba a hóban játszó gyermekekért, és a Nyúl első napján tér vissza, így minden kellemetlenség amit okozhat, csak erre az időszakra jellemző.
Azonban Aomori-ban kereng egy másik legenda is. A történet arról tesz említést, hogy egyszer egy ember hóvihar idején kedveskedett Yuki-onnával, majd másnap reggel a hóasszony újra megjelent előtte, és megajándékozva őt, arannyá változott.
Gyakran előfordulnak fajok közötti házasságokról szóló történetekben is, mint például Lafcadio Hearn (ír-görög riporter, író) változatában, ahol egy vadász találkozik a hegyekben a hóasszonnyal, aki megesketi, hogy a találkozásról soha nem beszél senkinek. A vadász megígéri, majd feleségül vesz egy gyönyörű, fehér bőrű, ében fekete hajú szépséget, azt a hóasszonyt, akivel a hegyekben találkozott régen. Gyermekük születik, majd évek múltán egy nap a férfi mesél a feleségének a Yuki-onnáról, aminek eredményeként a nő bevallja, hogy ő volt az és az ígéret szegésért majdnem megöli, de a gyerek miatt nem teszi. Szól: ha a gyerekkel bármi történik, a férje sem ússza meg a halált, majd elmegy, egyszerűen otthagyja őket.
A Yuki-onnáról szóló régi mesék, történetek, többnyire bánatos mende-mondák. Azt mondják, ezek akkor kezdődtek, amikor a havas területeken komor életet élt emberek, például gyermektelen idős házaspárok vagy hegyi falvak asszonytalan-nőtlen férfiai hallották ablakaikon és ajtóikon otthonuk csendjében a hóvihar kopogását, és azt képzelték, hogy végre eljött hozzájuk, amire mindig is vágyakoztak. Megszülettek e változatos történetek, melyek mesélői boldogságot fedeztek fel bennük, vágyuk kiteljesedett egy oly röpke fantáziában, amit a hó és a havazás adott meg nekik.
A Yuki-onna valódi kiléte máig felfedetlen. Hószellem vagy egy nő lelke aki hóban lelte halálát?
Egyes területeken a holdvilág hercegnőjeként is emlegetik, aki unalmas életmódjának elhagyása érdekében a havazással együtt alászállt a földi világra, de visszatérni soha többé nem tudott, így a földön bolyongva maradt és holdfényes-havas éjszakákon jelent csak meg.
A rengeteg kicsit különböző, kicsit hasonló történetben mindenki megtalálja azt az apró fordulatot, változtatást, amitől valamelyik a legjobban tetszik neki.
Ezek a legendák legalizálják a hóasszony létezését, mondhatjuk úgy is, ha ennyit beszélünk róla akkor hiszünk benne, ha hiszünk benne, valóban létezik.
Így ha egy magányos téli estén kopog a hó az ablakaitokon, éjszaka felébreszt a holdvilág vagy hóban játszó gyerekeket láttok, gondoljatok arra, hogy eljön Yuki-onna!
