A távol-keleti lakktechnikák mestere, Balogh Gabriella iparművész utazása a japán urushi lakk technikával készült műtárgyak és ékszerek világába több mint három évtizede kezdődött, amikor először találkozott a távol-keleti lakk rendkívüli tulajdonságaival – ez a felfedezés meghatározta művészi pályafutását.
A távol-keleti lakk csábítása
Gabriellát magával ragadta a Rhus Vernicifera fából, közismert nevén lakkfából származó lakk sokoldalúsága és szépsége. Ez a Távol-Keleten őshonos fa nedvet termel, amely egyszeri csapolás után egyedülálló átalakuláson megy keresztül. A sűrű és gumiszerű nedv természetes hőmérsékleten, nedves levegőn polimerizálódik, száradás után víz-, sav- és hőállóvá válik. Ez a tartósságáról és rugalmasságáról ismert figyelemre méltó anyag lett Gabriella munkájának alapja.
Lenyűgözte, hogy a japánok elismert pontosságukkal és a részletekre való odafigyeléssel hogyan finomították és őrizték meg a lakkművészet ősi technikáit évezredek során. Az a képességük, hogy ebből az anyagból könnyű, rugalmas és igényesen díszített tárgyakat készítettek, inspirálta Gabriellát, hogy elmerüljön a mesterségben. E technikák elsajátítása iránti elkötelezettsége Japánba vezette, ahol helyi szakértők irányítása alatt tanult és csiszolta készségeit.
Gabriella 1991-ben szerzett mesterdiplomát a Magyar Iparművészeti Főiskolán (MIF), ahol Szilvitzky Margit, Jankovics Zsuzsa és Simon Károly mentorálásával tanult. A lakkművészet iránti szenvedélye 1993-ban Japánba vitte, ahol a Tokiói Művészeti Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1997 és 1998 között végzett a rangos lakk szakon. Kivételes tehetsége 2000-ben a Japan Foundation művészeti ösztöndíját nyerte el, megerősítve helyét a japán lakkművészet világában.
Gabriella munkái számos egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek Magyarországon, Japánban, Kínában és Tajvanon. Alkotásai, amelyek a hagyományos japán technikákat ötvözik egyedi művészi látásmódjával, itthonn és külföldön is elismerést váltottak ki. Nevezetesen, hogy darabjai a Budapesti Iparművészeti Múzeum állandó gyűjteményének részét képezik, köztük a NANANAKO BOX, a TSUGARU BOX és a MAKI-E STEPS.
A japán ékszerek és lakkművészet ünneplése
Balogh Gabriella útja a japán lakkkészítés gazdag hagyományainak megőrzése és megosztása iránti elkötelezettségéről tanúskodik. Munkásságával ennek az ősi kultúrának egy darabját hozta el Magyarországra, bepillantást engedve a japán ékszer- és lakkművészet aprólékos művésziségébe és mély kulturális jelentőségébe. Kiállításai, mint a 2006-os „A japán lélek” a Szombathelyi Galériában és a 2013-as „Szamurájok és gésák” a Hopp Ferenc Művészeti Múzeumban a japán kézművesség eleganciáját és szellemi mélységét mutatják be, nemzetközi kiállításokon való részvétele pedig kiemeli szerepét a keleti művészet megértéseben és terjesztésében.
Most olvassátok a vele készült interjút:
Hogyan kerültél kapcsolatba a japán kultúrával?
Kisiskolás koromban Anyukám egyik közeli Barátnője járt Japánban. Küldött nekünk aranypagodás képeslapot, és hazajövetelekor megmutatott néhány onnan hozott gyönyörű dobozkát is. Ekkor láttam először olyan felületeket, amelyek finomsága, titokzatos csillogása megragadta gyermeki fantáziámat, és hosszú időre ezek emléke jelentette számomra Japánt.
Közel húsz évvel később, amikor családommal kikerültem az országba már végzett iparművészként, kifejezetten olyan tárgyak, majd eljárások után kutattam, amelyekkel a gyerekkoromban látott különleges hangulatú tárgyakat magam is létrehozhatom.
Miért kezdtél el urushival foglalkozni?
Japánba utazásom előtt egy kedves főiskolai Professzorom, Torma László mutatott nekem egy olyan dobozkát, amelynek különleges cápabőrmintázatát sejtelmes áttetsző bevonat takarta. Ennek látványa nagyon hasonlított a gyerekkori emlékeimre. Meg kellett tudnom, hogy okkal sejtem-e rokonságot. Akkor már a MOME „bőrszakán” végzett iparművészként izgalmas kihívásnak találtam a hazánkban kuriózumnak számító halbőrrel való megismerkedést, de méginkább e speciális látvánnyal rendelkező védőréteggel való festés kutatását…
Milyen kezdeti nehézségebe ütköztél?
Először is nyelvi nehézségbe, mert az Országba való ékezésemkor még pár szót sem beszéltem japánul. De szerencsém volt a szakma vizuális jellegével, mert drága Mesterem, Murai Yosaku, nagy türelemmel minden mozdulatot megmutatott, minden lépésemet ellenőrizte, a hibák elkövetésekor pedig újabb mintákkal vezetett rá a már évszázadok óta jól működő formák alkalmazásának okaira.
Lassan azt is megértettem, hogy az iskolatársaim azért voltak 60-90 év közötti emberek, mert a munkafolyamatok célja nem a tárgyalkotás maga volt, hanem az odáig vezető procedúrán keresztül való önismeret mélyítés. Amíg ezt nem értettem meg, valószínűleg több olyan kérdésem is lehetett amit tolakodónak, vagy illetlennek érezhettek társaim. De több évtizedes kitartásomat látva lassanként mindenki megnyílt felém, és a teljes közösségtől „kiképzést” az új szempontok befogadásához, sőt a saját önismeretem fejlesztéséhez is. Köszönet ezért Mindnyájuknak!
Az egyéni stílusod kialakulására minek/ kinek volt a legnagyobb hatása?
Az önismeretem mélyülésével – talán paradox módon – pont nem az egyéni stílusom keresése volt a cél. Az erre való törekvés a nyugati üzleti gondolkodás szerint való. Az ember és környezete közötti harmóniát kutató idős japánok között inkább arra találtam rá, hogy az időt-, és hagyománytiszteletet igényló sokféle „magépítő-„, és díszítő-eljárás közül melyekkel foglalkozom a legszívesebben, ill., melyek azok, amelyek kivitelezése által felismert korlátaim leginkább inspirálnak az általam kiválasztott minták alázatos MÁSOLÁSÁRA a minőségugráshoz. Ezért a Iskolaműhelyünk közös kiállításaira olyan tárgyakkal készültem, melyek megközelítik legalább japán osztálytársaim kivitelezési színvonalát, – mert persze arról nem is álmodtam, hogy 90 éves Mesterem alkotásainak kvalitását valaha elérhetem.
Amikor pedig olyan megtiszteltetés ért, hogy általam nem ismert japán művészekkel állíthattam ki, akkor sem a saját egyéni stílusomon keresztül szerettem volna a látogatók figyelmét felkelteni, hanem magyar gyökereimre utaló jelképeket alkalmaztam a hagyományos eljárással készült lakktárgyakon, vagy a nálunk hagyományos alapanyag felületén alkalmazom a japán lakkot, azaz a lószőrfonatok felületét „varázsolom” át finom „fémráccsá” arany-bevonattal.
Többször voltál Japánban kutató munkát végezni?
Igen. A családommal ott töltött 6 év alatt folyamatosan, hazajövetelünk után pedig még 15 évig rendszeresen kiutazva, évente 2-3 alkalommal… Még kedves Mesterem 93 évesen bekövetkezett halála után is kijártam az iskolába, mert a tapasztaltabb Tanítványok egymást instruálva fenntartják a Műhelyt a mai napig, sőt a Covidos korlátozások után újabb tanítványokkal bővült e tanulni vágyó, az ősi tradícióit megérteni és megtartani igyekvő nyugdíjasok közössége.
Mi volt rád a legnagyobb hatással a kint léted alkalmával?
Ó, sokféle hatás: Pl. olyan megerősítések, amely kérdések még naív, bizakodó gyermekkoromban fogalmazódtak meg , vagy amilyen új felismerésekre idős Mesterem és japán osztálytársaim vezettek rá. Mindezeken belül leginkább a mindent átható, Lélekemelő életszeretet volt újdonság számomra: A japáni „utakat” mikro- és makro-világ összekötésére a külső-belső részletek bemutatására a művészetek által, személyes aszkétizmussal…, Az ősi felismerés észben-, és szívben-tartását, miszerint „minden él”…, A személyes megfigyelés gyakorlását a Természet változásaira…,
A gyakorolható példázatot, amely az „eltört dolgok összegyógyításának vonalát” a Lelkek megerősítésének tekinti…, A tiszteletet és bölcsességet a gyermekek testi, lelki és szellemi oktatásában…, A felnőttek gyermeki módon való rácsodálkozását az újra, mely párban jár az Elődök tudásának és üzenetének tiszteletével…, Az életmód szintű párhuzamos kapcsolódást a családdal és a nemzettel…, A tökéletesítő önismeretet célzó kitartást…, Az „ismétlés” tanító és kapcsolatteremtő hatását…, A közösség érdekeinek előnyben részesítését az egyénivel szemben…, – és még sorolhatnám, mert az élet legkihívóbb kérdéseire kaptam választ a japánok ÉLETMÓDJÁBÓL. – azaz nem a példa-beszédeikből, hanem a példa-mutatásukból.
Hogy kell elképzelni az alkotási folyamatodat? (Természetesen csak nagy vonalakban)
Ennek is többezer éves, – szinte rituálé szerű – gyakorlatát tanulhattam meg, de talán a tárgytervezés folyamatában hagytam magamnak leginkább szabadságot, mert hol az alkotás feladatának rendelem alá a kiválasztott anyagot, méretet, felületet, hogy egy érdekes természeti forma „tartósítása”, kihangsúlyozása, jelképekkel való „tovább-erősítése” stimulálja az első lépéseket.
Az alapanyag és a technika kombinlásával különlegesen ellenálló felület hozható létre. Erre bizonyíték, hogy hasonló eljárással készült tárgyak 9000 évig is jó állapotban megmaradtak a föld alatt, pedig e festéket szerves anyagból egy fa gyantájából szűrik, keverik… A felhordott rétegek számának növelésével, azok egyenkénti megcsiszolásával az urushi (japán-lakk) anyagának strapabírósága nagymértékben fokozható, így savnak, lúgnak, tengervíznek és hőnek is ellenáll akár annyira, hogy égő cigi csikk sem hagy nyomot felületén. Mivel az urushi méz-szerűen áttetsző, könnyen színezhető, ill. a rétegek közé szórt aranyporral 3D hatású miniatűr-képek is létrehozhatók. Mindezek ismeretében a tárgy feladatát, és a felületére festett jelképet is nagy felelősség kiválasztani, ezért ezt általában a tárgy Megrendelőjével közösen határozzuk meg.
A japán lakktárgyakra oly jellemző fényes felületet a szarvasagancs-hamuval való csiszolással lehet elérni. A fázisok közben való egyeztetések ellenére is mindig nagy izgalom a befejezett munka átadása. Sőt, néha nehezemre is esik, főleg, amikor a készítési idő több mint 9 hónap, mert ilyenkor olyan egy kicsit mintha a gyerekemtől válnék meg.
Miből szoktál ihletet meríteni?
Az Urushi-gyanta különleges tulajdonságai épp úgy ihletet adnak, mint a Vele bevonandó alapok formái, használati köre, ezért az iskolai kötelező tárgy-, és motívum-másolásai alatt is azon morfondíroztam, hogy ezt a sokezer éve használatos, ősi szakrális hagyományokhoz kötődő sajátságos védő-, és díszítő-anyagot milyen mai feladatkörben lehetne a legméltóbban alkalmazni.
Mivel az Urushi-bevonat meglepően ellenállóvá teszi az alkotásokat, mostanában olyan témákat keresek, amelyeket „tartósításra” érdemesnek tartok. Ilyenek a természetben talált különleges alakzatok, vagy akár hagyományos formájú tárgyakon szellemi hagyatékaink leírásai, pl., bölcsességek, imák, nagyanyáink üzeneteinek, áldásainak megörökítése, hogy unokáink dédunokái is tájékozódhassanak általuk…
Az új alapformák és új motívumok mellett olyan tárgyköröket is tudatosan kerestem, amelyek Japánban nem hagyományosak, így pl. a széles karperecek kínálta felületeken is alkalmaztam a klasszikus japáni díszítő-eljárásokat,
ill. új felületmegmunkáló módszert is kikisérleteztem azzal a vággyal, hogy a – gyerekkorom óta csodált – fémes hátú bogarak kittin-páncélját is felhasználhassam Urushi-berakásként.
Új, különleges lakkozandó alapanyagnak pedig kiválasztottam a magyar lószőrfonatokat, melyek mandala-szerű „forgó-Nap” szerkezetét bearanyozva kreáltam mikro-fémrácsokat.
A Megrendelők is komoly kihívás elé állítanak néha kéréseikkel, mert a mai igénybevétellel, európai ismeretekre épülő elképzelésekkel kell egyeztetnem a kiválasztott hagyományos japáni tárgycsoportokat, eljárásokat, motívumokat.
Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
Talán egy bambuszmintás karperecre, amelynek nemcsak felületét borító díszítménye urushi, de maga az ékszer alapanyaga is, – a homogén szerkezet adta tartósságot kihasználva.
Milyen anyagon szoktad a japán lakk technikát alkalmazni?
Kivétel nélkül minden természetes és mesterséges alapanyagon alkalmaztam már, a kavicstól a kerámiáig, a fémektől a kristályokig, a kagylótól a teknőzpáncélig, a porózus fától a bambuszig, az emlős-, és halbőröktől a selyemig, a textilektől a bakelitig….stb. Mindegyik anyaghoz odatapad valamilyen speciális eljárás alkalmazásával.
Hol tekinthetők meg a munkáid?
Állandóan láhatók az interneten, de megtisztelő módon az IMM is vásárolt belőlük már néhányat.
Jelenleg Az USA-ban élsz?
Nem, már nem. 2018-ban eljöttem Amerikából.
Szerinted ez formálja a jelenlegi stílusodat?
Igen! Nagyon is! Leginkább témaválasztásaimat! E két végletesen különböző szemléletű, értékrendű kultúra összehasonlításával jobban kontúrozódtak a számomra fontos értékek. Remélem erről üzennek tárgyaim is!
Ha igen, milyen irányban?
Az USA-ban tapasztalt tendenciák alapján megerősödött bennem, hogy egyre inkább a sokezer éves tapasztalatokra épülő hagyományos, és nemzetekre jellemző műveltségek kutatásával, közvetett-, és közvetlen-üzeneteik beépítésével kell saját alkotásaimat létrehoznom, – hogy időben messzebbről indulva távolabbra ugorhassunk a jövőben nem felejtve a valódi okokat és célokat az emberré-válás napi feladatában. Talán túlzónak és magasztosnak hangzik ez a megfogalmazás manapság, de amíg korábban – engem is csodálkozásra készteve – ilyen hozzáállással megvalósított életvitellel találkoztam napi szinten Japánban, azután ennek hiánya az USA-ban, (ahol ezt a sokrétű tapasztalási lehetőséget leredukálták karierizmusra és anyagi értékre), még inkább megértette velem, és felértékelte bennem a közvetlen HELYI felmenők tapasztalatának felhasználását, azaz a nemzeti hovatartozás kérdésének fontosságát.
A japáni tanulmányok igazi tanulsága ezért számamra az, hogy az a legnagyobb segítség a tájékozódáshoz a boldogság keresésekor, ha az emberek a saját hagyományaikat megismerve, megértve, alkalmazva fejlődhetnek a testiség, lelkiség és szellemiség hármas-egységében, azaz „hármón-iában”, mert azt az ősök szülőhelyei természeti környezetének, az ott élők biológiai adottságainak, lelki örökségeinek és szellemi tudásának ötvözetére építette, azaz a leginkább adaptálhatók a leszármazottaknak, vagyis nekünk. Ráadásul e tanulságok csordultig telve „Nagyszüleink” Unokáknak szánt INGYENszeretetének féltő és éltető üzeneteivel! 😊
Balogh Gabriella lakk művész honlapja: .URUSHI. .JAPANESE LACQUER ARTIST.
Pinterest: (2832) Pinterest
Köszönöm szépen és sok sikert kívánok a továbbiakban.
Itt tudsz japán termékeket vásárolni ↗
Ha japán terméket szeretnél, itt tudod beszerezni
SEO és marketing felelős↗
Lapj kapcsolatba a blog készítőjével
ArigatoApartman ↗
Ismerd meg a japán stílusú apartmant Balatonakarattyán
