A Wagasa (和傘) bambuszból és papírból készült napernyőt jelent, amelyeket gyakran látni a középkorú urak és kíséretük védelmében a japán történelmi drámákban, vagy gésák kezében az ukiyo-e mintákon.
Ezt az ikonikus tárgyat először a Heian-korszakban (794-1185) Kínából vezették be Japánba, ami aztán hamar a hagyományos japán művészet és kultúra részévé vált.
A Wagasát kezdetben arra használták, hogy megvédjék a felsőbb osztályokat a napfénytől és a mindig jelen lévő, mindig beavatkozó ártó szellemektől. Mivel ezek az entitások különösen veszélyesek voltak egy új kezdet, egy új frigy létrejötténél – ami akár birodalmak sorsát volt képes eldönteni – az emberek a hagyományos japán esküvőkön is fontos spirituális szerepet tulajdonítottak az ernyőnek.
A hagyományos japán esküvőkön a tiszteletbeli matróna (általában a rangidős nő a családban) érkezéskor egy piros színű ernyővel takarja le a menyasszonyt, hogy elűzze a gonosz szellemeket.
Természetesen a wagasa célja és kultúrája lassan átalakult és adaptálódott az évszázadok során, aminek eredményeként a ma látható gyönyörű műalkotások születtek. Egyébként a lila esernyők az idősek hosszú életének szimbólumai, míg a fehér esernyőket a temetéseken használják.
Ballagó Petra
Forrás:
