AMA (海女) – A tenger asszonyai Japánban
„Oh a gyöngy, a drága gyöngy,
Ott fekszik lenn a tengeren
Leszáll a gyöngyhalász
És vége már, ha nem vigyáz.
Egy gyöngyszem ott a lét,
Így küzdi át az életét.
Nincs sírkereszt, csak néma gyász,
Ha örökre elmerül a gyöngyhalász.”
Az Ama a japán „gyöngyhalász” megnevezése, mely a „tenger” (海) és a „nő” (女) kanjikból tevődik össze. A hagyomány szerint a mélyvízi búvárkodás gyakorlata Japánban mintegy 2000 éves lehet. Úgy tartják, hogy a tradicionális ama évszázadokon keresztül csak ágyékkötőt viselve merült. Az viszont tény, hogy ezek a nők a modern időkben is búvárfelszerelés vagy légtartályok nélkül buknak az ismeretlen mélységbe.
Ma már csak korlátozott területeken léteznek; Mie, Iwate és Ishikawa és más prefektúrák. A Mie prefektúrában található Shima és Toba városokban van a legtöbb ama az országban. Körülbelül 1000 aktív ama dolgozik ezekben a városokban, és a becslések szerint ők teszik ki a Japánban megtalálható amák körülbelül felét.
Egy tradicionális női szakma
Az amák, vagyis a női búvárok a tenger fenekére merülve nem csak igazgyöngyöt mennek vadászni. Keresik a hínárokat és a tenger gyümölcseit, mint például a tengeri csigákat és a kagylókat.
Néha férfiak is végzik ugyanezt a munkát (Okinawa-n például Uminchu a nevük, mely annyit tesz „a tenger embere”, vagyis tradicionális mélytengeri halászok) de a nők száma jóval nagyobb, így általában női szakmaként tartják számon. Ennek a nemek közötti nagy különbségnek az az oka, hogy a nők jobban meg tudják tartani a testhőt a hideg tengerben, mivel több bőr alatti zsírral rendelkeznek, mint a férfiak. Azt mondják, mivel régebben még télen is csak ágyékkötőt viseltek, a testhő fenntartása létkérdés volt.
Ama először arra a helyre úszik, ahol reméli, hogy megtalálja a lehetséges fogást, majd lemerül mélyen a tenger fenekére, hogy megkeresse. Ezek a nők minden merülésnél körülbelül egy percet töltenek a víz alatt, és 50 – 100 méter mélység között merülnek. Biztonságukat nagymértékben befolyásolják az időjárási és a tengeri viszonyok, vagyis teljes összhangban kell dolgozniuk a természettel, és a munka meglehetősen veszélyes szakmának számít.
A „gyöngyhalász” körülbelül napi négy órát merül, egyenként két alkalommal, és az év körülbelül tíz hónapjában dolgozik. A legtöbbnek másodállása van; azok, akik tenger gyümölcseiért merülnek, a fogást gyakran eladják a piacon a nap folyamán. Mások idegenvezetők, akik kultúrájukat ismertetik meg a turistákkal, míg megint mások helyi üzletekben dolgoznak.
Egy ama nagyon fiatalon kezdi az edzést. A leendő búvárok 6-7 éves korukban tanulnak meg úszni, és 12 éves koruktól kezdik el az ama kiképzést. Anyák és nagymamák tanítják a fiatal lányokat a szakma fortélyaira, akik aztán folyamatosan búvárkodnak körülbelül 70 éves korukig.
Tengeri sellők ruhában
A japán mély vízi búvárok világát egyszerre jellemzi a kötelesség és a babona. Az ama hagyományosan fehér kezeslábas ruhát visel, mivel úgy tartják, hogy ez elűzi a cápákat. Azonban a hagyományos öltözékük fundoshi-ból (ágyékkötő) és tenugui-ból (kendő) állt, ez utóbbival a hajukat takarták. A fejkendő az egyik hagyományos ruhadarab, amely kiállta az idő próbáját. A tenugui-kat különleges szimbólumok díszítik, amelyeknek az a funkciója, hogy szerencsét hozzanak a búvárnak és elűzzék az ártó rossz szellemeket. Az amák búvárhelyük közelében kis szentélyeket hoznak létre, amit a merülés után látogatnak meg, hogy megköszönjék a kamiknak a biztonságos visszatérését.
Napjainkban már a nők használnak búvármaszkot, de levegővel telt palackokat nem. Ugyanis az ama egy olyan speciális légzéstechnikát (Isobue, vagy másképpen a „sellők dala”) használ, amely során a búvárok hosszan fütyülve engedik ki a levegőt, miután felbukkantak a merülésből. Ez a fütyülés az ama meghatározó jellemzőjévé vált, mivel ez a technika csak rájuk jellemző.
Akik a császár étkéről gondoskodtak…
A női mély vízi búvárokról szóló legelső feljegyzések i.sz. 927-ből származnak, a Heian-korszakból. A korai amákról ismert volt, hogy tenger gyümölcseiért merültek, és nekik jutott az a megtiszteltetés, hogy a szentélyek és az uralkodó császárok számára különleges kagylókat szerezzenek.
A Mike tsu kuni a Shima terület leírására szolgáló történelmi kifejezések egyike. A régi japán nyelvben a szavak azt jelentik, hogy „a nemzet, amely elhivatottan gondoskodik a császár élelméről”. A tenger gyümölcseiben gazdag Mie prefektúrában Shima különösen ismert a fogások sokféleségéről.
A Kojiki-ban, Japán legrégebbi történelmi feljegyzésében, van néhány rész, amely határozottan alátámasztja, hogy Shima volt a tenger gyümölcseinek forrása a császári udvarban, jóval a japán történelem Asuka, illetve Nara-korszaka előtt. A régészek fából készült táblákat ástak ki Heijo-kyo, Japán egykori fővárosa romjai közül, amelyekre a tenger gyümölcsei; például tengeri csiga, óriás kagyló és tengeri uborka neveit vésték. Ezek a tények azt mutatják, hogy a japán történelem során Shimából szállították a tenger gyümölcseit a császári udvarnak.
A kihalás szélén…
Az 1950-es években több mint 17 000 Ama búvár élt, de mára csak körülbelül 1 000 maradt. Az 1960-70-es években a nők oktatása javult, Japán gazdasága pedig jelentősen nőtt, és számos olyan állást nyitott meg számukra, amelyek korábban nem voltak elérhetőek. Ezért sok lányt rávettek arra, hogy ne kövessék őseik hagyományait. Pedig az Ama búvárok hagyományosan édesanyjuk nyomdokaiba lépnek, de ma már egyre kevesebb fiatal nő folytatja eme mesterséget. A modern kereskedelmi halászati technikák és a kormányzati szabályozások együttesen az Ama búvárkodást kevésbé jövedelmező karrierúttá tették, és a fiatalabb generációk a nagyobb városokban a modern munkahelyek felé fordulnak.
A Jövő reménysége
Néhány fiatal ama azonban aktívan dolgozik kultúrájuk és hagyományaik népszerűsítésén, abban a reményben, hogy több fiatal lányt inspirálhat a szakma megkezdésére.
A ma vásárolt gyöngyök többségét nem az amák hozták felszínre, de a hasonlóság ezek között a kemény nők és a gyöngy között szembetűnő. Bátorságra és az óceán iránti szeretetre van szükség ahhoz, hogy a veszélyek ellenére az amát minden nap vízre inspirálja. Hasonlóképpen szeretetre és védelemre van szükség ahhoz, hogy a puhatestű irritációból gyönyörű gyöngyszem formálódjon.
A Shima és Toba városokban folytatott hagyományos ama halászatot 2014-ben Mie prefektúra immateriális népi kulturális tulajdonává nyilvánították – ez volt az első alkalom, hogy az ősi tradíció ilyen minősítést kapott. A Kulturális Értékek Védelmével foglalkozó Tanács jelentésében megjegyezte, hogy a tengerfenéki terep és a horgászterületek azonosításához szükséges készségeket az ama halászat történetében érdemi változtatás nélkül átadták, és a fogások korlátozásával önkéntesen szerepet vállaltak az erőforrás-gazdálkodásban.
Létezik egy mozgalom, amelynek célja, hogy az ama halászatot felvegye az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség listájára. Ez a mozgalom magánszinten 2007 körül kezdődött. A regisztráció lendületének növelése érdekében Shima és Toba városa a 2009 óta megtartott hat alkalomból öt alkalommal adott otthont „Ama csúcstalálkozónak”.
Az egyik feltétele az UNESCO nyilvántartásba vételének, hogy egy ország kulturális javak közé sorolják. A kilenc prefektúra – Iwate, Miyagi, Ishikawa, Fukui, Shizuoka, Mie, Tottori, Yamaguchi és Tokushima –, amely részt vett az Ama Kulturális Megőrzési és Promóciós Konferencián, megállapodott abban, hogy országos szinten felmérik és népszerűsítik az ama kultúrát.
Az elmúlt években megnyílt a látogatók előtt az Ama-goya (vagyis a gyöngyhalász kunyhója), ahol az ama felmelegszik és a búvárkodás után felépülhet. Az emberek élvezhetik az ama által fogott friss tenger gyümölcseit, miközben barátságosan beszélgethetnek velük, gazdagítva ezzel az egyedülálló kultúrával kapcsolatos ismereteiket.
Ballagó Petra
Források és képek:
https://www.japantimes.co.jp/life/2016/05/25/travel/ama-divers-preserve-fishing-tradition-mie-prefecture/
https://www.us.emb-japan.go.jp/jicc/events/uminchu.html
https://www.bbc.com/travel/article/20160829-the-last-mermaids-of-japan
https://www.forbes.com/sites/priyashukla/2019/03/08/meet-the-female-pearl-divers-of-japan-the-ama/?sh=1e03c4eb3338
