Mit tegyen az ember, ha betegség vagy balszerencse sújtja, esetleg csak a kulcsát veszíti el mindig? Ha Okinawán tartózkodik, az egyik lehetőség, hogy konzultáljon egy yutával.
A yuták női szellemi médiumok, akik évszázadok óta léteznek, bár ez a hivatás nem volt mindig könnyű számukra. Sokan ismerik a szálemi boszorkánypereket és az ilyen üldözés egyéb példáit a nyugati történelem során.
Azt azonban kevesen tudják, hogy Okinawa történelmében is voltak hasonló események. Valójában kevés külföldinek van tudomása arról, hogy 1879 előtt Okinava Japántól különálló ország volt, amelyet Ryukyu Királyságnak hívtak, saját kultúrával és nyelvvel. Nézzük hát meg, kik voltak a yuták, és miért üldözték őket.
YUTA, NORO ÉS A RYUKYU-SZIGETEKI VALLÁS
A Ryukyu-szigeteknek megvolt a maga különálló vallási meggyőződése.
A buddhizmus jelen volt, de soha nem volt olyan nagy befolyása, mint Japánban vagy Kínában. A konfucianizmust Kínából vezették be, és amikor befolyása a 17. században nőtt, a yuta üldözésének hajtóereje lett. Ezek közül bármelyiknél mélyebben gyökereztek Ryukyu őshonos animalista hiedelmei. A ryukyuiak a japánokhoz hasonlóan sok kamiban hittek. Ezek egy része kisebb helyi szellem volt, míg mások inkább istenekhez hasonlítottak.
A „hi nu kan”, a tűzhelyszellem a legtöbb család mindennapi lelki életének középpontjában állt. Három kis kő jelképezte, amelyeket általában a konyhában helyeztek el.
Noro papnő
Voltak közösségi hi nu kan-ok is, akiknek a szertartásait egy papnő, más néven noro végezte.
A norok Ryukyu hivatalos papnői voltak. Míg Ryukyu királya és miniszterei alkották a kormányzati hierarchiát, addig a főpapnő és a norok alkották a vallási hierarchiát.
A norok vezetőjét „kikoe ōgimi” néven ismerték, és gyakran a király nővére vagy más rokona volt. Ereje elméletileg megegyezett a királyéval, bár a gyakorlatban ez ritkán volt így. Ennek ellenére noronak lenni tiszteletreméltó pozíciónak számított.
A noro érdekes ellentéte a yuta.
A legalapvetőbb szinten a noro papnők, míg a yuták szellemi médiumok voltak. Mindketten rítusokban, rituálékban és spirituális munkákban részt vevő nők voltak. Az olyan pozíciókat azonban, mint a noro, általában matrilineárisan örökölték, és egy rendszer részét képezték. Másrészt a yuták olyan személyek voltak, akik „ráébredtek saját pszichés vagy spirituális képességeikre”.
Yuta-nak lenni önjelölt hivatás volt, nem volt szükség semmilyen követelményre vagy képesítésre. Ha valakinek problémája volt, egy yuta-t fizethetett, hogy konzultáljon a szellemekkel, és megoldást találjon. És persze mindig voltak problémás emberek.
A SZELLEMEK ELŰZÉSE
Bár a konfuciánus tudósoknak filozófiai nézeteltéréseik voltak a yutákkal, gyakorlati pert is indítottak ellenük. Ez látható a Toki Yuta Togasadame, a királyi kormány által kiadott 1728-as toki és yuta tilalma bevezetőjében. A toki megnevezés többségében olyan férfi sámánokat takar, akik jártasok voltak a jóslás területén, akikkel az emberek konzultálhattak, hogy megtudják, milyen napok lesznek kedvezőek a különféle események és vállalkozások számára.
A toki és a yuta ősidők óta létezik az okinawai társadalomban. Még a királyi kormányon belül is létrehozták őket. De a közelmúltban a toki és a yuta száma jelentősen megnőtt, ami akadályt jelent a társadalom számára. Mivel gazdálkodó falvakban alkalmazzák őket, az eredmény a tehenek, sertések, csirkék és hasonlók rendkívül rossz helyzete, és a költségek felhalmozódása lett. És ez sajnos elszegényítette a földműveseket.
E konfuciánus kritikák másik reprezentatív példája a Go-kyōjō, a helyes viselkedési útmutató, amelyet az uralkodó kormány égisze alatt írtak, és amelyet a helyi tisztviselőknek osztottak ki, hogy rendszeresen olvassák fel a joghatóságuk alatt állóknak. A megszólítások azzal érveltek, hogy a toki és a yuta csupán ostoba babona.
„Mivel azok, akiket toki-nak és yuta-nak hívnak, teljes mértékben a saját megélhetésükre koncentrálnak, különféle hazugságokat ismételnek, és megtévesztik az embereket, ez pedig szigorúan tilos. Az ilyen típusú emberek felborítják a világ rendjét, és innentől kezdve szigorúan tiltva van a tevékenységük, ráadásul az ilyen típusú sarlatánok szolgáltatásait igénybe vevő embereket is büntetés sújtja.
A betegek otthonában olyan dolgokat csinálnak, mint a szellemek megidézése, és félelmet keltenek. Azt állítják, hogy a bosszúálló szellemek kísértik az embereket, de ilyenekre persze nincs bizonyíték. Talán úgy tűnhet, hogy ha a szellemeknek van ilyen hatalmuk, akkor háború idején átkozhatják és megölhetik az ellenséges katonákat, de mivel valójában nem rendelkeznek ezzel a hatalommal, a világ nagyhatalmainál a véres háborúk nem szűntek meg.
Azt állítják, hogy a szellemek telekinézissel is megzavarhatják az embereket, de valójában nincs hatalmuk. Mivel ez a fajta hatalom nem létezik, az elkeseredett emberek is biztonságban lehetnek.”
A konfuciánus kormány tisztviselői a yuta, valamint a babonák és a költségek ellen érveltek, de ahogy fentebb írtuk, létezett a spirituálisan erős nők másik csoportja, a noro. A noro sohasem szembesült olyanfajta üldöztetéssel, mint a yuta. A legfontosabb különbség az volt, hogy a noro-k tevékenységét az uralkodó kormány engedélyezte, és ami még fontosabb, ellenőrizte. A kormány nem tűrte meg az individualista, hatalommal rendelkező nőket, akik nem voltak az ellenőrzésük alatt.
Az okinawai helyi újságok a 19. század végén kampányoltak a gyakorlat ellen, és egyes tudósok szerint ennek az az oka, hogy az újságírók arra vágytak, hogy Japán a modern világ részévé váljon. Az is igaz, hogy maga a gyakorlat, amely magában foglalja a jóslást is, vonzotta a sarlatánokat.
A legtöbb yuta nő volt, és egyesek hajlamosak voltak prostituáltakkal párhuzamot vonni. Az okinawai újságok időnként kampányt folytattak tevékenységük visszaszorítása érdekében, és a fennmaradt vázlatos feljegyzések azt mutatják, hogy néhányukat valóban 20 napos börtönbüntetésre ítélték.
Egyesek úgy vélik, hogy a letartóztatások csekély száma a hagyományba vetett mélyen gyökerező néphitnek és a kampányok ebből adódó társadalmi támogatásának hiányának tudható be. De mivel a legtöbb okinawai újság ebből az időszakból nem élte túl a második világháborút, nem lehet világos képet alkotni arról, hogy mi is történt valójában.
Az uralkodó kormány minden erőfeszítése ellenére a yuta elnyomására tett kísérletük soha nem járt nagy sikerrel. Népszerűségük túl nagynak bizonyult ahhoz, hogy eltűnjenek a történelem színpadáról. Bár időnként gyilkossággal vádolhatják őket, a legtöbben valódi segítők.
NAPJAINK SÁMÁNJAI
Számuk Okinawán becslések szerint 5000-re tehető. Ahogy a sámánok szerte a világban, a yuta-vá váló emberek sem tudatos döntés által váltak azzá. A Ryukyu szigeteken a yuta-k az isteni szellemek által kiválasztottak, és általában súlyos betegség vagy más fizikai veszély túlélése után sajátították el képességeiket.
Ahogy a világ más részein is, a yuta időnként orvosként is szolgál.
Egy okinawai mondás szerint: félig orvos, félig yuta. Akár részt vesznek az orvoslásban, akár nem, általában az emberiség érdekében járnak közben, de élet-halál kérdéseiben, vagy olyan ügyekben is, amelyeket az emberek kritikus fontosságúnak tartanak.
Manapság a yuták általában részmunkaidősek, akik megélhetésükért más munkákat is vállalnak. A gyakorló nők többsége házas vagy éppen elvált. Tanácsot is adnak személyes problémákkal kapcsolatban, beleértve a szerelemmel és a munkával kapcsolatban is.
Egy másik hagyományos gyakorlat, amelyben részt vesznek, egyfajta ördögűzés, amely három nappal az ember halála után elűzi a gonosz szellemeket, amiért komoly összegeket kell kifizetni nekik.
Évente fesztiválokat is tartanak, mely a következőképpen zajlik: először megtisztítják magukat óceánvízzel. Ezután egy régi rituálé szerint imádkoznak, hogy megidézzenek egy istennőt a tengeren túlról. A szent föld, amelyen állnak, valójában nagy sziklák kiemelkedése az óceán közelében, és eulalia leveleket használnak a szertartáson.
Miután mindezzel végeztek, elindulnak egy kis településre a közeli hegy tetejére, ahol aztán rizst, szakét, halat és egyéb ételeket kínálnak fel az isteneknek.
Ballagó Petra
Forrás:
