A bonsai kifejezés a bon, vagyis tálca, edény kanjiból, illetve a sai (növény) írásjelből áll össze: 盆栽. Valószínűleg zen szerzeteseken keresztül kerültek be az első bonsai fák Japánba, a 12-13. század környékén Kínából. A Kamakura-korszakban vált kedvelt időtöltéssé a minifák gondozása, de sokáig csak a felsőbb körökben hódoltak e művészetnek. Az Edo-korban aztán szélesebb körben is elterjedt.
A bonsaiok nevelését a japánok magas művészeti szintre emelték. Ezek a törpefák csupán pár centiméteresek, mégis nagyon erősen szimbolizálják a természetet, a harmóniát és a zen vallást. Egy-egy bonsai kompozíciónak művészeti értéke van. A japánok szerint az alábbi három erénnyel kell rendelkeznie annak, aki bonsaiokkal akar foglalkozni: igazság, jóság, szépség.
A Taisho-kor előtt a tokonomában, vagyis a fogadószobában nem kaphatott helyet semmilyen földet tartalmazó tárgy. Ebben az időszakban azonban a bonsai kivétellé vált: általában egy másik műalkotással együtt helyezték el a helyiségben. Akárcsak a kimonók esetében, a bonsaiok kiválasztásában is nagy szerepet játszanak az évszakok.
A bonsai nevelése komoly munkát és alázatot igényel. Önismeretre és önkifejezésre tanít, a kis fák gondozása egyúttal önmagunk fejlődését is jelképezi.
Forrás:
http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=399.html
https://www.bonsaihungary.hu/bonsai_avagy_a_japan_torpefa
Kiemelt kép: Todd Trapani – Pexels
