Zeami volt a nó színház mai formájának létrehozója (apjával közösen), teoretikusa és színdarabírója. A sógun, Ashikaga Yoshimitsu kegyeit élvezte, akinek nagyon tetszettek a nó darabok.
Édesapja halála után ő vette át a Kanze iskola vezetését, ahol a nót oktatták. Zeami nemcsak nagyszerű színész volt, hanem íróként is több színdarabot jegyzett. A repertoárjában a jelenlegi 230 ismert nó darab közül 90-et az ő nevéhez kötnek.
1422-ben zen szerzetesnek állt, és a fia, Motomasa vette át a szerepét. Azonban a sógunk jobban kedvelte Zeami unokafivérét, így fiát nem engedte színpadra. Motomasa halála után a sógun a Sado-szigetre száműzte Zeamit, aki 1441-ben tért vissza Kiotóba, miután Yoshimitsu meghalt.
Legfontosabb gyűjteménye a Fūshi kaden (A játékstílusba átvitt virágok) – ahol a virág a megfelelő játék friss és pontos megjelenítését szimbolizálja. Értekezéseit főleg diákjainak szánta. Zeami tanításai szerint egy nó színésznek három alapvető szerepet kell elsajátítania: harcos, nő és idős ember, emellett a szerepekhez illő dalokat és táncokat is tudni kell. A nó színjátszás egyik fő eleme a monomane (dolgok imitációja), a másik pedig a yūgen, amely a nó szimbolikus és spirituális központját adja. Zeami szerint az igazi yūgent a kedvesség, lágyság és a szépség együttesével lehet kifejezni, de itt nem a külső szépségre gondol, hanem a színész játékára és mozdulataira.
Forrás:
https://www.britannica.com/biography/Zeami
Kiemelt kép: Justin Ziadeh – Unsplash
