Nem csak Japán az egyetlen olyan ország, ahol a bálnafogásnak kulturális háttere van. A bálnák viszonylag kevés populációval rendelkeznek a tengeri állatok között, és néhány fajt a kihalás fenyeget az átmeneti túlhalászás miatt. Éppen ezért hozták létre a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságot (IWC).
Az IWC meghatározza a bálnavadászat típusát, az idejét és a fogható példányszám mennyiségét. Japán alapvetően az IWC-megállapodás keretein belül folytat bálnavadászatot, de erős ellenállásba ütközik a bálnavadászat-ellenes országokkal és civil szervezetekkel (nem kormányzati szervezetek) szemben.
A bálnák rendkívül intelligens lények, megjelenésük miatt gyakran titokzatosnak tartják őket. A világ országainak túlnyomó többsége ellenzi a bálnavadászatot, sőt a bálnavadászatot folytató országokon belül is vannak olyan szervezetek, amelyek ellenzésüket fejezik ki.
Az Antarktisz körüli óceánon 760 000 bálna él, és az IWC Tudományos Bizottsága számításai szerint évi 2 000 bálna az a szám, amely még nincs hatással az ökoszisztémára. Általában ez az egyik érv, amelyre Japán a bálnavadászat mellett érvel. „A bálnák nagyok és sok táplálékot esznek, ezért aggodalomra ad okot, hogy ha túl sokan vannak, az nagy hatással lesz az ökoszisztémára.” Emiatt egyes bálnavadász országok azt mondják, hogy bizonyos mennyiségű bálnavadászat szükséges más tengeri erőforrások védelméhez.
A másik indok többnyire a kutatása céljából történő bálnavadászat.
Miért nem hagyja abba Japán a bálnavadászatot?
2018 decemberében Yoshihide Suga kabinetfőtitkár bejelentette Japán kilépését a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságból (IWC). 2022-ben a kereskedelmi bálnavadászat keretében 100 bálnavadászatot hajtottak végre. Miért olyan megszállottja Japán a bálnavadászatnak, és miért próbálja folytatni a bálnavadászatot a nemzetközi szabályok ellenére is?
Ennek egyik oka az, hogy a bálnák nagy kereskedelmi értékkel bírnak. Japánban az Edo-korszakban a bálnaolajat gyújtóanyagként használták, a csontokat, szilákat pedig kézműves termékekké, például hajfésűvé dolgozták fel. Bőrük ragasztóként szolgált, vérük gyógyszer volt, összezúzott csontjaik műtrágya. Az ámbráscet beleiben képződött alvadékból pedig ámbra nevű parfüm lett. A kőolaj felfedezése és elterjedése előtt a bálnaolaj a világítás és az ipar fontos tüzelőanyaga volt, és nemcsak az iparban, hanem az acél temperálására és kenésére is használták. A bálnahús volt Japán fő fehérjeforrása a második világháború után, és a japánok e generációjának növekedésével együtt a bálnahús fogyasztásának egyedülálló kultúrája alakult ki Japánban. A bálnavadászat már régen is sok munkahelyet teremtett. Bár a bálnák kereskedelmi értéke nem olyan magas napjainkban, mint a múltban, Japánban mégis nagy támogatása van az említett kulturális gyökerek miatt.
Egy másik ok, amiért a bálnavadászat a japán kultúrában más jelentéssel bír, mint más országokban, az a köré csoportosuló hitvilág. Régen a bálnavadászat biztonságáért imádkozó, a bálnáknak való hálaadás és a bálnák imádásának kultúrája nagyon erős volt. Japánban úgy tartották, hogy az elpusztult bálnák boldogságot hoznak az emberiségnek, és van egy legenda, amely szerint „Egy bálna szerencsét hozhat Nanaurának.” Ez azt jelenti, hogy ha egy bálnát kifognak, sok halászfalu profitál majd belőle.
Források:
https://daigakujc.jp/c.php?u=00223&l=02&c=00058
http://j.people.com.cn/n3/2022/1116/c94476-10172016.html
