004369911060985

Falu és város

Miközben a Japán történelem és mítoszok cikksorozatban leírt történelem zajlott, amely elbeszélései középpontjában ugyebár nem a kis ember állt, a nagy átlag japánélete meglehetősen ki volt szolgáltatva a mindenkori hatalmaknak, miközben a viszonylag egyszínű életüket élték.

A földművesek voltak a földek bérlői, akik a földbirtokosok közvetlen közelében éltek, és a földeket művelték. Kis gyártó- és szolgáltató városok alakultak, amelyek gyakran kastélyok köré csoportosulnak, hogy azok némi védelmet nyújtsanak a zavargások idején. És persze voltak a nehezebben megközelíthető régiók, ahol elszigetelt közösségek jöttek létre.

Sakai, Osaka, Edo és más nagyobb városaiban a munkások osztályokba tömörültek. A kisvállalkozók a tizennegyedik századtól kezdve jelentek meg. A lakosság viszonylag elszigetelődött egymástól, egyes régiókban nem volt jellemző a tartományok közötti átjárás, volt ahol tiltott is volt. Legfőképp a vándor papok és szerzetesek, zarándokok, tengerészek, gyógyszerárusok voltak az utazó közönség, az átlag ember viszonylag földhöz volt kötve. Számos zarándokhely alakult, amelyeket általában csoportos zarándoklat keretében látogattak. ezek egyes részei még ma is látogathatók.

Minden falu és terület a kissé elszigetelt közösségében sajátos monda és mesevilágot mesélt a generációkon át, amelynek eredete változatos volt ugyan, de a központi elem mégis a helyi tapasztalatokon és félelmeken alapult. Szellemek, démonok gyakori szereplői voltak az elbeszéléseknek, amelynek eredete valódi veszélyekben gy0kerezett. Szakadékok, mély folyók, földcsuszamlás, vad hideg, hegyek és folyók veszélyei mind érdekes legendák ihlete lett, főleg olyanoké, amelyek valamiföle magyarázatot adtak az akkori emberek fejével megmagyarázhatatlan dolgokra.

Társadalmi rétegek

Formálisan és informálisan a lakosságot négy osztályra osztották: harcos-adminisztrátorok, földművesek, kézművesek és kereskedők. Ezek az osztályok társadalmilag nem annyira érintkeztek egymással, azon túl, ami feltétlenül szükséges volt. Azaz egy társadalmi megosztottság volt Japánban, amely lényegében három társadalmi kategóriára tagolódott: erősek, tehetetlenek és kívülállók.

Az erősek

Az erősek voltak azok, akikről a legtöbbet hallunk a mítoszokban, azaz a korai arisztokrácia, és azok, akik kapcsolatban állnak a birodalommal, és közvetlenül azt szolgálták. Ez a lakosság elenyésző hányada volt, de a császár égisze alatt a hatalmat példázták. Eredetileg az arisztokraták klántagok és földbirtokosok voltak, de a kínai bürokratikus rendszer belépésével a császár által biztosított tartományok által fizetett adminisztrátorokká váltak. A tizenkettedik századra az udvari arisztokraták elvesztették hatalmukat a harcos-arisztokráciával szemben. Erről az időszakról ITT mesélünk bővebben.

Később, amikor az ország félig egyesült a Tokugawa uralkodók alatt, ezek a harcosok főként hivatalos bürokratákká váltak, majd később átalakultak köztisztviselői bürokratákká és a modern állam irányítói lettek. Az ideálok és elképzelések sok mítoszban tükröződtek, így a hűség, a férfiasság és a kitartás ereje, az őszinteség és a harc központi témák voltak.

A tehetetlenek

A tehetetlenek a japán lakosság több mint 90 százalékát tették ki. Ők voltak a földművesek, halászok, kézművesek és kereskedők. Ők a történelem során különböző szerepet töltöttek be, egyrészt hozzájárultak a japán művészetek fejlődéséhez, másrészt ők voltak azok, akik minden időben az aktuális hatalomhoz kellett alkalmazkodniuk és annak voltak alárendelve, feltétlen alázat volt elvárva tőlük. Mítoszaik és érdeklődésük tükrözte ezt a kissé kiszolgáltatott helyzetet. Különösen közöttük voltak népszerűek a legendák és mesék, amelyben a megmagyarázhatatlan jelenségeket gyakran természetfeletti lényekkel magyarázták.

A kívülállók

A kívülállók többnyire azok voltak, akik nem tudtak beilleszkedni a társadalomban, valamint a külföldiek. Az emishik például, Japán északi és keleti lakosai, akik ellen a Yamato állam hadjáratok sorozatát hajtotta végre, valószínűleg olyan vándorvadászok voltak, mint az ainu unokatestvéreik. Erdőkben és hegyekben éltek, csak elvétve kerültek érintkezésbe telepes falvakkal. De ilyenek voltak a vándor szerzetesek is, vagy a vándor kereskedők és például azok a rabszolgakereskedők, akik gyerekeket vásároltak meg a szegényektől, akiket aztán eladtak szolgálónak vagy a bordélyházakba. De közéjük tartoztak azok is, akik munkáját lenézték vagy amiatt kirekesztették őket (hinin 非人 vagy eta 穢多).

források:

https://www.nla.gov.au/digital-classroom/year-8/asia-pacific-world/japan-under-shoguns-c794-1867/themes/life-under-shoguns#

Itt tudsz japán termékeket vásárolni ↗

Ha japán terméket szeretnél, itt tudod beszerezni

SEO és marketing felelős↗

Lapj kapcsolatba a blog készítőjével

ArigatoApartman

Ismerd meg a japán stílusú apartmant Balatonakarattyán