Urabon-e (盂蘭盆会) egy buddhista eredetű hagyomány, amely állítólag egy szanszkrit „ullambana” szóból származik, és július 13-16 között tartják Japánban.

Japánban ősidők óta évente egyszer-kétszer tartottak rendezvényeket az ősök szellemének emlékére.

Az ősök tisztelete Japánban

A buddhizmus a 6. században érkezett Japánba. Azt mondják, hogy az Urabon-e a 7. század elején, az Asuka-korszakban kezdődött, hogy megemlékezzen a szülőkről és az ősökről.

Az Urabon-e egy kombinált eredetű hagyomány: a japán szokások és a buddhista tanítások keveredése.

Hogyan zajlik a szertartás?

A hagyomány szerint a japánok őseinek szellemét a mukae-bi (迎え火) vagyis az „üdvözlő tűznek” nevezett égő lámpa fogadja, és egy különleges polcon helyeznek el felajánlásokat a szellemeknek.

A családok egy buddhista szerzetest hívnak, hogy felolvassa a szútrát az ősöknek, ezután az emberek is ellátogatnak a sírokhoz.

Okuri-bi (送り火) nevű tűz célja az, hogy kiküldje az ősök szellemeit a házakból.

A zöldségállatkák felvonulása

A Shoro-uma (精霊馬) egy zöldségfigurákból álló kompozíció. Egy padlizsán, mint egy tehén és egy uborka, mint egy ló.

A japánok szerint ezek az állatfigurák járművek az ősök számára, hogy évente egyszer eljöjjenek látogatóba a családokhoz és aztán vissza is térjenek a Szellemvilágba.

Ezek a felajánlások azzal a kívánsággal készülnek a szellemeknek, hogy:

„Kérjük, jöjjenek minél korábban lóra ülve, és lassan térjenek vissza tehén háton, miközben élvezik a tájat”.

Az uborka-ló és a padlizsán-tehén nélkülözhetetlen eleme az ünnep legelső (Mukae-bon, 迎え盆) és legutolsó (Okuri-bon, 送り盆) napján is.