A japán hétköznapokhoz szorosan kapcsolódik a füstölő, azonban nem az Európában is kapható és használt füstölőkre kell gondolni – a japánoknak ehhez is külön érzékük van.
Ahogy a japán harcművészeteket és más művészeteket az ˝út˝ szóval jelölik (dō), úgy a füstölők használatát is egyfajta útként értelmezik. Japán elnevezése: kōdō (az illat útja). Létezik az illatszertartás (kumiko), amely során a résztvevők különböző illatokat ˝ízlelhetnek˝ meg. Mivel az illatokhoz emlékek, benyomások is társulnak, ezért a japánok nagyon erősen megkülönböztetik a hétköznapi szaglást az illatszertartások alatt történő illatozástól.
A kōdō legendája
A legenda szerint 1400 évvel ezelőtt partra vetődött egy agarfa uszadéka Awaji szigetén. Mivel jó illata volt, Suiko császárnőnek ajándékozták – innen eredeztetik a füstölő útjának történetét. Kezdetben csupán egy zárt kör élvezhette a füstölőket: a gazdagok, előkelők a császári udvarban. A zen és sintó templomokban is jellemző volt a füstölő használata, de ezen kívül a hétköznapoknak egyáltalán nem volt a része. Később, az 1600-as években kezdték el a ma is ismert füstölőket gyártani. Férfiak és nők szinte parfümként használták ezeket, illatosították magukat, a kimonójukat, sőt, még a hajukat is.
Shoyeido
A Shoyeido az egyik legrégebbi és legdrágább füstölőket gyártó cég, amely a 18. század óta készíti az illatanyagokat. Rokubei Moritsune Hata kezdett bele, aki a kiotói császári palotában dolgozott. A receptek között van, amelyik több száz éves, de emellett folyamatosan hoznak be újabb illatokat is.
A Shoyeido csak a legtisztább anyagokat használja a füstölők készítéséhez: gyógynövények, fűszerek, gyanta, aromás fák. Ezeket a tiszta illatokat gyógyászati célokra is lehet használni.
A füstölők készítése
Az összetevőket nagy alapossággal és gondossággal válogatják ki, hogy a lehető legtermészetesebb füstölő jöjjön létre. A receptek titkosak, és elmélyült tanulás által sajátíthatók el a készítők számára.
Kb. 20-50 anyagot használnak fel egy füstölőhöz. Az anyagokat kézzel finom porrá őrlik, szitálják, összekeverik és vízzel összegyúrják. Miután a massza elkészült, egy tésztaszűrőhöz hasonló edényben megformázzák a pálcikákat, majd kézzel még igazítanak rajta. Minden folyamatnál van egy mester, aki azt felügyeli. Előfordulhat, hogy a mesternek nem tetszik egy illat, és akár évekig kell dolgozni a recepten, hogy olyan legyen, amilyet a mester megálmodott.
A füstölők kötőanyaga is természetes: a déli szigeteken található örökzöld Tabu fa kérgét használják, mivel ragacsos és nem károsítja a füstölő illatát.
A japán füstölőknek nincs lejárati ideje. Hasonlóan a borhoz, a tárolás során nemesedik az illatuk. A természetes alapanyagok miatt nem tudnak megromlani. Használatuk során alig keletkezik füst, lassabban égnek, és finomabb az illatuk.
Füstölőket a webshopban is találsz itt: https://www.omiyage.hu/Japan-fustolok
Forrás:
https://karmaguru.hu/japan-fustolo-kulonlegessegei