A kokeshi baba szerves részét képezi a japán életnek, a japán családoknak. Ezek a fából készült kis bábuk főleg ajándékként funkcionálnak: újszülött babákat a jó szerencséért és egészségért, felnőttek egymást a szeretet és odafigyelés jegyében ajándékozzák kokeshivel.
A kokeshi szó eredetével kapcsolatban leginkább az a történet állja meg a helyét, ami a keshi, vagyis mákszem szóra vezeti azt vissza (mákszem baba). Vannak területek, ahol kimondottan gyermekáldás céljából talizmánként használták a kokeshit.
Kezdeti funkciója gyermekjáték volt, amelyet az Edo-korszakban fafaragók hoztak létre Japán északi részén. Később szuvenírként is magukkal vitték az emberek: egyfajta szerencsetalizmánként tekintettek rá.
A kokeshi babának gömb alakú feje és hengeres teste van, végtagok nélkül. Arcot ecsettel festenek neki. Többféle fából is készülhet: cseresznyefa, japán juharfa és a mizuki – utóbbinak a japánok jelentőséget is tulajdonítanak. A mizuki fa ugyanis “vízfát” jelent (a fa nagy nedvességtartalma miatt), és az ebből készült kokeshiről úgy tartják, megvédi a házat a tűzvésztől.
A baba készítéséhez a fát több hónapig, vagy akár évig is szárítják, majd a szárítás után megfaragják, megfestik és bevonják méhviasszal. A fejet és a testet külön készítik.
Két típusú kokeshi létezik:
– dento: hagyományos, keleti típusú kokeshi. A dento típus meghatározott formai jegyekkel rendelkezik, ahogy a készítésének is pontosan betartandó technikája van. Minden régiónak megvan a sajátos készítési módja.
– shingata: új típusú, modern kokeshi. Ezek a második világháború után jelentek meg, már jóval szabadabb stílusban. Az új babák festési módja is változott, színesebbek, változatosabbak lettek. Némelyiknek már haja és kimonója is van.
A legmodernebb kokeshik az úgynevezett kimmidoll dizájnban készülnek.
Magyar vonatkozásban fontos megemlíteni Tóth-Vásárhelyi Rékát, aki elsőként készített itthon kokeshi babát – és azóta is töretlenül gyártja őket.
Forrás:
https://kimmidoll.hu/a-kokeshi-babakrol/
