Japán történelem és mítoszok II.

A Birodalom gyökerei (kb. 500–781)

A Kofun-korszak vége felé, az i.sz. hatodik században a fővárost – amely mindegyik uralkodó császár halálával egyik helyről a másikra költözött – Narában alapították meg. A teljes bíróság költöztetésének, áthelyezésének költsége a nagy termek és újjáépítésük bár lehetséges volt egy kis klánok által uralt rendszerben de lehetetlenné vált egy adminisztrátorközpontú kormányban. Nagy paloták és templomok épültek kínai minta alapján. Ezek közül az egyik, a Tōdaiji, ami a mai napig egy hatalmas bronz Buddha szobornak ad otthont, tisztelegve a korszak mesterei és a buddhista teológia dominanciája iránt. Az udvari életet szabályozott rituálékból állt, amelyeket egy a korban híresebb klán, a Nakatomi klán irányított. Más klánok, adminisztrációra vagy hadviselésre specializálódtak. Mindezek kidolgozott gazdaságot igényeltek, amelyek támogatták ezt a rendszert.

Heian-kyō

Hetven évvel a narai udvar felállítása után a Yamato királyság Japán birodalommá alakult át. Az új főváros rácsmintára lett tervezve és a feng-shui alapelvei szerint lett elrendezve, Narától északra, Heian-kyō néven. Nyugodt, békés fővárosnak hívják, kínai bürokráciát alapul véve.

A törvényeket kodifikálták. A föld a császár tulajdona, amely pozíciót innentől kezdve gyakorlatilag mindig férfi töltötte be.

A rabszolgaság soha nem volt számottevő, de ettől kezdve szinte teljesen megszűnt.

A buddhizmus főszerepet kapott a vallási, irodalmi, etikai, politikai, sőt katonai területen, de befolyása szinte mindenhol érezhető volt. A hatodik század elején (egyes források szerint 521, más források szerint 528), Paekche koreai királya mutatta be a japán udvarnak a buddhizmust, azáltal, Buddhát ábrázoló műtárgyakat és a szútra másolatait küldte (buddhista kanonok) a japán udvarba. Az egyik arisztokrata-adminisztrátor klán, a Soga klán kezdte el népszerűsíteni az új gyakorlatot és több templomot is épített. A Nakatomi klán, amely eddig a rituálékért volt felelős, valamint az addig főpapok aggódtak hatalmuk és befolyásuk esetleges elvesztése miatt.

Ellentétek

A királyi gárdisták feladatait ellátó Mononobe klán szintén ellenezte a Soga klán törekvéseit. A Mononobe klán részben vallási alapon ellenezte a buddhizmus terjesztését és azzal érveltek, hogy a helyi istenségeket megsértené az idegen istenek imádása. A Nakatomi klán, a Fujiwara klán ősei szintén a sintó rituálék mellett szólaltak fel és a Mononobákkal szövetkeztek a buddhizmus ellen. Azt is ellenezték, hogy a kínai kormánymodell hatására inkább bürokratákká és helytartókká váltak volna, semmint szabad katonai és egyéb szolgálatot teljesítő, irányító szerepet töltöttek volna be. Ez eszkalálódott és több évtized hosszú, két generációt átívelő csatározás következett.  A Soga klánnak több indítéka is volt, nemcsak politikai és vallási. 

Egy bizonyos Umayado herceg, egy korábbi császár második fia segítségével végül legyőzték a Nakatomi-Mononobe koalíciót egy csatában. Állítólag két buddhista harcos-istenség megjelenése segítette a Sogákat. A buddhizmus tanai és rítusai nagyon csábítóan hatottak az emberekre, mivel sok esetben az addig köztudatban élő mítoszok egy annál sokkal hidegebb alvilágot sejtetett. Ezért is a buddhizmus egyre inkább nagyobb támogatásnak örvendett és idővel az udvari vallássá vált.

Nem meglepő módon a Soga klán főnöke azonnal leváltotta a császárt és a saját báb császárját, és unokahúgát, Suikot állította a trónra. Ő volt az első nő, aki betöltötte ezt a pozíciót, az összesen 7 császárnő közül.

Umayado herceg is magának akarta a hatalmat, így szakított Soga rokonaival és ahol tudta, blokkolta őket, hogy  egy kiegyensúlyozott kormányzati rendszert alkosson a buddhista etika alapján. Elveit egy tizenhét cikkből álló iratban tette közzé. Herceg Umayado, aki ma Shōtoku Taishi-ként (a posztumusz buddhista neve) ismerünk, briliáns tudós és képzett adminisztrátor lett. Suiko császárné főminiszter és régenseként felügyelte a hatalmas felújítást és a kormányzati rendszer színesítését.

Vallás

A bennszülött japán vallási hiedelmek, a Shintō az „Út” néven váltak ismertté. Az új vallás nem váltotta fel a Shintōt, ehelyett a két vallás fokozatosan összekeveredett, és mindkettőnek helyet találtak.

Ebben az időszakban íródott a Kōjiki és a Nihonshōki, amelyek a japán nemzet krónikái, mítoszok és történelmi elbeszélések összessége. Ez a két irodalmi mű lehetővé tette a két vallás fejlődését és a hagyományok őrzését.

A mítoszokban ezt az időszakot Yamato fokozatos uralma jellemzi, de a vallási gyakorlatok elmesélése, valamint a buddhizmus bemutatása is fontos.

A többi szigeteken uralkodó fennhatóságnak megvoltak a maga védőistenségei, mítoszai és támogató rituáléi. A domináns mitológiákért folytatott küzdelem politikai is volt: a rituálé és annak motiváló mítoszait beágyaztak az államapparátusba.

Olvasd el előző bejegyzésünket a japán történelemről. vagy a japán történelem legfontosabb korszakairól.

Forrás:

Michael Ashkenazi: Handbook of Japanese Mythology (2003)

Kép: saját kép