Mi a különbség a mochi, dango, daifuku és manju között?

Japánban az Edo-korszakban bevezetett édességgyártási módszereken alapuló édességeket gyakran wagashinak minősítik. A mochi, a dango, a daifuku és a manjū ilyen „édességek” közé tartoznak. A legkönnyebben felismerhető különbségek a mochi és a dango, majd a daifuku és a manjū között van.

Mochi és daifuku

Minden daifuku mochi, de nem minden mochi daifuku!

A mochi és daifuku között árnyaltabb az eltérés. A fő különbség a mochi és a daifuku között a gyártási eltérések mellett, hogy a daifuku a mochi édes, cukros változata, japán wagashi néven ismert. A daifukut általában desszertként fogyasztják, míg a mochi a legegyszerűbb változatában egy sós nassolni való, amelynek nincs sok íze, egyetlen édessége a nyálkás rizsben található természetes cukrokból és keményítőből fakad. A nálunk kapható mochi néven futó édességek inkább daifukura hasonlítanak, mint az eredeti mochira. A hagyományos mochi simán fogyasztva enyhén rizs ízű és enyhén édeskés. Ízesebb ételekkel párosították, mivel egyszerre veszi át más összetevők ízét, és csodálatos állagot kölcsönöz az ételnek. Valójában a mochi sokoldalúságának köszönhetően számos japán ételbe bekerül.

Ennek ellenére magát a mochi tésztát gyakran számtalan különféle összetevővel ízesítik, amelyek közül néhány megváltoztatja a mochi színét is. A vörösbab (azuki) különösen elterjedt mochi ízesítésként, valamint eper, szezám, sakura őrlemény és matcha – ami a mochinak kellemes zöld megjelenést és finom tea ízt ad.

A mochi főzhető, süthető, grillezhető; szójaszósszal és hínárral tálalva, pörkölt szójaporral megszórva, vagy anko pasztával megkenve – a lehetőségek végtelenek! És persze, ha a mochi valami édességgel van megtöltve, akkor itt jön be a daifuku.

A daifuku és a mochi belsejében néha édes töltelék található, így lehetetlen különbséget tenni a kettő között. Persze ha nincs benne édes töltelék, akkor viszonylag nagy a valószínűsége, hogy mochi. A daifukuhoz őrölt nyálkás rizslisztet használnak. Ezt a lisztet az elkészítés módjától függően shiratama-ko vagy mochi-ko-nak nevezik. Ahogy utána olvastam, létezik a joshin-ko (liszt) és a dango-ko (liszt). Ez olyan liszt fajta, amit nem használnak például a dangohoz.

A mochi rizs egy nyálkásabb fajta, amit párolnak és pépesítenek. Rugalmasabb, mint a daifuku, de hátránya, hogy kihűlve kemény lesz.

Mochi és Dango

A mochi és a dango között az alapanyagokban van a legnagyobb a különbség. Mindkettő rizsből készül, de míg a mochi úgy készül, hogy a rizst vízzel hevítik/párolnak és pépesre gyúrják, addig a dango finom porrá őrölt rizsből készül. Akkor is dangonak hívják, ha nem rizs az alapja, hanem mondjuk köles. A lényeg, hogy porrá őrölt alapanyagból készül. Ilyen pl. a kibidango is. A dangot gyakran nyárson láthatjuk kicsi, kerek vagy ovális formában, gyakran 3 különböző színben. Rágós állaga és enyhén édeskés íze van. A dango-t általában főzzük vagy grillezzük, és gyakran snackként vagy desszertként fogyasztják. Általában különleges alkalmakkor szolgálják fel, például hanamin vagy más japán fesztiválon, és ünnepségekhez kapcsolják. A mochi a japán újévi ünnepségek alapvető étele, ahol különféle ételekben használják, mint például az „ozoni” (hagyományos leves mochival), de lehet számos hagyományos japán édesség összetevője is.

Daifuku és a manjū

A daifuku és a manjū jobban különböznek egymástól. A daifuku külső fehéres része rizsből, míg a manjūnak ez a része búzából készült. Van néhány kivétel ez alól a szabály alól, és néhány fajtát keményítővel készítenek búza helyett.

Tehát gyártási különbségek adják az elnevezés legfontosabb alapját.

A daifukut gyakran daifuku-mochi-nak is nevezik, mert gyakran mochit használnak az egyik összetevőjeként, és a daifukuval majdnem teljesen megegyező wagashit gyakran mochinak nevezik. Azaz itt a határ nem olyan erős.

Források:

https://www.tensuke.com/post/what-s-the-difference-between-mochi-dango-and-daifuku

https://sakura.co/blog/types-of-daifuku-you-need-to-try