A Felkelő nap országa
Japán, más néven a Felkelő nap országa. Zászlója fehér alapon egy nagy piros kör, mely az éltető napot szimbolizálja. Az ősidőkben szinte minden társadalom napkultuszú volt. A Napot az Élet forrásának tartották, napfény nélkül ugyanis nincs élet a Földön. De hogyan lehetséges, hogy az ősi matriarchális (anya központú) társadalmakban egy alapvetően férfi minőség, mint amilyen a Nap, ennyire fontos szerepet töltsön be? A japánok erre is tudják a választ.
Napisten vagy Napistennő?
Amaterasu (天照) (Magyarul ejtsd: Amateraszu) a Shintō (magyarul ejtsd: sintó) vallás szerint napfény istennője. Japánban úgy tartják, a császári család is tőle származik. Az istennő egyik gyermekének Ame no Oshidomiminek (magyarul ejtsd: Ame no Osidomimi) fia Ninigi (magyarul ejtsd: Nyinyigi) volt. Ninigi dédapja pedig nem más volt, mint Jimmu (神武天皇) (magyarul ejtsd: Dzsimmu) Japán legelső császára (ie. 660-585). Néhány tudós azonban régészeti bizonyítékok alapján feltételezi, hogy a régiót elfoglaló népek ősi napkultusza már a kezdetekben is Amaterasu megtestesüléseit imádta.
Meglepő módon, a kezdetek kezdetén Amaterasu is hímnemű volt. A neve Amateru Kuniteru Hoakari (magyarul ejtsd: Amateru Kunyiteru Hoakari) volt, vagyis a „Mennyek és a Föld ragyogó tüze”. Azonban az 5. században az Isaru folyó (magyarul ejtsd: Iszaru folyó) partján megjelentek a tiszteletére emelt szentélyek, amelyek már egy nőnemű istenségnek készültek. A neve átalakult a ma is ismert Amaterasu-vá, mely két kanji összetételéből áll. A (天) azt jelenti, hogy „mennyország”, míg a (照) annyit tesz „ragyogás”. Nevének jelentése tehát a „Mennyek ragyogása”. Sokszor nevezik Amaterasu Omikaminak is, mely nagy és magasztos istenséget jelent.
A Napistennő Japánban
Amaterasu az egyik legismertebb és legfőbb istenség a szigetországban. Izanagi és Izanami ősistenségek elsőszülött gyermeket. Születése hasonló fivérééhez, Tsukuyomi-hoz, a Holdistenéhez. Apjuk, Izanagi az Alvilágból visszatérve a folyó vizében mosakodva, először bal szemét mosta meg, ekkor pattant ki belőle Amateru (vagyis Amaterasu), a Mennyei Királynő.
Testvéreivel ellentétben Amaterasuról nagyon sok történet fennmaradt az utókor számára.
Amikor a Nap elrejtőzött…
Az egyik talán legismertebb mítosz az „Amaterasu és a barlang” címet viseli. A történet szerint Izanagi legidősebb gyermekére, Amaterasura bízta a Mennyek országának vezetését. Öccse, Suzannoo (須佐之男命) a Tenger – és a Vihar istene azonban féltékeny volt rá, és megkérdőjelezte nővére hozzáértését. Apja ezért száműzte őt. Amaterasu azonban kételkedni kezdett saját magában, ezért a Vihar istene próbára hívta, melyikük tud jobban teremteni. Suzanoo előbb elvette nővére varázserejű nyakláncát, és 5 istennőt teremtett, míg Amaterasu a Mennyei Penge segítségével hármat. A versenyt azonban mégis az istennő nyerte, hiszen a nyaklánc az övé volt. Öccse éktelen haragra gerjedt, tört és zúzott, a Mennyország nagy része a pusztulás martalékává vált, még Amaterasu rizsföldjét sem kímélte, állati tetemeket hordott szét rajta és nővére szeretett szövőszékére egy lovat hajított bosszúból. A pusztítás során életét vesztette Amaterasu egyik legkedvesebb szolgálója is. A napfény istennője tehetetlen dühében és szégyenében elrejtőzött egy hatalmas barlangba, a Amano – Iwato-ba (Mennyei Sziklabarlang). A világra sötétség és káosz köszöntött. Megkezdődött az első Tél időszaka a Földön. Az istenek látták, mi történt, ezért kérlelni kezdték a sértett istennőt, hogy bújjon elő, mert nélküle a világ elpusztul. Amaterasu azonban nem volt hajlandó előjönni, sőt, egy hatalmas sziklával el is torlaszolta a barlang bejáratát. Egy év eltelte után Omoikane (思兼) az Álom és a Gondolat istene arra jutott, hogy ha sem kéréssel, sem erőszakkal nem tudják rávenni Amaterasut, hogy jöjjön ki a barlangból, akkor nincs más hátra, a kíváncsiságára kell hatni. Az istenek tehát hatalmas ünnepséget csaptak, hangos dobszóval. A hatás nem maradt el. A napfény istennője odamerészkedett a barlang szájához a nagy zaj hallatára. Húga, Ameno-Uzume (天宇受売命) a Hajnal, az Öröm – és a Vidámság istennője pedig olyan különleges táncot lejtett, mely hangos kacagásra sarkallt mindenkit az istenek közül. Amaterasu ekkor felfedezte a barlang bejáratánál a Nyolcprizmájú Tükröt, amibe belepillantva elcsodálkozott saját ragyogásában. Ezek után nem volt már miért elbújnia, előjött hát a barlangból, Omoikane pedig a háta mögött eltorlaszolta a barlangot, hogy az istennő soha többé ne tudjon elbújni benne. A Nap fénye ismét beragyogta a világot, a Tél véget ért, a Tavasz és a Nyár pedig újra beköszöntött Japánban. Amaterasu bocsánatot kért az istenektől tettéért, így visszakerülhetett az égboltra. Testvérével is kibékült, Suzanoo pedig neki ajándékozta a Mennyei Pengét, hogy annak segítségével uralkodjék mindörökké a Mennyek országában.
Ama no Iwato, itt rejtőzőtt el Amaterasu
Amane Uzano tánca
Napkultusz a modern Japánban?
Amaterasu személye mindig is fontos – ha nem a legfontosabb – isten volt a japán vallásban. A Meidzsi Restauráció (magyarul ejtsd: Mejdzsi) előtt, mikor a shintō vallást még nem formálták át – Amaterasu egész Japánban nagy tiszteletnek örvendett. Miután a shintō vallást a szigetországban hivatalosan is államvallássá tették, az istennő szerepe még inkább megszilárdult és a Császári család ismét – a már demokratizálódott – Japán vezetője lehetett. Noha a Shintō Államot a II. Világháború után hivatalosan megszüntették, Amaterasu és a Császári család máig fontos része a japán hitvallásnak.
A Napistennő természetesen a japán popkultúrában is számtalanszor feltűnik különböző formákban; például a Naruto c. animében, a Yu-Gi-OH nevű kártyajátékban vagy az Urusei Yatsura c. mangában (magyarul ejtsd: Uruszei Jacura).
Írta: Ballagó Petra
Kép: kyushuandtokyo.org, dance-and-the-dawn, wikipedia.d
