004369911060985

Tsuneko Sasamoto (1914-2022) 25 évesen lett Japán első női fotóriportere.

tsneko fotoriporter japan

Az objektíven keresztül Sasamoto vizuálisan dokumentálta Japán számos fontos személyiségét és jelentős történelmi eseményét. Munkássága Japán múltjának kincsesbányája, abból az időszakból, ami alatt a szigetország a totalitárius rezsimből gazdasági nagyhatalommá vált.

A japán fotóriporternő sok mindent dokumentált, többek között a Berlini Paktum 1940-es aláírását, a japánok tömeges tiltakozását az Egyesült Államok ellen, Japán Biztonsági Szerződésének megkötését 1960-ban, ahogy a német hadsereg látogatását is Tokióban 1940-ben.

tsuneko fotoriporter japan

Festeni vagy fényképezni?

1914-ben, Tokióban született, röviddel az első világháború kezdete után. Vér szerinti apja meghiúsította azon elképzeléseit, hogy festővé váljon, de a korai találkozások Man Ray fekete-fehér filmjével és az amerikai Margaret Bourke-White fotós munkásságával azt sugallták számára, hogy a fényképezés is hasonlóan önmegvalósító útnak bizonyul.

1940-re részmunkaidős illusztrátorként dolgozhatott a tokiói Nichinichi Shimbun helyi híroldalain (ma Mainichi Shimbun néven), és próbaidőre lövészként is dolgozott, bár fiatal nőként szinte gúzsba kötötték az akkori társadalmi elvárások.

Férfi társaival ellentétben nem dokumentálhatta a második világháborút a fronton. Ehelyett különleges, hazafias jellegű történetekkel és diplomáciai küldöttek portréival bízták meg. Mélyen nehezményezte a szakmailag kötelező egyenruhát – a szoknyát és a magassarkút, amelyek időnként akadályozták abban, hogy megfelelően tudjon lőni.

1947-ben megkérdezte Douglas MacArthur amerikai tábornokot, a Szövetséges Hatalmak Legfelsőbb Parancsnokát, hogy engedélyezné-e a fénykép újbóli elkészítését, mert a gép sajnálatos módon meghibásodott a szalagavató ünnepségen, amelyen részt vett.

„Soha nem szabad lustának lenni. Elengedhetetlen, hogy pozitívan tekints az életedre, és soha ne add fel. Erősítened kell magad, és tudatosnak kell lenned, hogy előre tudj lépni.”

A változás az egyetlen állandó dolog az életben. Japán sem kivétel ez alól, de Sasamoto lelkesedése és hivatása iránti elkötelezettsége változatlan maradt. Szerinte a kulcs az, hogy soha ne legyünk restek, maradjunk pozitívak a viszontagságokkal szemben, és soha ne adjuk fel.

Sasamoto akkor kezdett fotózással foglalkozni, amikor ez még kérdéses karrierút volt egy nő számára Japánban. Szexista megjegyzések hallgatása megszokott jelenséggé vált számára – kollégáitól, férfi tisztviselőitől, sőt, a megbízásból fényképezett bürokratáktól is. De ez soha nem állította meg. Számára az igazi akadályt az jelentette, hogy miniszoknyába és magas sarkú cipőbe öltözött, mielőtt felállt a létrákra, hogy különböző szögekből tökéletes felvételt készítsen. Különösen érdekes téma volt számára azoknak a nőknek az élete, akik hozzá hasonlóan küzdöttek a nemi megkülönböztetés és az elnyomás ellen, de soha nem törtek meg erejükben és bátorságukban.

 

Az igazi hivatásnak semmi nem állhat útjába

Előadásokat tartott párizsi és tunéziai egyetemeken, megbízásokat vállalt a világ minden tájára, jelent már meg fotóalbuma, a Hyakusai no Finder (Százévesek keresője), és 100 éves korában kiállítást nyitott válogatott képekből.

Eredményei határtalannak tűnnek, hiszen 100 éves kora után is tovább dolgozott, annak ellenére, hogy eltörte a bal kezét és mindkét lábát. Hetente háromszor járt fizikai rehabilitációra, és a Hana Akari (A ragyogó virág) című megrendítő sorozat készítésében is aktívan részt vett, amely az atombombát túlélt barátai tiszteletére készült.

Az első női japán fotóriporter – és az eddigi legidősebb – Tsuneko Sasamoto példát mutatott és mutat mai napig a feltörekvő női fotósoknak szerte a világon. Amennyire ő látta, semmi sem tarthatta vissza, legyen szó nemről, életkorról vagy társadalmi nyomásról, mindaddig, amíg megvolt a kamerája és a kíváncsisága.

 

 

Nyolc évtizedes pályafutásának legfontosabb témái:

  • Diáktüntetők    
  • Szénbányászok feleségei, akik sztrájkoltak Japán akkori legnagyobb szénbányája ellen    
  • Fiatal nőket gésának képeznek    
  • A császári család    
  • A szocialista párt vezetője, Inejiro Asanuma 1960-as meggyilkolása előtti napon    
  • Ki kicsoda – japán regényírók, költők és művészek    
  • A 2011-es földrengés és cunami
  •  

100 Women at the Japanese Camera Industry Institute című kiállításához pedig a Meidzsi és a korai Showa korszak néhány jelentős túlélőjét is bemutatta, mint például a Blues japán királynőjétNoriko Awayát.

„Élete vége felé fényképeztem, amikor a nyolcvanas éveiben járt és akkor már ágyhoz volt kötve. Abban az időben azon kevesek közé tartoztam, akiket láthattam. Azt hiszem azért, mert a Taisho korszakban születtem (1912-26), és úgy éreztem, meg tudom érteni…”

Kevéssel a 108. születésnapja előtt hunyt el egy tokiói idősek otthonában 2022. augusztusában.

Ami elképesztően magas élettartamának és egészségének titkát illeti: kapcsolattartás a családdal és a barátokkal, napi egy darab csokoládé megevése, egy pohár vörösbor ivása minden este, és az ajánlottnál jóval több vörös hús fogyasztása.

Ballagó Petra

Források és képek:

https://homegrown.co.in/amp/article/40417/tsuneko-sasamoto-japans-first-female-photojournalist

https://www.japantimes.co.jp/news/2022/08/22/national/media-national/tsuneko-sasamoto-dead/