Japánban elég sokáig tiltott volt a húsfogyasztás, mivel tisztátalannak számított. Amikor a Meiji-restauráció után a nyugati kultúra is beszivárgott az országba, a hús fogyasztása is elkezdett egyre szélesebb körben terjedni. Volt azonban egy másik, szintén kevésbé elhanyagolható ok is: a japánok testmagassága. A japánokról köztudott, hogy alacsony termetűek, viszont a hús megjelenésével és az étrend megváltoztatásával a testmagasságukon és erőnlétükön is javítani szerettek volna.
De hogy jön ide a wagyu, vagyis a marhahús?
Heihachiro Togo admirális volt az, aki miután hazatért Angliából, a marharaguról áradozott polgártársainak. Az egyik szakács vállalta, hogy elkészíti ezt az ételt, amelyet japánul nikujagának hívnak. Bár a marharagu az alapja, a nikujaga inkább japán étel: a fűszerezése miatt kevésbé érződik a jellegzetes marhaíz. Hasonló módon a sukiyakiban sem érezni igazán a hús ízét, amely egy Koreából származó étel. Miután a japánok is elkezdtek grillezni és nyugati módon sütni a húst, a marha ízét is egyre inkább próbálták kiemelni, megszeretni, felfedezni. A japán gazdák olyan szarvasmarhák tenyésztésébe fogtak, amelynek a zsírja nem olvad fel a japán ételek alaplevében, ez az úgynevezett márványozott marhahús. A tenyésztéshez sokféle módszert használtak: speciáls táp, mozgáskorlátozás, sör vagy épp Mozart zenéje.
Forrás:
Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul. Scolar Kiadó, 2019.
Itt tudsz japán termékeket vásárolni ↗
Ha japán terméket szeretnél, itt tudod beszerezni
SEO és marketing felelős↗
Lapj kapcsolatba a blog készítőjével
ArigatoApartman ↗
Ismerd meg a japán stílusú apartmant Balatonakarattyán