Japán történelem és mítoszok I. – az archaikus időszak

Sok más mitológiához hasonlóan a japán mitológia valós események hátterében játszódik. Valójában a japán mítoszok legalább néhány hőse az igazi történelmi személyiségek.

A következő cikksorozatban a japán történelemről és mítoszokról mesélünk, nagy vonalakban.

Archaikus időszak: Jōmon, Yayoi és Kofun

(Körülbelül i.e. 1000-től i.u. 300-ig)

Japán partjai tele vannak tengeri kagylókból összeállított hatalmas halmokkal, amely a több ezer éves neolitikus vadászvacsoráknak állít emléket. Ezeket a neolitikum emberei hagyták maguk után, akik a szárazfölddel összekötő szigetláncok mentén érkeztek Japánba, egy barátságos vidék és termékeny föld keresése során. Főleg gödörlakásokban laktak, valószínűleg közösségben éltek. Nagy, körülbelül hat láb mély gödröt ástak, agyaggal és oszloprendszerrel erősítették a falakat és füves nádtetővel fedték le.

Ez a kultúra egy földművelő néppé fejlődött, amelyet az antropológusok a Jōmon kultúrának neveztek el. Bővültek az élelmiszerforrások, és a mezőgazdaság fejlődésnek indult.

Néhol nagyobb falvak jöttek létre. Ez a kultúra körülbelül i. e. 1000-től körülbelül a harmadik századig tartott.

A Jōmon kultúrából több műtárgy is megmaradt, emellett gödörlakások, hosszú házak és falvak maradványait is találtak.

A nagy kagylódombok és egyéb közegek azt jelzik, hogy a Jōmon alatt a földművelés és a vadászat-gyűjtés együttesen volt jelen, hasonlóan a későbbi évszázadok ainu népcsoportéhoz.

A  Jōmon elképesztő változatosságban és minőségben gyártott kerámiákat is. Maga a név jelentése is „kötéljelet” jelent, olyan régészek adták nekik, akik felfigyeltek a kötélmintával jelölt kerámiadarabokra. A kerámiák nagy része állat- és emberformájú maszkokat és babákat tartalmaz. Feltehetően kidolgozott mitológiájuk volt, és valószínűleg ez volt a ma ismert japán mitológia előfutára.

250 körül ázsiai bevándorlók új csoportjai érkeztek Japánba, nagyrészt Koreából és az északkelet-ázsiai szárazföldről. Ennek hatására a társadalom radikális társadalmi és kulturális változáson ment keresztül. A régészek által Yayoi-nak nevezett új kultúra merőben más volt az előzőhez képest.  Bronz- és vastechnológiájuk volt, és ami nem kevésbé fontos, használtak lovakat. Öntözéses mezőgazdaságot folytattak, így nem csak a túlélésre termeltek, hanem fel is halmoztak. A legfontosabb, hogy klánokba szerveződtek, lovas harcos-arisztokraták, egyszerű emberek és a rabszolgák alkották a hierarchikus felépítést.

 Minden bizonnyal a Jōmon kultúra népe nem fogadta el a Yayoi kultúra térnyerését, erről mesél Yamato-takeru mítosza is.

Az új kultúra megjelenése jelentős változásokat hozott. A politikai rendszer a bonyolultabb koreaihoz fűződő kapcsolati hálót is magával hozta, és számos kulturális hatást is.

Körülbelül 250-re a kofunnak nevezett sírok a kínai és a korabeli koreai modellekhez hasonlóan jelentek meg. Hasonló halomsírok láthatók a koreai Kyongjuban, és Xian (Kína) közelében, amelyeket több országban is hatalmas királyok emlékére emeltek.

A Kofun-korszak ezekről a nagy kulcslyuk alakú árokkal körülvett sírokról ismert.

Yamato erős királysággá alakult Közép-Japánban, amely széles síkságokkal volt övezve, nem messze a tengertől. A Yamato uralkodók uralni tudták szomszédaikat. Politikai szövetségekkel erősítették a kapcsolataikat a szomszédos klánfőnökök.

Néhány klán, különösen az, amely Izumot uralta, magával hozta az isteneiket, amikor csatlakoztak a Yamato királysághoz, és helyet kellett találni ezeknek az istenségeknek a hivatalos beszámolókban.

Az ázsiai szárazföld közelsége változásokat hozott. Ahogy a királyság terjeszkedett és gazdagodott, a luxuscikkek iránti kereslet nőtt. Speciális kézműves férfiak Koreából és Kínából vándoroltak be. Ezek nem illeszkedtek a klán mintájába, így a megoldás az volt, hogy külön autonóm kézműves társaságokat hoztak létre, néha földadományokkal, hogy mesterségüket gyakorolhassák. Ezek a kézműves társaságok kerámiákat, szöveteket és egyéb luxuscikkeket gyártottak, és felépítették az arisztokrácia palotáit. Egy állandó hadsereg kezdett kialakulni, valamint írt törvények lettek, átvéve a szokásjogból a törzsi jogot. A szárazföld, különösen Kína befolyása ezzel nem ért véget: kiterjedt a politikai és a jogi modellekre, és egy teljesen új vallás, a buddhizmust is behozták Japánba.

Forrás:

Michael Ashkenazi: Handbook of Japanese Mythology (2003)

Kép: By 663highland, CC BY 2.5, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=36246676