A shinto Japán egyik legfontosabb vallása, melynek középpontjában a kamik, vagyis az istenségek állnak. A japánok úgy tartják, mindennek van istene, lelke: tárgyaknak, természeti jelenségeknek, állatoknak, épületeknek.
A legkorábbi shinto szentélyeket az istenségeknek építették, melyeket a torii kapuval jelöltek. Amíg a buddhizmus nem hódított teret az országban, a shinto istenségeket jellemzően nem ábrázolták, de a buddhizmus elterjedése után a két vallás összekapcsolódott, és egyes istenségeket átvettek a buddhizmusból.
Az első shinto művészeti alkotások a 9. században készültek, többnyire női alakot ábrázoló faszobrok formájában. A japánok úgy gondolták, hogy a shinto istenségek valós megjelenési formái a buddhák, bodhiszatvák, a kamik pedig ez utóbbiak helyi megnyilvánulásai.
A kamikról általában nem készítettek szobrokat, mivel az istenségek tárgyakban lakoznak. Amelyik szentélyben van shinto szobor, általában letisztultak és egyszerűbbek, mint a buddhista szobrok, valamint elzártan tartják őket a kíváncsi tekintetek elől, mivel nem képezik az imádság részét.
A shinto festményekről a 12. századtól kezdve maradtak fenn források. Jellemző shinto festmény volt a mandala, amelyeket szentélyekben láthatunk, de szívesen festettek shinto vonatkozásban szumó birkozókat, illetve különbféle állatokat is (szarvas, ló, róka stb.).
Forrás:
http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=257.html
Kiemelt kép: Marek Piwnicki – Pexels
