Ubazakura története

Körülbelül 400 évvel ezelőtt az Asamimura nevű faluban, az Onsengōri körzetben, Iyo tartományban élt egy jó ember, Tokubei.

Tokubei volt az egész kerület leggazdagabb embere, és egyben a falu igazgatója. Nagyon szerencsés volt az élet minden területén, de sajnos 40 éves kora ellenére az élet nem ajándékozta meg egy gyermekkel. Ezért feleségével újra és újra imádkoztak Fudō Myōō-hoz, akinek a közelben volt egy híres temploma, a Saihō-ji (西芳寺) .

Imájuk meghallgatásra talált, és felesége lányt szült. A neve Tsuyu lett és gyönyörű kisbaba volt . Sajnos az anyukának nem volt teje, ezért megkértem egy közelben élő dajkát, O-Sodét, hogy segítsen a kicsi táplálásában.

O-Tsuyu egy gyönyörű fiatal lánnyá cseperedett, azonban tizenöt évesen megbetegedett, és úgy tűnt, hogy meg fog halni. O-Sode, aki úgy szerette O-Tsuyut, mintha a saját gyermeke lenne, a Saihō-ji-hoz ment, és buzgón imádkozott Fudō-samához, huszonegy napon át mindennap. Csodával határos módon O-Tsuyu felépült a betegségből.

Tokubei házában mindenki örült, és nagy lakomát rendezett mindenkinek. De az ünnep éjszakáján a dajka hirtelen megbetegedett. Másnap, amikor az orvosok megérkeztek hozzá, hogy megvizsgálják, kijelentették, hogy haldoklik.

A család összegyűlt körülötte, hogy végső búcsút vegyen. Döbbenetükre mindannyiuknak elmondta, hogy imáit meghallgatták és megválaszolták. Egész idő alatt azért imádkozott Fudō-samához a Saihō-ji-ban, hogy hagyják meghalni O-Tsuyu helyett. „És megadatott nekem ez a nagy kegy. Ezért ne keseregj a halálom miatt, inkább teljesítsd az utolsó kívánságomat: megígértem Fudō-samának, hogy cseresznyefát ültetek Saihō-ji kertjébe. Menj oda és ültesd el nekem a fát.” – mondta, és ezzel elhunyt.

A család a temetés után Saihō-ji-ba ment, és kérésének megfelelően cseresznyefát ültettek a tiszteletére. A fa erőssé és egészségessé nőtt, és minden év második hónapjának 16. napján – O-Sode halálának évfordulóján – kivirágzik. A virágok rózsaszínek és fehérek, mint a dajka melle. Az emberek a fát Ubazakurának, a Tejdajka cseresznyefájának nevezték el.

Forrás:

Kwaidan: Stories and Studies of Strange Things By Lafcadio Hearn