Japánban Shunbun no Hi-nak (春分の日) hívják. Shunbunban, a tavaszi napéjegyenlőségben a nappal és az éjszaka egyenlő hosszúságú.
Higan
A tavaszi és őszi napéjegyenlőség körüli időszakokban megjelölt Higan buddhista ünnep, amikor az emberek tisztelettel adóznak őseiknek. A buddhista hiedelem szerint a Buddha és a bódhiszattvák a Tiszta Földön laknak, amely a megvilágosodás világa vagy a „távoli part” (a japán higan szó szerinti fordítása). Japánban úgy tartják, hogy a Tiszta Föld a napéjegyenlőség idején van a legközelebb, amikor a nap nyugat felé megy le. A Higan-hetek minden napéjegyenlőség előtt három nappal kezdődnek. Shintō ünnepségeket is tartanak ilyenkor a gazdasági év kezdetére (Japánban április 1.), és azt mondják, hogy Higan vége melegebb tavaszi vagy hidegebb őszi hőmérsékletet hoz.
Az édes azuki babpasztával bevont Botamochi rizskalács hagyományos tavaszi napéjegyenlőségi csemege, amely a szezon egyik emblematikus nővényéről, a botanról (pünkösdi rózsa) kapta a nevét.
A botamochit az ősök sírjainál és a butsudan (háztartási buddhista oltár) felajánlásként is használják, hogy imádkozzanak a jó termésért. Ősszel ezt ohaginak nevezik az ősszel virágzó hagi vagy bokorlóhere miatt.
Mi jellemző még erre az időszakra?
Sakura (cseresznyevirágok)
Ebben az évszakban napi szinten friss hírek érkeznek a cseresznyefák virágzásáról. A Hanami (szó szerint „virágnézés”) a Nara-korszakból (710–94) keletkezett és akkor a szilvavirágokat csodálták, majd később a cseresznyevirág-nézés a Heian-korszakban vált népszerűvé. A Kokin wakashū költészeti gyűjteményben, amely körülbelül 905-ből származik, és 18 verset tartalmaz a szilvavirágokról és 70 verset a cseresznyevirágokról ennek a kezdeti időszaknak állít emléket. Az első feljegyzett cseresznyevirágnéző összejövetelnek, hanaminak Saga császár adott otthont 812-ben. 831-től kezdve minden évben rendszeresek voltak a hanami rendezvények, amelyeket a császár rendezett meg.
Napjainkban Japánban a cseresznyevirágok túlnyomó többsége a „somei yoshino” fajta, amelyet először az Edo-korszak végén (1603–1868) termesztettek. Ezt megelőzően több mint 400 fajtát ismertek, például a yamazakura hegyi cseresznyét, amely Japánban őshonos. Mivel a somei yoshino klónozott fajta, a virágok minden régióban egyszerre virágoznak és nagyjából egy időben virágoznak is el. Ezzel szemben a vadon élő fajták, mint például a yamazakura, genetikailag egymástól picit eltérőek, hiszen ültetési idejük és pontos növekedési helyük különböznek, így egymástól picit eltérő időpontban virágoznak.
Japán leghíresebb Hanami helye
A Nara prefektúrában található Yoshino-hegy négy területen, különböző magasságokban körülbelül 30 000, túlnyomórészt fehér yamazakura cseresznyevirágfával büszkélkedhet, ami eltolt virágzási időszakokat eredményez. A Yoshino-i hanami partik az 1594-es nagyhatalmú szamuráj, Toyotomi Hideyoshi idejére nyúlnak vissza. Az ötnapos eseményre mintegy 5000 vendéget hívott meg, köztük Tokugawa Ieyasut és más katonai parancsnokokat, teamestereket és renga költőket.
Az év kezdete a vállalkozások és iskolák számára
A japán vállalkozások és iskolák általában április 1-től március 31-ig tartanak. A rendszert a Meiji-korszakban (1868–1912) vezették be.
Kobushi és Mokuren Magnóliák
A Kobushi, egy Japánban őshonos magnóliafaj, márciusban és áprilisban virágzik. Az angol neve, a Kobus magnolia a japánon alapul. Japánban „cseresznyevirágzásnak” is nevezik, mivel az első virágok megjelenése jelzi azt az időt, amikor a gazdáknak meg kell művelniük a földjüket és fel kell készülniük a rizsültetésre. A Mokuren a liliom magnólia (Magnolia liliiflora) japán neve, amelynek valamivel nagyobb fehér vagy lila virágai szintén kora tavasszal nyílnak.
Sakuramochi
A Sakuramochi tavasszal fogyasztott japán édesség. Állítólag először a tokiói Mukōjima templomon kívüli teaházban adták el őket az Edo-korszakban. A Kantō régióban vörös azukibabtésztával készítik, búzalisztbe burkolják. Kansaiban a babpasztát a dōmyōjiko rizslisztből készült mochi belsejébe töltik. Mindkét fajta sózott sakura levelekbe van csomagolva, amelyek halvány cseresznyevirág illatot kölcsönöznek.
Tengeri keszeg
A tengeri keszeget vagy a tai-t szerencsésnek tartják Japánban, mivel a medetai vagy a „jótékony” szóhoz kapcsolják őket. Azt a vörös madai fajtát, amely az évnek ebben a szakaszában a sekély védett tengervizekbe lép, hogy lerakja tojásait, sakuradájnak is nevezik. Tavasszal kedvező alkalmakkor egész keszeget szolgálnak fel, amikor épp a szezonja van. Ősszel momiji-dai néven emlegetik őket, utalva az őszi levelekre. Amikor körülbelül 50-60 centiméteresre nőnek, tálalásra készek.
Forrás.
https://www.nippon.com/en/japan-topics/b09705/shunbun-spring-equinox.html?fbclid=IwAR0uEpOcf6qrAmPiQTia9flNPlDYsoR4mBAnzXDPPtFXSbICAZ0FnOIjt5w
