Ókori Japán mítoszai
Japán legkorábbi mítoszait a Kojiki (Az ősi dolgok feljegyzése, 712) és a Nihon Shoki (Japán krónikái, 720) őrizte meg. Ezek az istenekről, szellemekről és halandókról szóló történetek nemcsak a világ eredetét magyarázták, hanem a császári család isteni hatalmát is igyekeztek igazolni. Temmu császár kezdeményezésére születtek, politikai céllal: hogy a császári dinasztia származását az égiekhez kössék.
A föld és az istenek születése
A Magas Ég síkságán istenek emelkedtek ki a káoszból. Izanagi és Izanami feladata az volt, hogy az alattuk örvénylő folyadékból földet formáljanak. Izanagi lándzsájának cseppjeiből született meg Onogoro-sziget, ahol a pár leszállt, hogy benépesítse a világot. Gyermekeik különös módon születtek: testrészekből, salakanyagokból, természeti erőkből. Tragédia történt, amikor Izanami életet adott a Tűzistennek, és belehalt a szülésbe.
Izanagi bánatában a Holtak Földjére, Yomiba utazott, hogy visszahozza feleségét. Ám amikor meglátta bomló testét, megrémülve elmenekült, Izanami haragja pedig üldözte. Megtisztulva egy folyóban új istenek születtek belőle: Amaterasu, a Napistennő, és Susano-o, a viharok és tengerek heves ura.
Testvéri viszály
Amaterasu kapta az eget, Susano-o a tengereket. Susano-o azonban engedetlen volt, pusztította Takamagahara földjeit, palotákat gyalázott, sőt egy megnyúzott pónit dobott nővére szövőcsarnokába. Amaterasu megszégyenülve egy barlangba rejtőzött, sötétségbe borítva a világot. Az istenek ékszerekkel, tükörrel és egy pajzán tánccal csalogatták elő, így visszatért a fény. Susano-ót száműzték, de később megváltotta magát: legyőzött egy nyolcfejű kígyót Izumóban, és annak kardját Amaterasunak ajánlotta.
A kard, a tükör és az ékszer a császári hatalom szent jelképeivé váltak, amelyeket ma is tisztelettel őriznek.
Okuninushi és a föld megszelídítése
Susano-o fia, Okuninushi hősként tűnt fel, aki békét hozott a vad földekre. Ám történetét árulás és kegyetlenség kísérte: féltékeny testvérei többször megölték, állatokat kínoztak, sőt egy fába szorítva próbálták elpusztítani. Okuninushi minden alkalommal csodás módon életre kelt. Végül leszármazottai átadták a hatalmat Amaterasu vérvonalának, és így dédunokája, Jimmu lett Japán első császára.
Mítosz és valóság
Ezek a történetek elmosják a határt isten és ember között. Az isteni alakok emberi hibákkal élnek, így féltékenységgel, kegyetlenséggel, szenvedéllyel, mégsem ítélik el őket erkölcsi alapon. Susano-o bomlasztó, de nem gonosz: büntetése gyakorlati, nem erkölcsi. Ez a helyzetfüggő viselkedés elfogadása a mai japán társadalomban is megfigyelhető.
Az 1984-es izumói lelet – 358 bronzkard – arra utal, hogy a mítoszok valós történelmi rivalizálásokat tükrözhetnek a regionális klánok között. Az árulásról, erőszakról és hirtelen halálról szóló epizódok az ókori Japán kemény valóságát idézik, ahol a hatalmi harcok brutálisak voltak, a túlélés pedig bizonytalan.
A mítoszok öröksége
Bár nem tekinthetők szó szerinti történelemnek, Japán ősi mítoszai felbecsülhetetlen kulturális örökséget jelentenek. Megmutatják, hogyan keresték a császárok az isteni legitimitást, miként gyengültek a rivális klánok, és hogyan helyezte a japán világnézet a komplexitást az erkölcsi abszolútumok fölé. E történetek lényege, hogy Japán császári hagyományának gyökerei nemcsak az égben, hanem a legkorábbi népek nyers, küzdelmes világában is rejlenek.
Forrás:
A HISTORY OF JAPAN FROM STONE AGE TO SUPERPOWER, KENNETH G. HENSHALL. 2004
