Habár már közeleg a tavasz, még bőven benne vagyunk a télben, így utána jártunk, miben is vészelték át a régi japánok az időjárás viszontagságait.
OKOSO – ZUKIN (御 高祖 頭巾) – A tradicionális japán téli viselet nőknek
Az Okoso-zukin (御高祖頭巾) egy hagyományos japán téli sálkendő (vagy kapucni), amelyet az áll alá vagy az arc egy részére lehetett felhúzni melegítés céljából. Ezt a ruhadarabot kizárólag nők viselték. A sálkendő viselése először a Kyōhō korszakban (1716-1736) vált népszerűvé, és egészen a Meiji-korszak végéig (1912) viselték. A fiatal nők az élénk lila, világoslila és a piros színű okoso-zukint viseltek, míg a középkorú nők a sötétkéket és a szürkét kedvelték.
A ruhadarab meglepő hasonlóságot mutat a hidzsábra, mely szintén tradicionális női viselet az iszlám kultúrában.
MINO (蓑) – A praktikus esőkabát, amit a szamurájok is szívesen viseltek
A mino (蓑) egy hagyományos japán esőkabát, amely szalmából készült. Megjelenése a japán feudális korszakra datálható, és a 12. századtól kezdve egészen a 20. század fordulójáig viselték.
A hagyományos mino egy olyan felsőruházat, amely az egész testet fedi, bár a rövidebb, fűszoknyákra emlékeztető ruhadarabokat történelmileg az alsó test fedésére is használták. Hasonló szalmaköpenyt használtak Kínában, Koreában és Vietnámban is.
Ez a kabát kézzel szőtt rizsszalmából készült, és a földművesek mindennapos szabadtéri munkájuk során hordták rossz időben. Hasonló kabátokat viseltek a szamurájok is, bár ezek általában díszesebbek voltak. A szamuráj-mino képeit leggyakrabban fatömbnyomatokon találjuk meg.
A rizsszalma természeténél fogva víz lepergető tulajdonságokkal rendelkezik, a szalmaszövetet érő vízcseppek inkább a rostok hosszában folynak, nem pedig behatolnak alá. Emiatt a korai japán esőfelszerelések gyakran szalmából készültek, aminek további előnye volt, hogy olcsó volt a beszerzése, egyszerű volt szőni és rögzíteni, valamint maga az anyaga is könnyű volt; azonban ez az esőfelszerelés eléggé terjedelmes volt, és nagyon gyúlékony.
A szalmaruházatnak volt további előnye is: bizonyos terepen, például az erdőkben és mocsaras helyeken nagyszerű álcázást biztosítottak.
Ahogy a műanyaggyártás elterjedt Japánban, a mino sokat veszített praktikusságából, és kiesett a használatból. Napjainkban már alig akad olyan, aki tud Mino esőkabátot készíteni a szigetországban.
Azonban még mindig viselik jelmezként különféle népi hagyományőrző eseményeken és fesztiválokon, például az Oga-félsziget újévi ünnepségein, ahol a férfiak ogre-szerű namahágnak öltöznek, maszkot és mino-t viselve. A Mino egyébként néhány kabuki színdarabban is megtalálható.
Az alábbi videóban megmutatják, hogyan is készült a tradicionális mino: https://www.youtube.com/watch?v=GJUh2ee_kfs&t=1s
Ballagó Petra
Források:
https://omamorifromjapan.blogspot.com/2018/01/okoso-zukin-winter-hood.html
Képek:
www.ukiyo-e.org
