A kimonó a japánok tradicionális népviselete. A szó ruházatot jelent (着物 = dolgot visel), és tulajdonképpen a 16. és 20. század között hétköznapi viseletként funkcionált férfiak és nők számára is – ekkor kosodénak hívták. A kosode szabása volt az alapja a kimonóknak, a művészek később erre kezdtek el különböző motívumokat, színeket festeni.
A mintáknak és színeknek jelentősége volt és van a mai napig: rangot, társadalmi helyzetet jelölt, illetve évszakonként, ünnepenként más-más módon díszített kimonót viseltek. Az egyszerű kosode mindenki számára megengedett választás volt, viszont a díszített kimonók már nem.
A kimonót a Heian-kortól eredeztetik, amikor a Genji történetét ábrázoló képtekercseken megjelenő ruházatra kimonóként kezdtek hivatkozni. Ez a típus 12 rétegből állt, és folyamatosan egyszerűsödött a későbbiek során. A kimonót összekötő obit sokáig elöl kötötték meg, azonban miután elérte a 32 centiméteres szélességet, kényelmetlen volt elöl viselni, így a hátra került a masni. A Meiji-korszakban a nyugatiasodás hatására a kimonó viselése visszaszorulóban volt, és a nyugati típusú ruházkodás vette át a helyét. Manapság a japánok többsége már csak kivételes események alkalmával ölti magára a kimonót (és nyári verzióját, a yukatát).
Színek, minták, jelentések
A kimonó anyaga és szabása sokféle jelentést hordoz viselőjéről: a 13 év alatti gyermekek kimonójánál például becsípéseket alkalmaztak a vállnál, amelyet a gyermek növekedésével együtt lehetett fokozatosan kiengedni. Ez az úgynevezett kataage, amely a maikók (gésatanonc) ruházatán is megtalálható volt.
A ruhaujj a nemet és a családi állapotot is jelölte. A furisode a hajadonok kimonójának jellegzetessége volt, amelyet „lebegő ujjként” is hívtak. Ha férjhez ment a hajadon, a kimonó ujja rövidült, és az életkorának előrehaladtával fokozatosan csökkent a mérete.
A kimonókon címerek is szerepeltek: minél több címer jelent meg egy kimonón, annál magasabb rangot jelzett. Címereket tekintve címer nélküli, egy címeres, három címeres és öt címeres kimonót különböztethetünk meg. Rangos eseményeken csak öt címeres kimonót lehetett viselni. Ezek a címerek eredetileg a nemesek saját használati tárgyain jelentek meg, majd a zászlókon is, amely az ellenség azonosításában segített.
Forrás:
http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=402.html
https://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/Kozel_s_Tavol_VI-kimono63-81.pdf
Kiemelt kép: Satoshi Hirayama – Pexels
