A dob ősi hangszer, melyet már az őskori Japánban is használtak kommunikációs eszközként, illetve vallási szertartásokban. A taiko dob elődje az ázsiai kontinensről származik, valószínűleg Indiából, és Kínán – Koreán át jutott Japánba.
Honnan indult a taiko?
Az udvari zenében fontos szerepet töltött be a taiko. Többféle változata is ismert volt: San no tsuzumi, Furi tsuzumi, Tsuri daiko, Ninai daiko, Kakko, Kaiko, Ikko. A kabuki és a nagauta táncok rendszeres kísérője volt a dob, melynek tudása generációról generációra öröklődött hasonlóan több más japán művészeti ághoz, és mindig a mester adta át a tudást a tanítványnak. Shinto és buddhista vallási szertartásokon is előszeretettel használták, ezért például egyáltalán nem furcsa, ha egy templomban megjelenik a taiko.
A modern taiko
1951-ben jött létre a kumi daiko stílus, melyet Daihachi Oguchinak köszönhetünk. A kumi daiko egy együttest jelent, amelyben több különböző dobon játszanak. Oguchi gyakorlatilag szakított a korábbi tradíciókkal azáltal, hogy az egyéni dobolást felváltotta közös dobolásra. Ezek után az 1900-as évek további részében számos újabbnál újabb dobegyüttes alakult, és a kumi daiko teljesen megváltoztatta a taikóhóz való hozzáállást.
A kétezres évek elején az iskolákban is bevezették a taiko dobolást, ugyanis előtte csak a nyugati klasszikus zenét oktatták a gyerekeknek. A taiko segítségével a tradicionális japán zene is visszakerült az oktatásba.
A taiko az egész világon nagyon népszerű, például Magyarországon is létezik taiko együttes.
Forrás:
https://taiko-hungary.hu/2022/03/02/a-taiko-tortenete/
Kiemelt kép: Pinterest
