Mik azok a Shosoin dokumentumok?

A Shōsōin 正倉院 egy nyolcadik századi raktár neve, amely a Tōdai-ji 東大寺 templom területén található. A Nara-korszakból (710–784) származó kulturális örökségeket őriz, illetve számos olyan tárgyat, amely a selyemúton jutott el Japánba. A több mint 10 000 kézzel írott dokumentumegyüttes eredetileg állami iratok, valamint adóval, népszámlálással, templomok építésével kapcsolatos feljegyzéseket és irodalmi műveket is magába foglal.

Mondhatni egy hatalmas forrás, telis-tele értékes információval a Nara-korszak vallási és gazdasági vonatkozásai mellett a japán nyelv, a történelmi feljegyzéseiből, nem csupána nemesség, de a közemberek vonatkozásában.

Nem hallani erről a gyűjteményről olyan gyakran, de a kutatók körében természetesen ismert. A gyűjtemény egy összetett tudásanyag, amelyet szinte lehetetlen használni speciális képzés nélkül. A kéziratokat a nyolcadik században és a modern korban is többször szétvágták és összerakták. Japánban a Shōsōin dokumentumokról szóló publikációk gyakran jelennek meg speciális folyóiratokban, amelyeket ritkán olvasnak az átlag emberek. Sajnos ahhoz képest, hogy milyen nagy mennyiségű tudás van ezekben a tekercsekben összegyűjtve, meglehetősen kevés figyelmet kap.

A Shōsōin története

A Tōdai-ji templom területén található Nara városában, és a Nara-korszakban, a Krisztus utáni nyolcadik században épült. A Shōsōin kifejezés ma kifejezetten erre a bizonyos tárolóra utal, de történelmileg arra a területre használták, ahol egy raktárcsoportot hoztak létre. A Nara és Heian korszakban a kormányhivataloknak és a nagyobb buddhista templomoknak általában volt saját raktáruk – Shōsō a fontos anyagok tárolására. Az idők során a legtöbbjük eltűnt, mára ez az egy maradt meg.

A nyolcadik század közepe táján az országot akkoriban irányító Shōmu császár elhunyt. Halála után felesége, Kōmyō császárnő hatszáz olyan tárgyat ajánlott fel Tōdai-ji Nagy Buddhának, amiket ő szeretett. hatvanféle gyógyszerrel együtt. A császárné felajánlását rituálisan ötször ismételte meg Buddhának. Ezeket a felajánlásokat a templom raktárában tartották, és több mint 1200 éven keresztül őrizték ott. Rajtuk kívül a tárolóban voltak olyan buddhista eszközök is, amelyeket a templomban olyan fontos szertartásokhoz használtak, mint pl. a Nagy Buddha felszentelési szertartása. Ezen felül a kor egyéb értékes tárgyai is elhelyezésre kerültek, ma ezek együttesen alkotják a Shōsōin kincseit.

A Meiji-korszak elején a kincsek feletti joghatóság átkerült a kormányra, nemzeti örökségi jelentőségük miatt.

Az épület japán ciprusból (hinoki) épült, és hagyományos cserepekkel borított kontyolt tetővel rendelkezik. Hossza 33 méter, szélessége 9,4 méter, teljes magassága 14 méter. A padlót 2,7 méterrel a talaj fölé emelték, amelyet negyven, 60 cm átmérőjű, természetes kő alapon álló oszlop támaszt meg, így hatékonyan megakadályozza a kártevők bejutását és a vízkárt.

Az épület három helyiségre tagolódik. A durván faragott háromlapú faanyagok mind a négy oldalon vízszintesen úgy vannak egymásra rakva, hogy a saroknál egymást átívelve egy rétegelt külső falat hozzanak létre.

Történelmileg az északi szakaszt főként Kōmyō császárnő felajánlásainak befogadására használták, és császári pecséttel zárva tartották. A Középső és Déli szakaszt a Tōdai-jihoz tartozó anyagok tárolására használták.

A kincsek kora ellenére megkímélt állapotban vannak, ami valószínűleg annak is köszönhető, hogy csak a kiváltságosok tekinthették meg, valamint azért, mert az évszázadok alatt szakképzett mesterek gondozták őket, mindig ügyelve arra, hogy megfelelő tárolási körülmények legyenek. Persze az idő és a természet nem kis feladat elé állította a megőrzésükért felelős mestereket. Villámcsapás, a Nagy Buddha leégése (1254), környékbeli háborúskodás (1567) és hasonló események mind nehezítették a karbantartást.

Ennek ellenére az épületen komolyabb baj nem keletkezett. Minden korban a kor vívmányaihoz igazodva tartották karban az épületet, így pl. később vaslemez támasztékok is igyekeztek stabilistást adni az épületnek.

1997-ben nemzeti kinccsé, majd a Világörökség részévé nyilvánították az ókori Nara történelmi emlékművei részeként.

Miket találhatunk itt?

Művészeti és kézműves alkotásoktól a fontos dokumentumokig, kéziratokig és szútrákig, belföldről és külföldről.

A máig őrzött kincsek száma meghaladja a 9000 darabot. A kincsek egy sor tárgyat tartalmaznak, amelyek a Nara-korszak társadalmi és kulturális életét tárják fel: kézirat, írószer, díszítőművészet, hangszerek, játékkészlet, buddhista eszközök, rituális eszközök, fegyverek és páncélok, ruházat és kiegészítők, kézműves eszközök, füstölők.

Különböző anyagokat és technikákat alkalmaznak a kor tárgyai elkészítésekor, és láthatunk példákat fémmunkákra, famunkákra, lakkozásra, teknősbékahéjjal és szarvakkal való díszítésre, kerámiára, üvegre és textilre, bemutatva a kézműves munkák teljes körét.

Számos tárgyra eredetileg egy feliratot írtak, hogy meghatározzák, mikor készült és milyen alkalomra használták.

Próbálták dokumentálni is a tárgyakat, itt érdemes nézelődni: https://shosoin.kunaicho.go.jp/en-US/search

Források:

https://shosoin.kunaicho.go.jp/en-US