004369911060985

Lehet az elmúlt hetekben hallottatok arról, hogy ellentmondások fogadták egy eredetileg nem Japánban született, de japán állampolgár részvételét a Miss Nippon szépség versenyen.

Karolina 26 éves és modellként dolgozik, ukrajnai gyökerekkel rendelkezik, 5 éves kora él Japánban, japánnak vallja magát. A verseny kapcsán több kritikát is megfogalmaztak azzal kapcsolatban, hogy egy nem japán származású személyt hogy lehet az „összes japán legszebbikének” választani. Főleg azzal kapcsolatban láttam posztokat, amelyek azt kérdőjelezték meg, hogy mit is jelent a japán identitás és hogy az Ő származása alkalmassá tette-e Őt a győzelemre.  Voltak, akik úgy érveltek, hogy annak ellenére, hogy a faji megkülönböztetés teljesen elfogadhatatlan, mégis, egy Miss Nippon elnevezésű szépségversenyen a szépség fogalmának a japán szépség standardjain kéne alapulnia. Etnikailag pedig egy japán lányt és egy európai lányt nem lehet versenyeztetni. De nem ez a kérdéskör okozta a lemondást! Nem gyakori, de nem Karolina volt az egyetlen, aki mert nagyot álmodni. 10 évvel ezelőtt Ariana Miyamoto, aki hāfu, azaz japán anyától és afroamerikai katona apától származik nagy sikereket ért el és Miss Universenek válaszotották meg 2015-ben.

A botrány, és amiért a koronát visszaadta, ott bontakozott ki, hogy nyilvánosságra került egy újságban, hogy egy nős férfival van kapcsolata. Ezt követően Karolina lemondott a koronáról. A verseny honlapján az áll, hogy  „ A szépség nemcsak a megjelenésről szól, hanem az emberi tulajdonságok széles skálájáról is.” A versenyzőket nemcsak megjelenésük alapján ítélik meg „A Miss Japan verseny célja, hogy javítsa a szépség három aspektusát: a belső szépséget, a külső megjelenést és a viselkedést, és olyan emberré váljunk, aki a jövőben javítja a társadalmat.”. Ugyan részletesebb  hivatalos közleményt nem adtak ki, de a pozíciója 2024-ben betöltetlen marad és ahogy nézegettem az Instagram oldalukat és a hivatalos oldalt, meglepően kevés képen szerepel Karolina, az egyéni képei közül az összeset levették, csak csoport képen szerepel és a bemutatkozó lapon. Gondolom ezzel is azt szeretnék kifejezni, hogy elhatárolódnak tőle. Nem csak azért, mert egy viszony egy nős férfival nem fér bele abba a képbe, amelyet a verseny képvisel hanem azért is, mert ugyan először mindketten tagadták a viszonyukat, később kénytelenek voltak bevallani és bocsánatot kérni, miután egyértelmű lett, hogy hazudtak. A feleség ismerősei és barátai kiálltak a feleség mellett és mind a szépségverseny Insta oldalán, mind a férj Insta oldalán őszintén leírták, milyen nehéz volt végig néznie a feleségnek az 1+ éve tartó viszonyt, valamint azt, hogy a férj heti két estét nyíltan a szeretőjénél töltött, beleértve az ünnepeket is. Az orvosnak van egy kisfia is, így azt is nehezményezték, hogy mindez mit tesz a gyermekével. A hab a tortán, hogy az orvos egy plasztikai sebész, aki egyben zsűriként tevékenykedett a kérdéses szépségversenyen. Ezek utána  pártatlanság kérdése megkérdőjelezhető, azt hiszem. Egy-két hozzászóló egyenesen Papa-katsunak nevezte Őt, amit talán a Sugar-Daddy japán megfelelője.

Carolina nemcsak a Miss Nippon koronát adta vissza, hanem állítólag felmondta a szerződését a modellügynökséggel, akivel szerződést írt alá. Továbbá mindketten kiadtak egy nyilatkozatot, amelyben bocsánatot kérnek a felektől.

Hogy őszinte legyek előszőr picit kettős érzéseim voltak ezzel a hírrel kapcsolatban. Alapvetően nem értek egyet a szépségverseny koncepcióval, de elfogadom, hogy vannak lányok, akik így szeretnék megmérettetni magukat.

Számomra a kulturális aspektus volt inkább érdekes, több szempontból is. Az első az, hogy egy ilyen botrány után visszalépni a királynői címtől és a jövedelmező modell szerződéstől szerintem egy eléggé japános cselekedet. Japánban ha valaki hibázik, nyilvánosan szokás bocsánatot kérni, lemondani, visszalépni stb. Tudom, ez a mi kultúránkban ismeretlen, hiszen ennél nagyobb botrány után vannak köszszereplők, akik folytatták úgy, mint a botrány előtt az életüket.

A japán társadalom eléggé homogén, ezért egy picit a hír első hallatára, hogy egy európai nyert, magam is meglepődtem. Carolina azt nyilatkozta, hogy nagyon sok megkülönböztetés érte gyermekkorában, annak ellenére, hogy tökéletesen beszél japánul, itt is nőtt fel, mégsem tekintik japánnak a kinézete miatt. Ez egy valós dolog, az érem kevésbé mutogatott oldala. Ismerem annyira Japánt, hogy tudom, hogy félvérnek lenni sokszor az iskolákban nem kevés kihívással, sőt akár kirekesztéssel is járhat. Ha nem vagy félvér, hanem szimplán egy személy, aki Japánba költözött és ott él, megint más kérdés. 2 évet éltem Japánban, dolgoztam cégnél és jártam egyetemre is ezalatt az idő alatt, azaz nagyon felszínes tapasztalatim vannak a témában. Kicsit az volt a benyomásom, mintha egy kirakatbabaként tekintettek volna rám. Persze egyáltalán nem bántó módon, csupán olyan érzésem volt, mint ha mutatni szeretnék, hogy van egy külföldijük. Ebbe most nem szeretnék belemenni, mert ez egy komplex témakor. Nagy más a helyze ugyanist, ha a társadalom része vagy és életvitelszerűen élsz ott. Ezekről lehet majd később mesélek bővebben is.

Ami számomra inkább érdekes, az az, hogy egy ilyen botránynak milyen következményei vannak. Carolinára nézve az, hogy visszalépett. Ahogy olvastam a felelős másik fél Instagramját, ahol a nyilatkozatára amúgy 600+ válasz érkezett, kicsit árnyaltabb képet kap az ember a dolgokról. A feleség több barátja is hozzászólt és részletesen elírták, hogy a feleség min ment keresztül ezalatt az egy év alatt. lefogyott, pánikrohamai voltak, kezelésre járt, mégis azon dolgozott, hogy összetartsa a családot és amikor a férj nem a szeretőnél van, olyan otthont teremtsen, amibe jó haza menni. Ez egy kulturális sajátosság lenne, nyíltan nézni a férj viszonyát és csendben tűrni, közben mentálisan és egészségileg tönkre menni, de ügyelve arra, hogy a család egyben maradjon? Annyi eddig bizonyos, a férfi nem mondott le és maga a bocsántkérése sem tűnt igazi bocsánatkérésnek. Erre többen is rámutattak a hozzászólások között.

Forrás:

© KYODO, érintettek Instagram posztjai