A japán gyermekirodalom nagy alakja
Miyazawa Kenji (1896-1933), egy termékeny japán regényíró, költő és gyermekirodalmi író volt, aki az iwatei Hanamakiból származik, maradandó örökséget hagyott a késői Taishō és a korai Shōwa korszakban. Irodalmi elfoglaltságain túl Miyazawa mezőgazdasági tudományok tanáraként, vegetáriánusként, csellóművészként, hívő buddhistaként és utópisztikus társadalmi aktivistaként vált ismertté.
Híresebb munkái a teljesség igénye nélkül: Kaze no Matasaburō, Amenimomakezu, Gusukobudori no Denki, Gingatetsudo no Yoru, Taneyamagahara no Yoru. Itthon az Éjszaka a galaktikus vasúton, Gós a csellista.
Vallási kötődés
Spirituális útja a lótusz-szútra által ihletett Nichiren buddhizmushoz vezetett, és tagja lett a Kokuchūkainak, a Nichiren buddhista szervezetnek, egy ideig Tokióban is élt mint misszionárius. Ez az átalakulás megosztottságot okozott jómódú családjában, különösen az apjában, bár halála után a családja követte a példáját a Nichiren buddhizmus elfogadásával. Miyazawa elkötelezetten próbált tenni szülőföldje parasztjai életének felemelése érdekében egyrészt úgy, hogy visszatérése után a szülővárosában a mezőgazdasági iskolában tanított, másrészt megalapította a „Rasu Jijin Egyesületet”, és elkezdte a gazdák iránti odaadó életet. Tanácsadással, oktatással próbálta segíteni az elszegényedett parasztok életét.
Tragikus módon 1933-ban tüdőgyulladásban halt meg. Életéről nem lehet olyan sokat tudni, Miyazawa irodalmi hírneve a halála után kezdett el igazán szárnyalni. Életére emlékezve 1982-ben szülővárosában avatták fel a Miyazawa műveinek szentelt múzeumot. Gyermektörténetei, például az „Éjszaka a Galaktikus Vasúton”, animében kapott adaptációt. Számos nyelvre lefordított tanka és szabad verses költészete pedig továbbra is elbűvöli a közönséget világszerte. A japán vidék iránti szeretete szenvedélyesen visszhangzott verseiben, amelyeket azóta számos nyelvre lefordítottak.
Mesegyűjtemények, verseskötetek
Irodalmi törekvései első mesegyűjteményének, a Sokfogásos vendéglőnek, valamint a Haru to sura (Tavasz és Asura) című verseskötetének 1924-es megjelenésével kezdtek formát ölteni. A Csillagszóró című gyűjteményes kötetben Holti Mária fordításában magyarul is olvashatjuk verseit.
Főleg tanka és chokaba (hagyományos japán hosszúversek) formában alkotott. „A tavasz és az aszurák” című gyűjteményben érte el költészete a csúcsát, amely mintegy 400 nyugati stílusú szabadverset tartalmaz. Ezek a művek nemcsak az ég, a felhők, a hó, a hegyek és a növények által megtestesített örök megújulás témáit dolgozták fel, hanem tükrözték mély buddhista hitét is.
Miyazawa az örökös cölibátusban élt, lemondott az anyagi javakról, és ragaszkodott az önmegtagadáshoz és a karma elveivel összhangban lévő szolgálathoz.
Leghíresebb munkái:
„Éjszaka a galaktikus vasúton” (Ginga Tetsudō no Yoru):
Miyazawa Kenji egyik leghíresebb munkája, az „Éjszaka a galaktikus vasúton” egy varázslatos vonat fedélzetén kozmikus utazásra viszi az olvasókat. A történet két fiatal fiú, Giovanni és Campanella kalandjait követi nyomon, amint átkelnek a Tejúton. Az allegorikus elemekkel és spirituális témákkal teli könyv olyan mélyreható fogalmakat tár fel, mint az élet, a halál és minden dolog összekapcsolódása.
A szegény családból származó Giovanni mindennapjait a kemény munka és beteg anyja gondozása tölti ki. Barátja, Campanella segítségével sikerül átvészelnie a nehéz időszakokat. Egy nap azonban Giovanni érthetetlenül magyarázta el a tanárának a Tejútrendszer fogalmát, és Campanella szándékosan nem segített neki, hogy megmentse barátját a kellemetlen helyzetben. Ez gúnyolódás célpontjává teszi Zanelli, egy osztálytársuk szemében.
Egy kimerült nap után Giovanni egy domb tetején találja magát, ahol egy furcsa zajt hall, és rájön, hogy egy vonaton ül Campanellával. A vonat az Északi Kereszten halad át a Tejúton, és a két barát fantasztikus kalandokba keveredik, ahogy a Tejútrendszeren a csillagok között utazgatnak. A vonatra felszáll egy gyermekcsoport, és amikor megállnak az sas csillagképnél, a gyerekek egy hajón ültek, amely egy jéghegy ütközése után elsüllyedt. A déli keresztnél minden utas leszáll, kivéve Giovanni-t és Campanellát. Azt ígérik, hogy örökre együtt utaznak, de Campanella hirtelen eltűnik, Giovanni-t magára hagyva.
Giovanni álmából a domb tetején ébred fel, és hazatérve, megtudja, hogy Zanelli egy csónakból a folyóba zuhant, de túlélte, míg Campanella, aki szintén abban a csónakban utazott, sosem tért vissza.
Kenji Miyazawát mélyen érintette húga halála, és ennek hatására írta meg a novellát, amelynek kiadása 1933-ban bekövetkezett halála után történt. A történet vallási utalásokkal átszőtt, és az igazi boldogság keresésének kérdését feszegeti. Az áldozatok tiszteletben tartása és az önzetlenség is kiemelt téma, amely Miyazawa más műveiben is visszatérő motívum. A novella adaptációja 1985-ben animációs filmként készült Gisaburō Sugii rendezésében, eltérve néhány ponton az eredeti műtől, például a főszereplők macskákká változtatása és az eszperantó nyelv használata a film során. Maga az anime nem kapott túl jó fogadtatást, leginkább vontatottságát kritizálták.
” Gusukō Budori no Denki ” (Gusukō Budori élete):
Ebben a megrendítő mesében Kenji Gusukō Budori, egy fiatal antropomorf macska történetét szövi meg, aki szembesül az élet kihívásaival a természeti katasztrófák által sújtott világban. A nehézségek ellenére Gusukō továbbra is kitartó, megtestesíti a szerző hitét a kitartás és a kedvesség fontosságát a viszontagságokkal teli világban.
Később egy mese is készült róla, Gisaburō Sugii rendezte Kenji Miyazawa időtlen gyerekregényét vette alapul. Megrendítő narratívájával, lenyűgöző látványvilágával, valamint a rugalmasság és az önfelfedezés mélyreható felfedezésével a film bizonyítja Miyazawa történetmesélésének tartós erejét. Hiroshi Masumura manga rajzoló keltette életre a szereplőket és egy nagyon egyedi, színes karakter-és díszlettervezés került ki a kezei közül.
A film lényegében a könyvhöz hasonlóan Budori Gusukō csapásokon keresztüli utazásának elmesélése. A történet érzelmi mélységét felerősíti a lenyűgöző filmzene.
„Matasaburō of the Wind” (Kaze no Matasaburō):
Ez a szeszélyes novella megismerteti az olvasókkal Matasaburō-t, a huncut szélszellemet, aki emberi formát ölt, hogy megtapasztalhassa az életet iskolásként. A narratíva a barátság, az identitás, valamint az ember és a természet közötti belső kapcsolat témáit kutatja.
„A sok rend étterme” (Chūmon no Ooi Ryōriten):
Ebben a bájos mesében Kenji bevezeti az olvasókat egy titokzatos étterembe, ahol az állatok megrendelhetik kedvenc ételeiket. Ahogy a történet kibontakozik, a természet és az emberi fogyasztás egyensúlyának metaforikus feltárásává válik, és elgondolkodtató perspektívát kínál a fiatal olvasóknak a környezetről.
Örökség és adaptációk:
Miyazawa Kenji gyerekkönyvei nemcsak a japán irodalom örök klasszikusává váltak, hanem különféle adaptációkat is inspiráltak. Animációs filmek, színpadi színdarabok, sőt modern interpretációk továbbra is új közönséghez juttatják el meséit, biztosítva, hogy történetmesélésének varázsa tovább éljen.
Miyazawa Kenji hozzájárulása a gyermekirodalomhoz túlmutat a szórakoztató történeteken. Értékes leckéket adnak az életről, a természetről és minden élőlény összekapcsolódásáról. Ahogy elmélyülünk az általa megalkotott varázslatos birodalmakban, egy olyan világot fedezünk fel, ahol a képzelet nem ismer határokat.
Források:
https://en.wikipedia.org/wiki/Kenji_Miyazawa
https://www.kenji-world.net/english/who/who.html
Itt tudsz japán termékeket vásárolni ↗
Ha japán terméket szeretnél, itt tudod beszerezni
SEO és marketing felelős↗
Lapj kapcsolatba a blog készítőjével
ArigatoApartman ↗
Ismerd meg a japán stílusú apartmant Balatonakarattyán