Az ember eredendő állapota a meztelenség, születésünkkor is ruhátlanul, pucér testtel látjuk meg a napvilágot. Viszont a paradicsomi fügefalevél óta az öltözködés rengeteg változáson ment keresztül mind anyagban és mind formájában. A kialakuló társadalmi normák és a folyamatosan létrejövő törvények és szabályok miatt kötelezve lettünk a ruhaviselésre, ami a későbbiekben olyannyira beépült a kultúránkba, hogy az idő előrehaladtával saját magunk is igényt tartottunk testünk eltakarására.
Hime lolita
Az egyre tudatosabb társadalmi- és énkép már meg se engedi a nyilvános meztelenkedést, a ruha viselése beleivódott a mindennapi életbe, öltözékünk által egyéni tudatunkat, identitásunkat, személyiségünket is képesek vagyunk kifejezni magunk és környezetünk számára is. A ruha tehát definiálhat egyéneket, azonban különböző országokat, kultúrákat is képes meghatározni, így megkülönböztető jegyként egyaránt funkcionálhat.
Minden nagyobb kultúrának megvoltak a jellemző hagyományos viseletei. Az ókori Egyiptomban még minden osztály egyformán öltözködött, csak később alakult ki a társadalomban betöltött szerep és anyagias alapú megkülönböztetés a ruházat által. Egyiptomban férfiak és nők egyaránt ágyékkötőt viseltek, akkor még a mell eltakarása nem volt jellemző és szükséges. A hasonlóan egyszerű viselet a görög, római és bizánci kultúrák felvirágzásával változott.
Mindhárom kultúrában megjelent a ruhák díszítése, különböző kiegészítők hordása. Itt már az öltözet színe, formája és díszítettsége mutatta a viselője rangját, pozícióját, társadalomban betöltött szerepét. Ezek kezdetben gyapjúból, bőrből, szőrméből, pamutból, kenderből készültek, a nők azonban előnyben részesítették a könnyebb, lengébb anyagokat mint a len és a selyem.
Az egyik legnagyobb változást az öltözködésben azonban a rokokó időszaka hozta meg. Ebben az időszakban az öltözködés valóságos mánia lett, azonban státuszszimbólum jellegéből veszített. A divat fogalmát is a rokokó vezette be és ruházta fel új jelentéstartalommal: az aktualitás fogalmával. Ebben a korszakban terjedt el a divatnak egy olyan fajta szemlélete, hogy a ruházat szembe mehet az évszakkal, napszakkal, órával, helyszínnel is akár, nem számított semmi, csak a szépség és esztétika, amit magunkon viselünk, valamint önmagunk kifejezése. Itt már jóval nagyobb szerepet kapott az egyéni ízlés is, az öltözetek egyre színesedtek, bonyolódtak, különböztek egymástól, a szabómesterséget is egyre jobban becsülték.
„A szabók inkább újításokon törik a fejüket, ahelyett, hogy varrnának.” – olvasható egy korabeli szövegből.
A rokokó után is természetesen rengeteg fejlődésen és változáson ment át az öltözködéskultúra, azonban az akkor lefektetett és kialakult fogalmak és szemléletek a továbbiakban is megmaradtak. A modern kor előrehaladtával egyre merészebb, kreatívabb és extravagánsabb ruhadarabok kerültek a kifutókra és az átlag ember ruhásszekrényébe is.
Kép: Tokyofashion.com
Néhány ország modern divatirányzatai különösen kitűnnek a többi közül, Japán ebben az egyik vezető szerepet tölti be.
Ha az aktuális divat követőjeként Japánra gondolunk, rögtön eszünkbe jutnak a változatos, bolondos, de mindenekelőtt meghökkentő ruhadarabok, amik biztosan legalább három pillanatra bevonzzák a szemünket. Ilyenkor felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mégis minek köszönhető ez a semmivel sem összetéveszthető hangulat amit a Japán ruhaköltemények árasztanak magukból.
A Japán divat a helyi hagyományos, illetve a külföldről folyamatosan beáramló legújabb trendek keverésével jött létre. Számos „utcai divatot” tartanak számon, az ember rengeteg különböző szín- és formavilágból válogathat egyénisége és ízlése kialakításakor, ezek nagy része segít is megtalálni azt, ami eredendően bennünk van. Gondolok itt arra, hogy tizenéves korunktól folyamatosan fejlődik a személyiségünk és ízlésünk, és a minket körülvevő világ csak segít ennek megtalálásában. Filmek, zenék, színház, divat stb… ezek mind olyan dolgok amik hozzánk tesznek és amik által kifejezhetjük önmagunkat.
Kép: tokyofashion.com
Ezen divat stílusok közül néhány kifejezetten extrém, akár művészi alkotásként is tekinthetünk rájuk, mivel nagyon aprólékos és magas színvonalú szaktudást igényel elkészítésük. Magának az utcai divatnak az elterjedését Shoichi Aoki nevéhez köthetjük, ő volt az, aki a ’90-es évek végén egy nívós divatmagazinban feltüntette a street fashiont, mint legújabb őrületet. A street fashion nagyon hamar népszerűvé vált Japánban, és habár az évek alatt folyamatosan változott, a legtöbb azóta kialakult irányzat ennek köszönhető.
Azt fontos megjegyezni, hogy nem egész Japánra jellemzőek ezek az extrém trendek, leginkább a nagyvárosok, Tokyo és Kyoto nyüzsgő negyedeiben láthatunk több ilyen öltözetű embert. Ilyenek például Harajuku, Aoyama, Ginza, Odaiba, Shinjuku és Shibuya.
Kép: Tokyofashion.com
Ha Japánban járunk, a nagyvárosok utcáin érdemes csak megállni kicsit és körülnézni. A szigorú irodai és iskolai egyenruhák, fehér ingek, nyakkendők, élére vasaltnadrágok, öltönyök, gáláns kosztümök és kockás szoknyák jelenléte láttatja Japán visszafogott, uniformizált, konzervatív, szigorú és tisztelettudó oldalát, mely képviseli a több száz éves hagyományokat és életstílust.
Ám ezek mellett szintén nagy számban feltűnnek ezek a modern, keleti és nyugati stílusokat harmonikusan ötvöző, extravagáns outfitek is, így az utcakép végül olyan elképesztően vegyessé válik, ami teljesen egyedülálló az egész világon. (A japánokra egyébként sok más területen is jellemző ez a fajta paradox megjelenés, gondolkodásmód és életstílus, így az ember hirtelen el sem tudja dönteni, hogy egy ultramodern, gazdasági nagyhatalom országában, vagy egy hagyományait és a gyökereket őrző országban jár-kel. Ez sokszor elbizonytalanító, és aki az egyik vagy másik oldalt várja el Japántól csalódást keltő is tud lenni, ám ha nyitott szemmel és nagy befogadókészséggel állunk ehhez hozzá, elképesztő izgalmakat és kincseket rejt ez a szigetvilág!)
Kép: tokyofashion.com
A japán fiatalok sokféle underground utcai stílust követnek, ezek közül sok az animék, mangák hatására alakult ki és törekszik a minél nagyobb feltűnés keltésre (pl. lolita), viszont vannak olyanok is, amelyek az egyszerűségre és természetességre helyezik a hangsúlyt, például lágy, föld színek használatával (mori stílus (mori jelentése: erdő)). Előfordul olyan is, hogy egy-egy stílus annyira avantgárd vagy androgün (nem megállapítható, hogy melyik nemhez tartozik), hogy szinte lehetetlen meghatározni, férfit vagy nőt takar az adott összeállítás.
Egyszerűen lehetetlen lenne, hogy minden különböző stílus minden irányzatáról szót ejtsek, de néhánynak a bemutatásával azért megpróbálkoznék. Ezek azok a nagyobb típusok lesznek, amelyek több kisebb csoportot fognak össze, kezdjük is az elsővel a Gal vagy Gyaru szubkultúrával.
A kifejezés az angol gal, vagyis csaj szóból származik, így rögtön gondolhatjuk, hogy ez az irányzat sokat merített a nyugati öltözködésből. Az 1970-es években kezdett terjedni a Gal farmermárka megjelenésével melynek szlogenje arról szólt, hogy
Gyaru stílus, kép:wikimedia
„Nem tudok férfiak nélkül élni.”
Képviselői főleg tinédzserek, jellemzői az általában szőke, de ritkábban a barna több árnyalatában is megjelenő festett haj, a viszonylag feltűnő, erős smink, a túldíszített műköröm, a miniszoknyák és az öltözékhez tartozó rengeteg, akár semmi funkciót betöltő kiegészítő. A legelterjedtebbek a kogyaru, ganguro és himegyaru stílusok.
A kogyaru jelentése középiskolás lány, jellemző rájuk a rövid szoknya, lábszármelegítő, valamint a csillogó díszekkel kirakott telefon használata. Ez a stílus kezdetben főként a szigorú és rengeteg szabályhoz kötött japán iskolarendszerek elleni tiltakozást hivatott képviselni. A ’90-es években az ehhez hasonló tiltakozások lecsengése után rájuk ragasztották az enjou kousai, vagyis amatőr prostitúció gúnynevet azzal vádolva a lányokat, hogy öltözetük anyagi fedezetét férfiakkal való fizetett közösüléssel szerzik meg. A stílus a 2000-es évekre érte el csúcspontját, azóta egyre kevesebb, de még mindig jelentős képviselője van.
A ganguro stílus legnagyobb jellemzője a szőkített haj és erősen szoláriumozott bőr, mely alapvetően szembement az ősi japán szépségideállal, ami a fehér bőr szépségéből fakad, és a tisztaságot, igényességet jelképezi. A szoláriumozott bőrt összekötötték a higiénia hiányával, mely rengeteg japánból váltott ki felháborodást, így ez a stílus csak a ’90-es és 2000-es évek között volt tömeges.
A himegyaru nevéből is fakadóan a hercegnőnek öltözés trendje. (Hime jelentése hercegnő.) A dúsított festett hajszín itt is jellemző, habár itt a szőkétől feketéig terjedően minden szín egyaránt szóba jöhetett, valamint a rózsaszín minden árnyalatában pompázó habos-babos ruhaköltemények kapták a legnagyobb helyet a himegyaru képviselői között.
Ezeken kívül alcsoportok voltak még a gyaru-kei (sima gyaru divat bőr barnítás nélkül, sokan követik mert kevésbe megbotránkoztató), bibinba (rengeteg arany kiegészítő viselése), manba (nagyon sötét bőr, fehér rúzs, színes kontaktlencse és orrukon húzott fehér sminkcsík jellemzi), banba (világosabb smink, glitter, színes kontaktlencse és extrásabb műszempilla használata, neon színű csík a hajban), gyaruo (férfi gyaru irányzat), yamanba (manbához hasonló, de a fehér smink a szemhéjon van), illetve a gyaru mama (gyermekvállalás utáni gyaru képviselői) is.
Black Lolita, kép:wikimedia
Hasonlóan a gyaru szubkultúrához a lolita is egy nagyon elterjedt stílus, mely a ’70-es ’80-as évek alatt alakult ki Tokyo Harajuku negyedében az animéket véve alapul, majd ennek köszönhetően hamar világ színvonalon is elterjedtté vált. Négy főbb irányzata a classic lolita, punk lolita, gothic lolita és sweet lolita. A klasszikus lolita ezek közül a legvisszafogottabb, se nem túl világos se nem túl sötét, középárnyalatok jellemzik. Jellegzetességei még a szolid virágminták, az apró kidolgozott csipkék, és az egyszerűbb díszek, kiegészítők.
Sweet lolita, kép: wikimedia
A sweet lolita vagy másik nevén ama-loli stílus az egyik legismertebb, ez ötvözi a „cukiságot”, „aranyosságot” a classic lolival. Cél egy gyermeki külső létrehozása. Ennek eredményeként leginkább világos, pasztell színeket (babakék, babarózsaszín), valamint egyértelműen cuki motívumokat használnak, mint például az édességek, virágok, mesefigurák, szívecskék stb. Ez a hajviseletre is kiterjed, jellemzőek a fejen hordott pasztell színű parókák, hatalmas masnik, copfok (általában kettő a fej tetején két oldalt) és a frufru.
A goth-loli és punk loli stílus azonban az előbbi kettő teljes ellentéte. A gothic irányzat legfontosabb elemei a sötét színek (leginkább fekete, vörös és királykék vagy sötétkék), amik a ruhákon felül a smink színvilágára is kiterjednek, valamint a gótikus ornamentumok, mint a keresztek, rózsák, a pókháló, varjak stb. Ehhez hasonlóan a punk lolita is a sötét színekre fókuszál. Emellett a punk stílus behozza a szakadt anyagok, bőr, műbőr használatát, kiegészítőkként meg ruhákról lógó láncok, szegecsek, biztosítótűk, csatok, vastag övek stb. szolgálnak.
Itt említeném még a visual-kei divatirányzatot is, mely az előbbi kettőhöz nagyon hasonló. A visual-kei a rock zenét játszók és kedvelők körében terjedt el, ennek jellemzője a kirívó, sokszor megbotránkoztató öltözködés, szokatlan több színben pompázó, szanaszét ágazó, kócos szerű feltűnő frizura, és erős smink.
Ganguro stílus
Újra kicsit szolidabb megjelenés világhoz visszakanyarodva, szeretnék még szót ejteni a mori, kodona és kimono divatvonulatokról.
A mori stílus az előbbiekhez képest sokkal később, a 2000-es évek második felében jelent meg Japánban és hamar nagy népszerűségre tett szert. Olyannyira elterjedt, hogy nem sokra rá nyugaton is megjelent és egyre közismertebb lett. Japánban a természetet és az állatvilágot nagyon tisztelik, nagy becsben tartják és próbálnak vele minél inkább szimbiotikusan együtt élni. A mori-girl („lány az erdőből”) divat ezt hivatott képviselni és felszínre hozni. Ez egy nagyon letisztult stílus, mely a természetességet részesíti előnyben, így törekszik arra, hogy a megjelenés mindenfajta mesterséges beavatkozástól mentes legyen (pl. hajfestés, szolárium).
Az alap koncepció tehát, hogy úgy öltözködj és nézz ki, mint aki az erdőben él, mint aki épp onnan jött, fő a természetes megjelenés. A jellemzőek a földszínek, nincsenek élénk, kirívó árnyalatok, és a rétegelt öltözködés. A nyugati divatmintákból a vintage stílushoz lehetne a leginkább hasonlítani. Habár a forma teljesen természetes, kicsit sem unalmas! Hajviseletet festés hiányában a formai megjelenéssel, illetve a természet kincseivel dobják fel (pl. virágokat fonnak a hajukba vagy begöndörítik és levelekkel, erdei bogyókkal díszítik). Sminket keveset, de használnak, azok közül is szintén a természetes, kellemes színeket. Emellett fontos még, hogy életvitelükbe is megpróbálják belevinni ezt a fajta szemléletet, így gyakran látjuk őket gyalog vagy biciklivel közlekedni.
A japán divatot nemcsak a modern és újonnan kialakuló trendek képviselik, hanem a régi hagyományos öltözködés, a kimono viselete is. A mai napig vannak olyan szigetország lakók, akik a kimonot részesítik előnyben Japán, de leginkább Ginza negyed utcáin. Természetesen a régi hagyományos forma mára már sok esetben keveredett modern kiegészítőkkel és mintákkal, de a kulturális eseményeken és fesztiválokon még mindig szokás a hagyományos ruhadarab viselete. (A modern formák beiktatása is a divatosság eszköze, ugyanakkor egy tradícionális ruhadarabot igen nehéz és időigényes felvenni, így a kinézet változása ennek is köszönhető.)
A kodona vagy másik nevén boy style egy kicsit másfajta megközelítést igényel, mint az eddig említett irányzatok. Inspirációját a gentleman férfidivat adja. Érdekessége, hogy döntő százalékban nők viselik. Az öltözet legtöbbször szűk, térdig érő nadrág, térdzokni, fodros ing, mellény, csokornyakkendő, cilinder, elegáns férfi fazonú cipők és sétapálca, jellemzően visszafogott, egyszerű színekben.
Az említett divatstílusok mellett naponta újul meg a piac és folyamatosan érkeznek az aktuális trendek, amiket alig lehet nyomon követni. Rengeteg irányzat létezik még, amik táplálják ennek az országnak a divat sokszínűségét. Így aki megfordult már Japánban vagy épp tervez odautazni, biztosan látott már vagy látni fogja valamely direktíva képviselőit. Így csak azt tudom mondani, hogy semmin sem érdemes meglepődni, járjunk nyitott szemmel, legyünk széles látókörűek és elfogadóak, és ne ítélkezzünk sosem, hiszen végső soron ezek csak anyagok, amik takarnak minket, és mindenkinek szíve joga kiválasztani, hogy miben érzi a legjobban és önmagának magát.
Hertelendi Rebeka
forrás(ok):
http://kaposijozsef.hu/wp-content/uploads/2012/05/02_Viselettortenet_szoveg_formazott.pdf
https://hu.wikipedia.org/wiki/Gjaru_szubkult%C3%BAra
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jap%C3%A1n_divat
https://jajjdecsunya.blog.hu/2010/05/08/a_bosozoku_es_ami_mogotte_van
Képek:
Bleck lolita: By カランドラカス from Kanagawa, Japan – black lolita, CC BY 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2776356
Hime lolita: By Flickr user Danny Choo (at right on original image, site owner of CultureJapan.jp(dannychoo.com)) – Cropped from https://www.flickr.com/photos/dannychoo/8032476629/, CC BY-SA 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=21713372
Sweet lolita: By Gabu-chan from San Francisco – Nana Kitade, CC BY 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2144067
Gyaru: By Nesnad – Own work, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=8735135
Ganguro: By You can love me or hate me. I swear it won’t make me or break me.; cropped by Beyond My Ken (talk) 21:51, 13 July 2010 (UTC) – originally posted to Flickr as Glam, CC BY 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=10881705
