Sokféle virág színesíti tavasszal Japán mezőit, hegyeit. Japán az egyik leggazdagabb ország a biológiai sokféleség tekintetében, beleértve a növényeket is, és a globális biológiai sokféleség szempontjából az egyik legfontosabb „forró pont”.
Több mint 7400 szárazföldi növényfaj terem Japánban. Ezek közül több mint 5000 virágos növényfaj és körülbelül 1500 fajta endemikus faj található, amelyek csak Japánban találhatók meg, köztük a fukujuso (Amur adonis), a fuji (japán lila akác), az asebi (japán androméda) és a yamazakura (japán hegyi cseresznye).
Japán szigetein élő organizmusok egymástól függetlenül fejlődnek, és az adott szigeten egyedi fajokká válnak. A japán szigetcsoport szigetei között vannak olyan szigetek, mint például az Ogasawara-szigetek, amelyek soha nem kapcsolódtak a kontinenshez. Vannak olyanok is, például a Ryūkyū-szigetcsoport, amely átmenetük következtében a vándorlás és az élőlények elszigetelődésének egyik tipikus példája: a kontinenshez való kapcsolódása majd az elszakadása révén. Ez a geotörténet szorosan összefügg a japán szigetvilágra jellemző élőlények földrajzi elterjedésével és fajdifferenciálódásával is.
Az északról délre húzódó japán szigetcsoportban változatos éghajlatú régiók találhatók, a szubarktikus zónához tartozó Hokkaidótól (a hideg zónához a magas hegyvidéki területek), a szubtrópusi övezetbe tartozó Okinawáig és az Ogasawara-szigetekig. Egyes területeken nagyon erős havazás tapasztalható. A terep maga is változatos, alacsonyan fekvő síkvidékek és 3000 méter feletti hegyvonulatok alkotják.
Ez a változatos bioszféra támogatják egymást. Például a rovarok által beporzott virágok esetében a beporzók, így a méhek és a lepkék fontos partnerek. A növények virágport és nektárt termelnek, és viráguk színével és illatával rovarokat vonzanak ehhez a táplálékforráshoz. A virágpor a táplálkozó rovar testéhez tapad. Amikor a rovar virágról virágra repül, a pollen a stigmához tapad, és a virágok gyümölcsöt hoznak és magokat termelnek. Vannak szélporzású növények is, de a rovarporzású növények mutatósabb virágokkal nyílnak, mert ezek a virágok együtt fejlődtek a beporzókkal. A virágok színüket, formájukat és méretüket úgy alakították ki, hogy ideálisan megfeleljenek a beporzóknak. Japánban a virágos növények mintegy 70 százaléka rovarporzású, színük és formájuk változatos. Ez szorosan összefügg a beporzók nagy változatosságával Japánban.
Ugyanakkor Japánban vannak helyek, ahol az emberek mélyen részt vesznek a növények és más szervezetek sokféleségének megőrzésében. Ilyen hely például Satoyama is. Satoyamában a gazdag biodiverzitású növekedési környezetet az emberek fenntartható természethasználata tartotta fenn hosszú időn keresztül. Az erdei fákat 20-30 évente vágják ki, hogy tüzelőanyagként használják fel, míg a lehullott leveleket összegyűjtik a mezők trágyázására. Ennek eredményeként fény világít az erdő talajára, így segítve a különféle növények növekedését, például a tavaszi tünékenyek, amelyek tavasszal csak rövid ideig jelennek meg a talajon, de nagyon változatosak.
Különleges tavaszi növények:
Katakuri, a japán kutyafog ibolya
A kutyafog ibolya a tavaszi tünékenyek egyike, lila-rózsaszín színben pompázik. Tavasszal rövid ideig virágzik, majd a virág maggá fejlődik és lehullik a talajba, várva a következő tavaszt. Különlegessége abban is rejlik, hogy a poszméhek és a gifuchot (egyfajta pillangó) számára nyújt táplálékot.
Nirinsō, a puha szélvirág.
A puha szélvirág fehér virágaival felfelé fordítva virágzik, így a rovarok könnyen ülnek rajta. Ez lehetővé teszi számos rovar, például legyek, hirataabu (különféle lebegőlegyek), valamint kis méhek és bogarak összegyűjtését.
Egonoki, japán hóharang
A japán hóharangok 7-8 méter magas fák, amelyek május-június között körülbelül egy hétig fehér illatos virágokkal virágoznak. Mivel ez egy fa, amely Japánban bárhol látható, a legtöbb ember nem tartja nagyra. Európában és Észak-Amerikában azonban parkokban és magánkertekben ültetett faként népszerű, Japánból exportálják. A japán hóharang név a virág harang alakját tükrözi, ahogy az lefelé fordítva virágzik. Régen a termése érése előtt az emberek összegyűjtötték a zöld-fehér gyümölcsét, amelyben szaponin található. Ezt összetörték, kivonták a levét és mosószerként használták.
Számos növény, például a kutyafogi ibolya és a puha szélvirág természetes módon nő az Ibaraki prefektúrában található Tsukuba-hegyen, amely népszerű a túrázók körében. A túrázók körében szintén népszerű tokiói Takao-hegyet is különféle virágok díszítik. A mocsarak menti lejtőkön például megtalálható a 1,5 méter magas gakuutsugi, a hortenziafélék családjába tartozó faj, amely ott természetesen nő, és nagyon kellemes illatú, szép fehér virágokat mutat.
Forrás:
https://www.gov-online.go.jp/eng/publicity/book/hlj/html/202204/202204_01_en.html
Kép:
By Kropsoq – photo taken by Kropsoq, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=783113
By Photo by David J. Stang – source: David Stang. First published at ZipcodeZoo.com, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=61175493
