A korai Japán kulturális és vallási evolúciója

Kína és Korea befolyása

Története korai szakaszában Japánt jelentős kulturális hatás érte Kínából és Koreából. A japánok átvették a kínai írott nyelvet a kormányzati feljegyzésekhez, a történelemhez és a filozófiához. A kínai karaktereket is adaptálták saját írásrendszerük létrehozására. Ráadásul Japán felkarolta Kína bürokratikus rendszerének nagy részét, központosított kormányt hozott létre a császár legfelsőbb fennhatósága alatt. Különféle területeken, mint például a filozófia, a művészet, az építészet, az orvostudomány és a mérnöki tudomány, ezek csak példák, amelyeket Japán átvett részlegesen vagy teljes mértékben a kontinenstől, hogy aztán később  a saját mintájára formálja.

A buddhizmus bevezetése

A buddhizmust a hatodik század közepe táján hozták be Japánba Koreából. Kezdetben erős ellenállásba ütközött Japán hagyományos vallását követő hívek részéről. A felsőbb osztályok körében azonban fokozatosan elfogadottságra tett szert. A kormány elkezdte aktívan népszerűsíteni az új vallást templomok alapításával, külföldi papok fogadásával és japán papok külföldre küldésével. Nara városa, Japán fővárosa 710 és 784 között, lenyűgöző templomairól és hatalmas Buddha bronzszobráról vált híressé, amelyet a kormány 749-ben állított fel.

Nagysága ellenére a Japánban gyökeret vert buddhizmus elsősorban a mahájána buddhizmus volt, amely az összetett tanokra és a szerzetesi fegyelemre összpontosított. Míg az arisztokrácia támogatta a buddhizmust személyes és állami védelem céljából, ez csekély hatást gyakorolt ​​a lakosságra, akiknek nehéz volt megértenie a tanokat.

A buddhizmus új iskolái

A korai Heian-korszakban a buddhizmus két új irányzata jelent meg Kínából. Saichō (767–822), más néven Dengyō Nagy Tanító, hozta a T’ien-t’ai buddhizmust, amely Tendai buddhizmusként terjedt el Japánban. A Lótusz Szútrán alapuló Tendai tanítások később hatással voltak Nichiren Daishonin tanításaira. Kūkai (774–835), vagy a Nagy Kōbō Daishi (Tanító) bemutatta az Igaz Igét, vagyis az ezoterikus buddhizmust, amely a zenét és a művészeteket helyezte előtérbe a vallási megértés érdekében, a misztikus rituálékat pedig az üdvösségért.

Bár mindkét iskola állami támogatást élvezett, szívesebben helyezték el székhelyüket az udvartól távolabbi hegyi menedékhelyeken. A Tendai iskola a Kiotótól északkeletre fekvő Hiei-hegyen állította fel főtemplomát, míg a délre fekvő Kōya-hegyen a True Word iskolát. Ezek a kolostorok a buddhista tanulás létfontosságú központjaivá váltak. A Hiei-hegy pedig különösen figyelemre méltó tevékenységet folytatott és számos kiemelkedő buddhista vezető képzéséről gondoskodott, köztük Nichiren Daishoninról is.

Annak ellenére, hogy hangsúlyozzák a „buddhaság” (azaz, hogy a megvilágosodás elérhető) egyetemes potenciálját, mindkét iskola keveset tett ennek az üzenetnek a terjesztésére a lakosság körében. Ehelyett a kidolgozott rituálék, misztikus varázsigék és belső hatalmi harcok foglalkoztatták őket.

Irodalmi fejlemények

Az irodalomban a „Tízezer levél gyűjteménye”, az ősi japán költészet antológiája, amelyet a Nara-korszak (710–794) vége felé állítottak össze, egyszerűsége, közvetlen kifejezése és optimista szemlélete miatt ünneplik. Ez az antológia minden társadalmi osztályból tartalmaz verseket.

A Heian-korszakban azonban a költészetet az udvari osztály uralta, és egyre mesterkéltebbé és intellektuálisabbá vált. Az ebből az időszakból származó irodalom, beleértve a költészetet és más formákat is, kezdett melankolikus hangot tükrözni. Ez a pesszimista hozzáállás, amely az élet mulandóságának (mujō) buddhista hangsúlyozásához kapcsolódik, nyilvánvalón jelenik meg a „Tízezer levél gyűjteményében” és más művekben is. Talán a japánok sakura virágzással kapcsolatos felfogása az egyik legjobb példa erre. Bár a mahájána buddhizmus alapvetően a reményt és az üdvösséget hirdeti, a Heian-korszak japánjai, különösen viharos későbbi éveiben, élesebben érezték a változás elkerülhetetlenségét. A mulandóság és a szomorúság érzése áthatja az időszak legnagyobb irodalmi művét, a „Genji meséjét” is, amelyet a XI. században írtak.

Forrás:

Nichiren | Soka Gakkai (global) (sokaglobal.org)