Démonok, szellemek, remeték és varázslók Japánban

A japán mitológia nem lenne teljes a rengeteg figura – démonok, szörnyek, szellemek és különös teremtmények nélkül.

Ezek mitológiával átszőtt „hivatalos” létezése nincs benne a vallási tudatban. Mégis nagyon fontosak, a mítoszok egyik legfontosabb építőkövei, hiszen a megmagyarázhatatlan eseményeket sok esetben ilyen mesékkel magyarázták.

Külföldi hatás

Sok történet a kínai történetek japán értelmezései, így taoista, buddhista, és hasonló elemeket is felfedezhetünk bennük. A külföldről érkező hatás gyakran gonosz lények történeteit meséli el, de ezek nem épültek be szervesen a japán mítoszokba, inkább a köznép körében voltak népszerűek. Gyakori hogy emberi alakokól vagy természetfeletti lényekről szólnak a mesék, de például egyes szellemek, a tengu története is ilyen mítoszokra vezethető vissza.

A mítoszban leírt emberi alakok közül sok kínai taoista eredetű. A filozófiai taoizmus, amely a Lao-ce megjelenése után egyesült a többi ággal, az remetét tette a középpontjába.

A taoizmust mindig is erősen áthatották a kínai vallási hiedelmek, így a szellemekben és démonokban vetett hitt, és ezek történetei. Ezek jöttek át aztán Japánba. Ilyen volt például Shōki (鍾馗), aki egy sértett tisztségviselő volt Kínában, és aki megfogadta, hogy minden démonnal meg fog küzdeni. Japánban Ő az onik elleni küzdelmek egyik legnagyobb harcosa volt.

Kik a legismertebbek?

Sok ilyen karakter kizárólag a művészetekben volt kedvelt téma, a mítoszokban nem is annyira vált népszerűvé. Így nagyon sok megmagyarázhatatlan dolgot ilyen karakterekkel magyaráztak.

A legkiemelkedőbbek például a gakki (szellemek), a tengu (erdei istenek), az oni (démonok), és kappa (vízi istenség). Ezek általában gyűjtő fogalomként jelentek meg és talán Kurama tengu kivételével nem is lettek külön névvel ellátva, hanem mint gyűjtőfogalom emlegetik a típusaikat.

A szellemek világa a japán mítoszban egybeesik a buddhizmus érkezésével, és ők nagy valószínűséggel a buddhizmus hatására alakultak ki. A szellemek általában azok a lelkek, akik úgy haltak meg, hogy valamilyen befejezetlen ügyük maradt hátra. Több szellem típus is létezik a Japán youkaiok között, ezeket konkrétan használják is. Egyes szellem kategóriák különösen kedvelt témák voltak. A legfigyelemreméltóbb például a gondoskodó szellem: például egy anya, aki meghalt, de visszatér hogy gondoskodjon csecsemőjéről vagy gyermekeiről. A legtöbb szellemtörténet buddhista, vagy valamilyen hozzájuk kötődő erkölcsi mese.

A tengu egy különös teremtmény. Nem nevezhető gonosz szellemnek, inkább rafinált, aki megtéveszti az embereket. Nagyon erős a természet tiszteletének fontossága a történetekikben, többnyire az erdő mélyén laknak, és képesek varázsolni is. Különösen azokat büntetik meg, akik nem mutatnak irányukba vagy a természet irányéba elegendő tiszteletet.

Akik viszont átmennek a próbán, azok többnyire nagy szerencsében részesülnek.

Az onikat gyakran démonok is fordítják, de ez nem egy pontos kifejezés. Az oni eltévedt, vad, buddhistaellenes egyének volt, akik jóvá változhattak bizonyos hatásokra. A vadságuk, huncutságuk és erkölcstelenségük okozzák azokat a csapásokat, amelyek a környezetüket sújtják.  

A Kappa és más típusú szörnyek is okozhatnak katasztrófákat, de ezek célja, hogy arra ösztönözzék az embereket, hogy tanuljanak belőle, illetve készségek és ajándékok megszerzésére is alkalmasak legyenek.

A japán történetekben kedveltek a hősök, akik megküzdenek ezekkel az alakokkal és száműzhetik vagy megölhetik őket.

Forrás:

Shoki – Demon Queller of Japan (of Chinese Origin) (onmarkproductions.com)