A kawaii kultusz, vagy más néven cukiság kultusz, nemcsak a japánok között, hanem a Japánért rajongók között is nagyon népszerű. Maga a szó aranyost, kedvest jelent, és gyakorlatilag minden olyan jelenségre használják, ami cuki, kedves, ártatlan és szelíd.
Japánban a popkultúra iparága a kawaiira épít. Jellemző, hogy cuki animefigurákkal reklámoznak termékeket, szolgáltatásokat, de külön kávéházak vannak (maid café) rövid pincérruhába öltözött kawaii lányokkal, akiknek a felszolgáláson kívül más dolga nincs, mint cukinak lenni, mosolyogni és vékony hangon szólni a vendégekhez.
Története
A cukiság kultusz az 1960-as évek diáktüntetéseinek következményeként alakult ki, amikor az egyetemisták – lázadva a tekintély kultusza ellen – mangákat olvastak tankönyvek helyett. Ezen kívül rajzolni is kezdték ezeket a képregényeket, ami szép lassan beivódott a művészetbe is. Fontos lett a puhaság, lágyság, pisze orr és hatalmas szemek – ez utóbbiak a japán anime és manga karakterek grafikáinak jellegzetességét is adják.
A cukisággal együtt az úgynevezett burikko jelenség is kialakulni látszott, vagyis amikor egy nő gyermeki ártatlanságot sugároz magából, ezzel növelve esélyeit a házasságkötés “piacán”.
A kawaii a 70-es, 80-as években folyamatosan továbbfejlődött, a 90-es években pedig már a nemzetközi piacokon is megjelent, azóta pedig töretlen a népszerűsége.
Kawaii ikonok
Talán nem kell bemutatni Hello Kitty-t, a száj nélküli macskát, aki az egyik legnépszerűbb ikonja a kawaii kultusznak. Az alkotója Shintaro Tsuji, aki 1973-ban megalapította a Sanrio háztartási cikkeket gyártó céget. A cég Hello Kitty figurával díszített pénztárcái olyannyira kelendők lettek Japánon kívül is, hogy a Sanrio milliárdos bevételhez jutott általa.
Azóta a fehér cica mellé egy lusta tojássárgája alakot, Gudetamát is létrehozta, aki nem tud kibújni teljesen a tojásából, vagyis inkább nem akar. Alakjából már Netflix-sorozat, illetve több GIF is készült, annyira népszerű lett.
Forrás:
https://4bro.hu/kawaii-cukisag-kultusz-kelet-legujabb-egzotikuma/
Kiemelt kép: Henk Mohabier – Pexels
