Japán fafajták

Egy előző cikkben meséltünk a japán famegmunkálás mögötti filozófiáról.

Most néhány jellegzetes japán fáról lesz szó.

A japán ács- és faiparban használt elsődleges fafajták a japán ciprus (Hinoki 桧), a japán cédrus (Sugi 杉) és a japán vörös fenyő (Akamatsu 赤松).

Japán ciprus (Hinoki 桧)

Japán legismertebb faja, Honshū, Shikoku és Kyūshū területén nő. A Kisōban termesztett ciprus („Kiso Hinoki”) különösen híres. Citromillatú, világos rózsaszínes-barna, dús, egyenes fa, erősen rothadásálló és hosszú tartósságáról ismert. Templomok, paloták, szentélyek, nō színházak, fürdők és masu (fa szaké poharak) készítésére használják. A Hōryūji templom és az oszakai kastély egyaránt Hinokiból épült.

Japán cédrus (Sugi 杉)

Japán nemzeti fája, amelyet általában templomok és szentélyek köré ültetnek. A 3 híres japán cédrus Akitából, Yoshinából és Yakushimából származik. Illatos, időjárás- és rovarálló, puha fa. A fa világosvörös vagy vörösesbarna, szép erezetű, használat közben karakteressé válik. Oszlopok és deszkák, mennyezeti deszkák, csiszolt rönkök, bútorok, hordók, hajóépítés és a kumiko alapanyaga.

Japán vörös fenyő (Akamatsu 赤松)

Széles körben termesztik faanyagnak és díszfának. Az Akamatsu a klasszikus japán kertek fontos jellemzője. Honshū északi részétől és dél felé Kyūshūig és Shikokuig található. A szívfa világos vörösesbarna, egyenletes állagú, olajos tapintású, magas gyantatartalommal. A fa erős, könnyű és nagyon ellenáll a rothadásnak, így ideálissá tette az ókorban hídépítéshez. Sok régi templom tartalmaz akamatsu-t, különösen a gerendáknál.

Régi japán cédrus (Jindai Sugi 甚大)

A japán cédrus állítólag többezer éves, tómedrekben vagy mocsarakban találták eltemetve maradványokat belőle. A fa vastartalma miatt mély szürkésbarna, néha fekete, gazdag színt ad. Rendkívül ritka, ezért csak értékes tárgyakhoz használják, beleértve a teaszertartási edényeket és virágvázákat.

Japán esernyőfenyő (Kōyamaki こうやまき)

Ezek a gazdag szerkezetű tűlevelűek Japán öt szent fájának egyike. A legjobb példányokat a Nagano prefektúrában található Kisō területén termesztik. Gyönyörű fehér szín, átlátszó gyantájuk van. Nemes színnek tekintik az árnyalatait. Általában fürdőkádakhoz vagy yuoke és onsen kádakhoz használják, mivel vízálló. Hideg ételek asztali tálalására is használják, például sashimi tányérokhoz és kancsókhoz.

Császárfa/ Paulownia (Kiri 桐)

A hagyomány azt diktálta, hogy az arisztokrácia kirifát ültessen, amikor egy lány születik. Amikor férjhez megy, és beköltözik házastársába, hagyományosan kiriből készült kimonós komódot adnak. Nagyon könnyű, finom szemcsés és vetemedésálló fa. A leggyorsabban növekvő keményfa, pár év alatt métereket is nőhet. Ládák, dobozok és geta készítésére használták. Az alacsony szilícium-dioxid-tartalom csökkenti a pengék eltompulását, ezért a szerszámok tárolására szolgáló dobozok kedvelt faanyaga is.

Japán szil (Keyaki 欅)

A fa számos japán város és prefektúra szimbóluma. Gyakran díszfaként termesztik, és bonsai készítésére használják. Gyönyörű erezetű, kemény fa. Bútorok, például tansu ládák, szekrények és finom dísz- és háztartási cikkek, például tálak alapanyaga. Ideális fának tartják a taiko dobok készítéséhez.

Forrás:

Japan Woodcraft Association – Showcasing The People And Principles Behind Traditional Japanese Carpentry And Woodwork