A mulandóság Japánban

A „Mujō” 無常 azt a gondolatot foglalja magában, hogy a világban minden dolog állandóan átalakul, és végül szétesik. A japánok szeretete a cseresznyevirágok iránt a múlandóság fogalmából fakad. Ellentétben a nyugati „örök lények” szépségre való törekvésével, sok japán a jelenségek állandóan változó természetében találja meg a szépséget. A Mujō a japán esztétika egyedülálló aspektusát képviseli, amely a középkor óta fejlődött ki.

A mujō alapvető fogalom a buddhizmusban, mélyen elfogadott Japánban, nagyrészt az ország négy évszakának köszönhetően. A természet folyamatos átalakulása tükrözi az évszakok változását, így a mujō természetes módon illeszkedik a japán kultúrához. Ez a hiedelem azt az elképzelést erősíti, hogy az embereknek alkalmazkodniuk kell a természethez, nem pedig szembe szállni vele. Ez összecseng a születés, a halál és az újjászületés ciklusaival. Következésképpen a japán esztétikát az a szépérzék jellemzi, hogy elfogadja a dolgokat olyannak, amilyen, és engedi, hogy a természet a maga útján haladjon.

Mujō megértése

Amikor Buddha elérte a nirvánát, megfigyelte, hogy a legtöbb ember rosszul érzékeli a világot. Állandóságot láttak ott, ahol mulandóság (mujō), boldogságot a szenvedés közepette, tisztaságot abban, ami tisztátalan, és önzetlenséget abban, ami önző. Ezt a tévhitet Shitendonak vagy a négy inverziónak nevezik.

A Mujō magyarázata kétféleképpen történik:

Pillanatnyi állandóság: Ez az egyes pillanatok múló természetére utal, amikor a dolgok egy pillanat alatt megjelennek és eltűnnek (setsuna).

Folyamatos állandóság: Ez az élet és a halál folyamatában lévő folyamatokat jelöli, mint például az emberek halálát, a növények elsorvadását és a víz elpárolgását.

A mulandóság gondolatát a „諸行無常 Shogyō Mujō ” (mindennek el kell múlnia) kifejezés ragadja meg, amelyet a buddhizmus alapideológiájának tekintenek. A mahájána buddhizmus ezt tovább bővíti, tagadja az emberiség által érzékelt állandóságot, és azt állítja, hogy csak Buddha és nirvána képviseli az igazi, tartós létezést. Ezt a nirvána négy erényeként ismerjük: az abszolút boldogságot, az igazi ént és a tisztaságot, ahogyan azt a Nirvána Szútra kifejti.

Mujō a japán kultúrában

A középkori japán irodalom mélyen tükrözi a mujō fogalmát. Olyan művek, mint a Heike meséi, Yoshida Kenko „Tsurezuregusa” (Esszék a tétlenségben) és Kamo no Chomei „Hojoki” (Beszámoló a kunyhómról), amely úgy nyílik, hogy „a folyó folyó soha nem áll meg”, mind átitatják a mulandóság eme nézetével.

A japán kultúrában a cseresznyevirágok múlékony szépsége a mujōt testesíti meg. Ellentétben az örök szépség nyugati törekvésével, sok japán az átmeneti és állandóan változóban találja meg a szépséget. A középkor óta kialakult japán esztétika egyedülálló jellemzője az átalakuló dolgok értékelése, nem pedig azok, amelyek állandóak maradnak.

A Mujō és az általa képviselt mulandóság nem csupán filozófiai gondolatok, hanem mélyen beleivódott a japán szépségérzékbe és a kulturális identitásba, rávilágítva az élet és a minket körülvevő világ mulandó természetének mélységes megbecsülésére. Hangsúlyozza a hanyatlás megértését és a halál neheztelés nélküli elfogadását. A mujō megragadása nélkül nem lehet igazán megérteni a japán esztétika lényegét.

Forrás:

https://www.japanesewiki.com/culture/Mujo%20(absence%20of%20absolutes).html