Ijime, avagy a zaklatás és Japán

A japán „ijime” (ejtsd idzsime) szó az angol „bullying” megfelelője, amelyet magyarul „zaklatás”-nak lehet leginkább fordítani.

ijime japán iskolai zaklatás probléma társadalom

Japánban sajnos az ijime nagy probléma és nem csupán gyerekeket, de felnőtteket is érint. Most elsősorban az iskolai ijiméről szeretnék mesélni, de később keresek példákat a felnőttek világából is.

Míg régen az ijime színtere az iskola vagy a haza vezető út volt, manapság szinte minden gyermek a modern zaklatás potenciális áldozata.

Az iskolák ismerik a problémát és tesznek is erőfeszítéseket a felszámolásukra, de sajnos még mindig nem elegendő, mivel mély és szerteágazó gyökerei vannak a tanulók között.

A Tokyo Metropolitan School Personnel in Service Training Center 2013-as tanulmánya kimutatta, hogy a megkérdezett több mint 9000 gyermek 66,2 százalékát zaklatták az iskolai évei alatt. A legnagyobb baj az, hogy ez egy olyan szürke terület, a gyerekek sokszor szégyellik, titkolják ezért nem is mindenre derül fény.

Mi is az ijime?

Az Ijime egy diák vagy tanulók olyan cselekedete egy másik diákkal szemben, amely valamilyen fizikai vagy pszichológiai következményt okoz, ami a fogadó gyermeknek lelki vagy fizikai szenvedést okozhat. Tehát a kis beszólásoktól kezdve a konkrét testi erőszakig egy széles skálát ölel fel.

Sokszor a szavak és tettek mögött kegyetlen, rosszindulatú szándék húzódik meg és azok a gyerekek, akik zaklatnak másokat, kreatívak és persze jól titkolják a felnőttek előtt.

Egy 2014-es tanévben végre hajtott kutatás kimutatta, hogy a zaklatás túlnyomó többsége, (64,5%-a) kötekedésként, sértésként, fenyegetésként és egyéb csúnya megjegyzésként kezdődőtt és gyakran, visszatérően folytatódott huzamosabb ideig. 22,2%-ban játéknak álcázott fizikai bántalmazás (ütés, rúgás) formájában nyilvánult meg. 19,1%-ban pedig úgy nyilvánult meg, hogy a kortárs gyereket kizárták, figyelmen kívül hagyták, nem vonták be vagy levegőnek tekintették a zaklatottat.

Sajnos maguk a tanárok is többnyire félre néznek, elbagatellizálják ha ilyen esetet látnak, ezért nehezebb kezelni a dolgot, mint gondolnánk. Maguk az áldozatok sem mernek beszélni róla másoknak, így könnyen egy ördögi körben találják magukat. Az is gyakran előfordul, hogy annyian vesznek részt a zaklatásban, hogy azok egymás mellett kiállva fedeznek egymásnak, ha véletlenül ki is derülne valami. Így a saját egyéni felelősség érzetet is csökkentik, hiszen ha mindenki más is azt csinálja, akkor úgy érzik, hogy a dolog rendben van.

Zaklatás a neten

Az internet az ijime új és névtelen lehetőségeit biztosítja, így a zaklató felelőssége még alacsonyabb, mint ha szemtől szemben történne. Ijesztő, de napjainkban az internet a leggyakoribb színtere a zaklatásnak.

Az eszközök tárháza végtelen: rossz indulatú, rágalmazó bejegyzések, ciki fényképek, sértő e-mailek vagy üzenetek, a másik cikizése egy chat szobában nyilvánosan vagy külön neki címezve stb..

Az okok összetettek, de nagy valószínűséggel össze függhet a gyerekek fizikai és érzelmi növekedésével a serdülő korban, beleértve az iskolai és magán életi stresszt, elégedetlenséget. Mindezek a negatív érzések úgy is megnyilvánulhatnak, hogy a feszültséget másokon töltik ki.

A Tokiói Iskolai Személyzeti Képzési Központ kutatása szerint a megkérdezett diákok 61,1%- a stresszt említette az ijime okaként. Sok zaklatónak olyan problémái vannak otthon vagy az iskolában, amelyek stresszt, aggodalmat vagy kisebbrendűségi érzést okoznak, és ezeket a frusztrációkat úgy próbálják oldani, hogy irányítani próbálnak másokat vagy akár támadni, kritizálni őket.

A környezet szerepe

Sajnos nagy általánosságban elmondható, hogy a környezet maga is rosszul reagál az ilyen esetekre. A bámészkodóknak, akik figyelik az eseményeket de nem avatkoznak közbe, legalább akkora felelőssége van, mint magának az elkövetőnek. Vannak, akik élvezik a „színházat” és vannak, akik csupán úgy tesznek, mint ha semmit sem láttak volna. Ez sajnos mindkét esetben pozitív megerősítés a zaklatónak arra, hogy folytassa.

Fontos leszögezni, hogy maguk a bámészkodók is, főleg azok, akik úgy tesznek mint ha semmi sem történt volna, attól félnek, hogy maguk is ijime célpontjává válnak, ha közbe szólnak. Ha a bámészkodók hozzáállása változna, és negatív visszajelzést adnának a zaklatónak a viselkedésére, az ijime helyzete is nagy mértékben javulhatna, hiszen ez a negatív visszajelzés gyengítené a zaklató helyzetét a csoportban és akár visszájára is fordulhatna a folyamat.

Sajnos a japán társadalomban az ijime jelensége annyira el van terjedve, hogy ez nehezen fog változni a közeljövőben.

Persze vannak pozitív lépések is: 2013-ban a kormány elfogadta az ijime megelőzési módszerek népszerűsítéséről szóló törvényt, amely előírja az iskoláknak, hogy tegyenek konkrét lépéseket a zaklatás megelőzésére és annak korai felfedezésére. Sajnos egy szomorú esemény váltotta ki, hogy végre tegyenek valamit. Nevezetesen az történt, hogy egy rendszeresen zaklatott diák 2011-ben öngyilkos lett és azt az érintett középiskola nevelő testülete megpróbálta eltusolni. A többi gyerek megkérdezésekor kiderült, hogy a tanár is tudott a zaklatásról és sokszor nevetett is a gonoszkodáson. Persze mindenki tagadott mindent, felelősséget hárítottak, de a média annyira felkapta a témát, hogy a kormánynak is reagálnia kellett.

A 2013-as törvény célja, hogy megakadályozza azoknak a szerkezeti problémáknak a megismétlődését, amelyek miatt például a fent említett eset ellenőrizetlen maradt. Rendszeresen kell a diákokkal kérdőíveket kitölteni ebben a témában és megköveteli a tanároktól, hogy jelentsék az eseteket az iskola vezetőségének.

Az iskolai zaklatás Magyarországon

A zaklatás nem japán sajátosság, ez Magyarországon is probléma. Nemrégiben egy középiskolás fiú vetett véget életének a folyamatos zaklatás miatt.

Az Oktatási Fejlesztő Intézet tanulmányából kiderül, hogy átlagosan tíz diákból egyet hetente többször is bántalmaznak valamilyen módon az iskolában Magyarországon és komoly gondot jelent az iskolai agresszió valamilyen formája.

„Egy 37 országra kiterjedő 2002-es felmérés szerint Magyarországon beszélt róla a legtöbb diák, hogy ők (75%) vagy barátaik (80%) az elmúlt hónap során erőszak áldozatai voltak. Ugyancsak hazánk áll a negyedik legrosszabb
helyen a tekintetben, hogy a tanárok több mint 55%-ának beszámolója szerint a diákjaik bomlasztó viselkedése komoly mértékben csökkenti az oktatás lehetőségét.”Tehát ez egy olyan probléma, amely nem cak a japánokat, de minket is érint.

Amit mint szülő tehetünk

Gyermekeinknek szüksége van a támogatásunkra. Fontos, hogy beszélgessünk a gyermekünkkel, arról, hogy milyen volt a napja, mi történt a suliban. Hogy jól érezte-e magát, vagy történt valami, ami nem tetszett neki. Kik a barátai és milyen játékokat szoktak együtt játszani.

Vegyük komolyan és próbáljunk meg segíteni neki.

Annak elkerülése érdekében, hogy zaklatót neveljünk, már kicsi korban együttérzésre és a másokkal való kedves bánásmódra, törődésre kell nevelni gyermekünket.

Ha gyanítjuk, hogy gyermekünket zaklatják, még ha nem is mondja, tegyünk fel minél több kérdést azzal kapcsolatban, hogy hogy tölti az iskolában a szabad idejét. Kivel van az iskolai szünetekben, mit csinál, hogy vannak-e barátai és azok hogy érzik magukat a suliban.

A zaklatás jelei közé tartozik a hallgatás, az iskolába járástól való vonakodás, a jó barátokkal való kapcsolat megszakadása, az iskoláról és a barátokról való kevesebb beszéd. Súlyosabb esetben a megmagyarázhatatlan zúzódások, megrongálódott tanszerek, valamint az e-mailek és mobiltelefon-hívások miatti túlzott aggodalom, egy általánosan feszültebb viselkedés, magába zárkózás.

Ha gyermekünk bevallja a zaklatást, hallgassuk meg, mit mond, és kérdezzük meg, hogyan szeretné megközelíteni a problémát. Beszéljünk a tanárával, és győződjünk meg arról, hogy az igazgató is tisztában van a problémával. A probléma megoldásához szorosan együtt kell működnie az iskolának, a szülőnek és a gyereknek is, bevonva a zaklató gyerek szüleit is.

Kertész Alexandra

Források:

https://e-sodan.metro.tokyo.lg.jp/english/index.html

https://www.asahi.com/ajw/articles/14467739

https://mainichi.jp/english/articles/20201029/p2a/00m/0na/017000c