Te is odavagy ezekért a fenséges lényekért, akiket megannyi titkok és misztérium vesz körül? A Felkelő nap országának folklórja számos sárkányt tart számon. De vajon ismerjük mindegyiket?
Sárkány ábrázolás Nikkoban
A sárkányokat Japánban ryu-nak [竜 vagy 龍] hívják, és a közhiedelemmel ellentétben, legtöbbjük a vízzel és nem a tűzzel hozható kapcsolatba. Amellett, hogy vízi lények, gyakran változnak emberré vagy más dolgokká. A kínai sárkányokkal ellentétben kinézetük a kígyókra hasonlít és előfordul, hogy krokodil-szerű fejük van.
YAMATA-NO-OROCHI: A híres nyolcfejű sárkány
Ez az egyik legősibb lény a japán mítoszokban és legendákban. Először a Kojiki és a Hihonshoki ősi tekercsekben írták le, amelyben a hegyben rejtőzködő istenségként mutatják be.
Orochi (八岐大蛇) a japán mitológia félelmetes sárkánya. Ennek a legendás lénynek nyolc feje és farka van. Mindegyik feje egy elemet jelképez: tűz, víz, föld, szél, méreg, mennydörgés, fény és sötétség. Szeme véreres, mérete pedig felfoghatatlan, mivel a történetek szerint nyolc hegynek és nyolc völgynek felel meg. Mohával és cédrussal borított teste állandóan ég. Vérfolyók folynak körülötte. A sárkány egy nagy harangot hord, és ettől a baljós hangtól tart a helyi lakosság, amikor az, a bestia nyakában megszólal.
Ez a japán sárkány a Tokikami nevű régióban él, Izumo ősi földjén. Ott, ahol a Hi-no-kawa folyó megszületik, egy magas hegyen, azt mondják, rejtve él, hogy senki ne találja meg. A mítosz szerint egy gonosz sárkányról van szó, amely minden évben fiatal szüzek feláldozását követeli.
A modern korban olyan sorozatokban jelenik meg, mint a „Kannazuki no Miko”, a Naruto, a „Kamisama Hajimemashita” vagy a „Blue Seed” című animékben. De alakja felbukkan a Pokémon „Hydreigon” vagy a Digimon „Orochimon” nevű bestiájaként. Feltűnik a „Yu-Gi-Oh” kártyajátékban, vagy gonosz karakterként olyan videojátékokban, mint a „Final Fantasy I”, „Golden Sun II” vagy „The King of Fighters”.
RYUJIN: A Sárkányisten, a tengerek uralkodója
Owatatsumi vagy Ryūjin (龍神) néven is ismert, és évszázadok óta az egyik legfontosabb sárkány a japán mitológiában.
Egy hatalmas sárkány, hosszú, kígyószerű testtel, pikkelyekkel borítva. Általában hosszú bajusszal, szakállal és három karmos lábbal ábrázolják. Az óceán fenekén él a Ryugu-jo-ban, egy hatalmas rózsákból és korallokból álló palotában, ahol tengeri teknősök, halak és medúzák szolgálják. Erről a helyről ékszerekkel és gyöngyökkel szabályozza az árapályt, amelyek a palota díszeiként is szolgálnak. Időnként emberi alakot is ölt, hogy felkeresse a felszínt.
Ez a mitológiai lény a tenger védelmezője, és bár alapjáraton nyugodt természete van, a legveszélyesebb lénnyé válhat, ha feldühödik.
Egy sintó legenda szerint Jingu japán császárné Ryujin varázskincseinek köszönhetően hódította meg Koreát. A Kanju nevű drágakövet a tengerbe dobta, ami miatt az ár megszűnt, így a koreai flotta megrekedt. A katonák gyorsan kiszálltak hajóikból, hogy támadjanak. Ezután a császárné elengedte a Manju gyöngyszemet, amitől az ár hirtelen megemelkedett, és a katonák mind megfulladtak. Ennek a legendának az emlékére rendezik meg minden évben a a Gion Matsuri-t a Yakasa templomban.
KIYOHIME: A bosszúálló nőből lett sárkány
Kiyohime (清姫 vagy csak Kiyo) egy gazdag férfi lánya volt, aki fogadót tartott fenn az utazók számára a Hidaka folyó mellett, Wakayama tartományban. Egy napon a fogadóban tartózkodó Anchin nevű ifjú szerzetes beleszeretett a lányba. A románc rövid életű volt, mivel a szerzetes hamarosan megbánta, hogy megszegte tisztasági fogadalmát, és ennek következtében távozott, hogy folytassa zarándok útját. Amikor ezt megtudta, az összetört szívű Kiyohime úgy döntött, hogy üldözőbe veszi a szerzetest.
Végül utolérte, miközben éppen át akart kelni a folyón. A lány kérlelte a szerzetest, ám az megtagadta, hogy visszamenjen hozzá, és elhajózott. Kiyohime azonban dühösen a folyóba ugrott és Anchin felé kezdett úszni. A legenda szerint ebben a pillanatban haragja következtében sárkánnyá változott.
Tovább üldözte a szerzetest, aki a közeli Dojo-ji templomban próbált menedéket találni. Anchin megrémült a szörnyetegtől, amely most jött utána, és elbújt a templom hatalmas harangja alatt. Sajnos Kiyohime megtalálta, és végül tüzes leheletével megolvasztotta a harangot; végtelen haragjában megölte a szerzetest.
TOYOTAMA-HIME: Japán első császárának nagymamája
A sárkányhercegnő, Otohime vagy Toyotama-hime (豊玉姫), a japán mitológia szintén ismert szereplője, aki Japán összes tengerét védelmezi.
Toyotama-hime Ryujin (a sárkányisten) egyik gyönyörű lánya, aki apjához hasonlóan tetszés szerint emberré változhat. Feleségül ment Hoori istenséghez, Konohana és Ninigi fiához, akik a menny védői voltak.
Otohime és az ifjú akkor találkoztak, amikor Hoori és testvére, Hoderi a tengerben horgásztak, és több horog a tenger fenekére süllyedt. A fiatalember bement a vízbe, hogy elhozza őket, és búvárkodás közben meglátta Otohimét. Az első másodperctől kezdve egymásba szerettek, és meg is tartották a menyegzőjüket.
Évekig Ryujin víz alatti palotájában éltek, de Hoori-nak végül hiányzott a szárazföld, és úgy döntöttek, hogy a férfi szülőfalujába költöznek.
Toyotama-hime végül teherbe esett, és a szülés napján megkérte Hoorit, hogy ne kísérje el, és engedje meg, hogy magányában szülhesse meg a gyermeküket. Sajnos Hoori kíváncsisága nagyobb volt, mint az ígéretének betartása, így követte feleségét. Ennek eredményeként szemtanúja volt annak, ahogy Toyotama-hime sárkánnyá változott a vajúdás során (mivel igazi alakja sárkány volt, és nem ember). Amikor a nő rájött, hogy Hoori kémkedett utána, feldühödött, és visszatért a tenger alá, hátra hagyva férjét és újszülött gyermekét.
A sárkányhercegnő elküldte húgát, Tamayori-t, hogy a felszínen nevelje fel hátra hagyott fiát. Tamayori és Toyotama-hime fia végül összeházasodott, és gyermekük, Jimmu lett Japán első császára.
MIZUCHI: A Folyó istene
Mizuchi (大虬) a folyóvizek védősárkánya. Valamivel kevésbé ismert, mint a japán tengeri sárkányok, de néhány régi legenda említi őket.
Hosszúkás kígyótesttel rendelkezik, de mérete általában valamivel kisebb, mivel a legkeskenyebb folyókban és patakokban is él és mozog. Bár ritkán látni, az emberek mindig is nagyon féltek tőle. Volt is rá okuk, mert ez a sárkány nem egy jóindulatú lény. Mérgező a lehelete, és gyakran megölik azokat, akik túl közel merészkednek hozzá. A bestia képes szennyezni a folyók vizét azáltal, hogy mérgét belehányja a vízbe.
A legenda szerint egy Agatamori nevű ember győzte le őt. Évekig kíméletlenül követte őt a Kawashima folyóban, mígnem sikerült megölnie. Trófea gyanánt a sárkány tetemét egy közeli tóba hurcolta, ami végül a sárkány vére miatt vörössé változott. Ezt a helyet Agatamori medencéjének hívják napjainkban.
Hayao Miyazaki egyik leghíresebb animéjének, a Chihiro Szellemországban c. mese főszereplő sárkánya is egy mizuchi.
Ezen kívül alakja többször szerepelt mangában és animében, mint például a Shizuku karaktereként az „Omamori Himari” című sorozatban, akit egy sárkányerővel rendelkező lány jelenít meg.
Az olyan videojátékokban, mint a „Mah-jong Fight Club”, a „Monster Hunter 2” vagy a „Neo Geo Battle Coliseum”, gyakori, hogy Mizuchi figuráját úgy ábrázolják, mint egy legyőzendő ellenséget.
Miyazaki Hayao elképzelése szerint pedig:
NURE-ONNA: A csábító sárkány démon
A Nure-onna (濡女 jelentése: „vizes asszony”) a japán folklór ismert figurája, amely félúton van a yokai és a sárkány között.
Ez egy női fejjel rendelkező hibrid lény, akinek óriási kígyó teste van. Állítólag kigúvadó, kígyószerű szemei, valamint éles karmai és agyarai vannak, ugyanakkor tetszés szerint megváltoztathatja a megjelenését, hogy megtévessze és megölje az útját keresztezőket.
Ez a sárkánykígyó is a vízben él, és bármely folyó, tavacska, tó partján, de akár a tengerparton is megjelenhet.
A Nure-onna általában a víz partján látható, amint hosszú haját mossa. Egyes történetekben egy kisgyereket hordoz, akivel potenciális áldozatokat vonz magához. Amikor egy jó szándékú személy megpróbálja megmenteni, a gyermek az áldozatba kapaszkodik, ami szinte lehetetlenné teszi a szökést, így az áldozat megfullad a folyóban. Egyes történetekben Nure-onna hosszú és erőteljes nyelvét használja, hogy kiszívja az áldozat összes vérét.
A legenda a Nagaszaki prefektúrában található Tsushimára jellemző, bár az egész országban elterjedt, és Japánban bárhol megtalálható. Állítólag Nuwa-ban, Ehime prefektúrában és az Uwa-tengeren is látták, fekete hajú köpenyével a vízben lebegve.
A legenda szerint a Nure-onna a partra megy, hogy megmossa a hosszú haját, és a teste mindig vizes. Gyengéd szavakkal beszél, hogy felkeltse az emberek figyelmét.
Amikor nevet, kacagása mennydörgő, ha az ember együtt nevet vele, sárkánnyá változva megtámadja. De az is előfordul, hogy fuldokló nőnek adja ki magát, és a víz mélyére húzza áldozatait, amikor megpróbálják megmenteni.
SEIRYU – Az Azúrkék sárkány
Az Azúrkék sárkány, vagy ahogy a japánok hívják, Seiryū (青龍), Kiotó városának egyik mitikus védelmezője. Állítólag megvédi a város keleti részét. Ennek megfelelően a város keleti részén számos templomot építettek neki. A legismertebb a Kiyomizu-templom, ahol minden évben szertartást tartanak a sárkány tiszteletére.
A japán mitológia részeként egyike annak a 4 isteni szörnynek, amelyek a 4 fő pólust képviselik. A Seiryunak megfelelő égtáj a kelet, évszaka a tavasz és eleme a víz.
Úgy tartják, hogy ez a japán sárkány valójában a kínai mitológiából származik, mivel alakja hasonlít leginkább a klasszikus kínai állatöv sárkány alakjához.
ZENNYO RYUO – Az Esősárkány
Zennyo Ryūō (善女竜王) esősárkányként ismert a japán mitológiából. A buddhista vallás egyik szereplője, akit a 9. században egy pap hívott meg a kiotói Császári Palotába.
Ez a karakter nagyon gyakori a buddhista művészetben. Sok könyv említi a szentírásokon belül, valamint számos ókori templom képén és freskófestményein.
Általában emberi alakkal és sárkányfarokkal ábrázolják. Jóságából adódóan előfordul, hogy női arccal, ruhával ábrázolják.
Bár ennek a sárkánynak a pontos helye nem ismert, vannak, akik otthonát a Muro-hegyhez, valamint az Anawatata-tóval társítják.
Mindkettő két nagy jelentőségű helyszín a japán buddhista kultúrán belül, ahová az ország minden tájáról zarándokolnak szerzetesek, hogy imádkozzanak a természet kamijaihoz, mint amilyen az Esősárkány is.
Kép: Zennyo Ryūō by Hasegawa Tōhaku
KURAOKAMI – A Hósárkány
Kuraokami (闇龗), vagy más néven Okami, az eső és a hó sintó istene.
A „kuro” szó japánul „sötétet” jelent, ez hasonult a kiejtés miatt a szóösszetételben. A szó ebben az esetben az esőfelhőkre utal. Ezt a sárkányt közvetlenül Okaminak hívják, és a japánok úgy tartják, amikor a felhők világosabb színűvé válnak, az istenségnek jó kedve van.
A japán mitológia szerint a teremtő isten pár Izanagi és Izanami szülték Japán szigeteit és többi istenét, de Izanami meghalt a szülés közben.
A férje mérges lett, és megölte unokaöccsét, Kagu-tsuchit, a tűzistenséget, amely Izanami halálát okozta, három darabra vágva. Ezekből a darabokból aztán több sárkány is szüetett, köztük Kuraokami is. Kuraokamit a Sötétség Sárkányaként emlegetik, de ő az eső és hó istene is a sintó vallás szerint.
KUZURYU – A szörnyetegből lett védelmező
Kuzuryū, vagyis a kilencfejű sárkány, vagy más néven Kuzuryūshin („kilenc fejű sárkányisten”) egy japán sárkány istenség, amely a hindu Sesha istenségtől, Nagas királyától származik. Először a japán folklórban jelent meg a Nara-korszakban.
Ez a sárkány a japán Nagano prefektúra folklórjából ismert. Ahogy a neve is sugallja, általában kilencfejű sárkányként ábrázolják. Az egyik híres legenda a Kuzuryūról a Hakone Kuzuryū legenda, amely hasonló a Yamata no Orochi legendájához. A legenda szerint a kilencfejű sárkány a hakonei Ashi-tóban telepedett le. Kuzuryū-t a tóban élő mérgező és vad sárkányként emlegetik, akinek emberáldozatokat kellett bemutatni.
Talán ennek a sárkánynakaz alakja hasonlít leginkább az európai kultúrából is ismert vérengző bestia képére.
Egy napon egy bátor harcosnak sikerült kiűznie a tóból, és ennek emlékéül (a bestia csontjai még mindigott vannak szétszóródva a kövek között) lett a település védőszentje a hajdani szörny.
Wani – A krokodilfejű sárkány
A Wani (鰐) egy olyan bestia a japán mitológiából, aki félig sárkány, félig krokodil. Egyes feljegyzésekben azonban cápatestű állatként írják le.
Ez egy kínai és indiai mítoszokból származó figura, bár ma ennek az egyedülálló és veszélyes sárkánynak az alakja csak a japán kultúrához kapcsolódik. Az első írások, amelyekben az ilyen típusú japán sárkány megjelenik, a Kojiki és a Nhionshoki ősi tekercsek.
A wani japán szó egyébként szó szerint is krokodilt jelent. Ezért a waniról szóló legenda, akárcsak a krokodilok, amelyeket őskori állatoknak tekintenek, sokkal korábbi, mint más mitológiai lények legendája.
Bár azt mondják, hogy a Wani Ryujin, a tengeri sárkányok királyának szolgái, közöttük van egy összetett hierarchia, amelyben az óceánok uralkodóiként a legmagasabb pozíciókat foglalják el. A legenda szerint Otohime tengeri sárkányhercegnő fia is egy ilyen lény volt.
A Wani a tengerek védelmezője, éppen ezért a tengerészek számára az egyik legveszélyesebb sárkányfajta.
Ballagó Petra
Források és képek:
https://skdesu.com/en/japanese-dragon-ryu-serpents/
