Kasa yokai

Japánban a yōkaiok (természetfeletti szellemek) gyakran jelennek meg motívumként, még az animékben, mangákban és videojátékokban is.

Most egy olyanról mesélünk, amelyiknek igazán különös formája van! Japánul kasa yōkai.

A yōkaiok olyan entitások, amelyek furcsa, abnormális jelenségeket képviselnek, és amelyek fizikai formát kaptak. Míg Japán különböző részein sok mese volt a köztudatban róluk, egyre elterjedtebbé vált, miután a 14. század körül a városi művészek elkezdtek olyan alkotásokat festeni, mint a Hyakki Yagyo Emaki. Ebben a képtekercsben a különféle régi, elhasználódott szerszámok formáját öltő yōkaiok állnak a középpontban, körmenetben. Köztük egy sérült esernyő alól kikandikáló yōkai. A festményekhez kapcsolódó történetek is kialakultak, miszerint a korábban a mindennapi életben használt eszközök és egyéb tárgyak átváltoztak az emberek iránti neheztelés miatt, miután azok eldobták őket.

A 18. és 19. században virágzó ukiyo-e formán belül található az omocha-e, vagyis a gyerekeknek szánt „játékszerű nyomatok” nevű műfaj. Ezek az omocha-e egy sor különböző kasa yōkai-t is bemutatnak, amelyek megjelenése az imádnivalótól a komikusig terjed.

Japánban a távoli múlt óta gyakorolt természetimádatból vagy animizmusból ered ez a fajta szellem imádat. Ez magában foglalja azt a hiedelmet, hogy minden dolog – a növény- és állatvilágtól a sziklákig, sőt a szerszámokig és így tovább – bár külsejük eltérő lehet – él és érez.

Miért ne lehetne akkor egy esernyőnek szelleme? Az esernyők eredetileg az eső taszítására szolgáló eszközök. A japánul két szó, mindkettőt kasa-nak ejtik, különböző típusokra utal: közvetlenül a fejen hordott kasa kalapok és a kézben hordott kasa az esernyők. Létezik a kasa kalap egy formája is, amelyet Bon Odori táncos ünnepségeken, kagura rituális táncokon használtak. Ezeknek a táncoláshoz viselt kasának gyakran van olyan formája, amely eltakarja viselője arcát. Az arc eltakarása egyenlő a valódi alak elrejtésével, ami azt a benyomást keltette, hogy a kasa kalapok olyan eszközök, amelyek lehetővé teszik viselőjének, hogy különböző formákat öltsenek, így annak valódi formája nem látható. A fogantyús kasa esernyőket pedig olyan yoshirionak, azaz olya tárgyként tartják számon, amelyek vonzzák a kamikat.

Feltételezések szerint a kasa yōkai feltalálása ebből a két hiedelem összefonódásából származhat.

A modern Japánban a wagasa (hagyományos japán esernyők) kecses szépségű hagyományos eszközöknek számítanak.

Hogy hívják akkor?

Karakasa kozō  唐傘小僧 – papíresernyő pap fiú – からかさこぞう

Egyes esetekben kasa obake, karakasa obake néven olvashatunk róla.

Egyetlen nagy szemük, hosszú, kiálló nyelvük és egy vagy két lábuk van, amelyeken vadul ugrálnak. A Karakasa kozō nem különösebben félelmetes yōkai. Kedvenc módszerük arra, hogy meglepjék az embereket, ha odalopóznak hozzájuk, és hatalmas nyelvükkel nagy, olajos nyalást nyalnak – ami traumatikus lehet, még ha nem is veszélyes. Az óvatosság azonban javasolt. Vannak más tsukumogami esernyők is, amelyek veszélyesek az emberre, és ügyelni kell arra, hogy ne keverjük össze ezzel a játékosabb szellemmel.

Forrás és kép: Yutaka Ito (kiemelt kép)

Matthew Mayers: https://yokai.com/karakasakozou/