004369911060985

A Hitobashirát (jap. 人柱, jelentése emberi oszlop), vagy más néven Hitomi-goku, vagyis az ember áldozat egy fajtáját Japánban egészen a 16.századig, egyes források szerint pedig egészen a 19.századig gyakorolták.

A nagy hatalmú urak az élő áldozatokat oszlopokba, gátakba és más épület alapzatokba falazták, hogy megnyugtassák az isteneket, akik megvédik az épületet a támadásoktól és a természeti katasztrófáktól. Kőmíves Kelemen style.

A hitobasiráról szóló legkorábbi írásos feljegyzések egy része a Nihon Shokiban (Japán krónikáiban) található. Az egyik történet, amelynek középpontjában Nintoku császár (i.sz. 323) áll, a Kitakawa és a Mamuta folyók túlcsordulásáról mesél. Az ár elleni védelem meghaladta a lakosság képességeit.

A császár isteni kinyilatkoztatást kapott álmában, miszerint volt egy Kowakubi nevű személy Musashi tartományban és egy Koromono-ko nevű személy Kawachi tartományban. Ha feláldoznák őket a két folyó isteneinek, akkor könnyen megoldható lenne a töltések építése. Kowakubit ezt követően a Kitakawa folyó sodrába dobták, és imádkoztak a folyó istenségéhez. Az áldozat után a töltés megépült, Koromono-ko azonban megúszta az áldozatot.

Egy másik történet (Yasutomi-ki, egy 15. századi napló) a „Nagara-no Hitobashira” híres hagyományát dokumentálja. A hagyomány szerint egy nőt, aki egy fiú gyermeket vitt a hátán, elkapták, miközben a Nagara folyó mentén haladt, és eltemették azon a helyen, ahol egy nagy hidat akartak építeni.

A hitobasira hagyományokat szinte mindig az összetett, veszélyes, gyakran vízzel kapcsolatos projektek, például hidak építésével összefüggésben gyakorolták. A legkorábbi feljegyzésekben arról is szó esik, hogy egy óriás kígyó élt a folyókban, akit ki kell engesztelni ember áldozattal. Yamata no Orochiról már korábban esett szó a blogon, ott is az óriás kígyó, a női ember áldozat és a kiengesztelés központi elemet kapott és ezek a motívumok állítólag több japán mesében is megjelennek.

A hitobashira történetekről később azt is hitték, hogy az önfeláldozás szellemét inspirálják az emberekben.

Kérdés persze, hogy ezek az emberek mennyire szerették volna valójában önmagukat feláldozni?

Azonban ez akár lehet egyik gyökere is a 2.világháborúban bevetett kamikaze pilótáknak (kamikaze (神風) jelentése „isteni szél”), azaz a nagy, nemes cél érdekében a közösség egyéneinek önfeláldozására. Ezt onnan gondolom, hogy több olyan történettel is találkoztam, ahol egy katona (de volt nő és gyermek is) maga ajánlotta fel, hogy áldozzák fel, a nagy nemes célért. Ilyen péládul a források között említett könyv 763.oldalán található egyik feljegyzés, miszerint Jimmu császár kelet felé szeretett volna terjeszkedni, ezért csapataival hajóra szállt, hogy eljusson a kiszemelt terület felé. Nagy taifunba kerültek és félő volt, hogy mindenki oda veszik. Ina-ihi-no-mikoto feláldozta magát, hogy kiengesztelje az isteneket, hogy Jimmu császár folytathassa útját. Hasonló vonások jellemzik Tachibana-hime önfeláldozását, ahol ezzel Yamatodake herceg tengeren való átkelését próbálta áldozatával elő segíteni egy másik történetben.

Érdekesség, hogy nem csak óriás kígyóknak vagy sárkányoknak, de állítólag majmoknak is mutattak be ember áldozatot. A Konjaku monogatariban van egy történet, amely szerint réges-régen volt két istenség, Chusan és Koya, Mimasaku (vagy Mimisawa) tartományban. Chusan egy majom volt, Koya pedig egy kígyó. Minden évben ember áldozatot mutattak be számukra. Az áldozat minden esetben egy szűz lány volt (mi más?) és ősidők óta gyakorolták.

Az áldozatokat előre választották ki és egy speciális, kalória dús ételeket kellett etetni velük, hogy az áldozati időben egy telt, jóllakott áldozatot ajánlhassanak fel az isteneknek. A lány, aki a történetben szerepel, egy szépséges szűz volt. Szülei nagy bánatban voltak, de nem tehettek semmit sem ellene.

Ezzel egy időben egy férfi érkezett a környékre, aki arról volt nevezetes, hogy kutyákkal vadászott úgy, hogy a kutyákat ráuszította a vadra, akik aztán a vadat széttépték. Ez a férfi hallott arról, hogy a lány szülei milyen nagy bánatban vannak és megígérte nekik, hogy segít lányuknak vissza térni a halálból.

Amikor az áldozat ideje elérkezett, a sinto papok elmentek a lányért és bele helyezték egy nagy ládába, hogy elvigyék az áldozati helyre. A vadász titokban egy éles karddal felvágta a ládát, megmentette a lányt és helyette két kutyáját helyezte a ládába, akiket arra képzett ki, hogy majmokra vadásszanak. Ezután a ládát az erődbe vitték egy helyre és ott hagyták. A vadász a közelben elbújt és figyelte, mi történik. Nem sokkal később egy nagy majom érkezett a ládához több száz kisebb majom társaságában. Ahogy kinyitotta a ládát a kutyák kiugrottak és elkezdték a kis majmokat széttépni. A vadász is elő jött rejtekéből és a nagy majmot támadta. Mondta neki, hogy ha valóban egy isten, akkor ölje meg őt azonnal. Ezzel egy időben az egyik sinto szerzetes, aki a ládát cipelte, látván a vérengzést, kinyilatkoztatta, hogy a majomnak nincs többé szüksége ember áldozatra. A vadász ezután elengedte a nagy majmot, aki a hegyekbe menekült. A vadász elvette a lányt feleségül és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Több ember áldozatot ezután nem mutattak be a majomnak, a történet szerint.

A hitobashiráról és más ember áldozatokról szóló történetek a 16. században általánosak voltak Japánban, de főleg a Tokugawa sógunátus alatt terjedtek el.

Néhány példa nagy építkezéskre, ahol hitobashirára is sor került:

 

Maruoka-kastély

A Fukui prefektúrában található Sakai-ban található Maruoka-kastély az egyik leghíresebb hitobashirai történetnek ad otthont. Az egyik várfal az építés során folyamatosan omlott, bármennyire is megerősítették. Ezután azt javasolták a várúrnak, hogy mutasson be egy hitobashirát.

Az áldozatra egy Oshizu nevű félszemű, gyermekes paraszt asszonyt választottak. Szegény anya csak azt kérte, hogy fiaiból szamurájokat csináljanak a rituálé után. A főurak beleegyeztek, és Oshizut a kastély központi oszlopa alá temették.

Sajnos a várurak nem tartották be ígéretüket, és az asszony fiaiból soha nem lettek szamurájok. Később minden tavaszi esőben kiöntött a vizesárok, abban az időben, amikor azt az algáktól tisztították meg. A helyiek azt hitték, hogy Oshizu bánatának könnyei, és sírt emeltek, hogy megnyugtassák a lelkét.

Nemzedékről nemzedékre öröklődött egy vers is:

„Az eső, amely akkor esik, amikor eljön az algák irtásának időszaka, szegény Oshizu bánatának könnyeire emlékeztet.”

Állítólag az 1900-as évekig a nagy beruházások előtt a parasztok féltek a kastély közelébe menni, nehogy feláldozzák őket.

Matsue-kastély

A legenda szerint a Matsue-kastélyt is egy emberáldozatra építették.

A nevét soha nem jegyezték fel, és semmi másra nem emlékeznek vele kapcsolatban, kivéve azt, hogy egy gyönyörű fiatal lány volt, aki szeretett táncolni, és egyszerűen Matsue lányaként emlegetik. A kastély felépítése után törvényt fogadtak el, amely megtiltotta, hogy minden lány táncoljon Matsue utcáin, mert az Shiroyama domb összerezzen, és a kastély „tetőtől talpig” megremeg.

A Hiji folyó nevének eredete

1331-ben egy Toyofusa Utsunomiya nevű ember volt felelős az Ōzu (大洲市) kastély építéséért, Shikokun. A kőfal újra és újra leomlott. Elhatározták, hogy hitobashirát mutatnak be és az áldozatot sorsolással nevezik meg.

Egy Ohiji nevű fiatal lányra esett a döntés. Az áldozatáért cserében végrendeletében azt kérte, hogy a kastély területén áthaladó folyót róla nevezzék el, hogy lelke megnyugodjon.

Így lett Hiji Kawa a neve a folyónak. A folyó 103 km hosszú és egyes részein megtekinthető, ahogy hagyományos kormorán halászattal fogják a halakat.

A majom folyópart meséje / Saru Dotte

A helyszín Tottori prefektúra, Miyoshi no Saru Dotte.

Az esőzések alkalmával a folyó rendszeresen kiáradt, tönkre téve a rizsföldeket, amelyet az áradás homokkal öntött el.

A helyiek nem tudták mit tegyenek. Valaki azt mesélte, hogy hallotta, hogy a Yonago-kastély építésekor földcsuszamlások voltak a közeli hegyen, ami leállította az építkezést. Emberáldozatot mutattak be az istenek kiengesztelésére, ezután be tudták fejezni a munkálatokat.

Azt javasolta, mutassanak be ők is áldozatot. Mivel nem tudtak dönteni, abban maradtak, hogy az első ember, aki elsőtél a folyóparton másnap reggel, az lesz az áldozat. Elbújtak és figyeltek.

Amikor meglátták az első embert, aki elsétált a folyóparton, meglepődtek. Az ember vállán egy majom volt, akit azért tartott, hogy tánca, színjátékra tanítsa azt és másokat pénzért szórakoztasson. Ezt sarumawashi (猿回し)-nak hívják amúgy.

Megragadták a férfit és kedvencét, és a majommal a vállán élve eltemették.

Érdekesség!

A világon nincs olyan kultúra, ahol a történelme során ne mutattak volna be ember áldozatot.

Néhány példa:

Maják: Különleges alkalmakkor szokás volt embert áldozni.

Aztékok: A templom piramisokban (pl. a mai Mexikóváros, régi nevén Tenochtitlán) rendszeres volt az ember áldozat, valószínűleg hadifoglyok.  Chichén Itzá városában az eső és a viharok istene, Chaac tiszteletére kékre festették a feláldozandókat és egy kútba hajították őket.

Inka gyermekmúmiák: Az inkáknál a gyermek áldozat gyakori volt. Pl. az Andok csúcsain és vulkánok közelében a mai napig kerülnek el mumifikálódótt gyermekek maradványai.

Az őskori Európa:  régészeti leletek alapján az európai vadászó-gyűjtögető emberek már a késői paleolit korszakban (Kr. e. 26 000 – Kr. e. 8000) mutattak be emberi áldozatokat.

Kína: évezredeken át szokás volt az emberáldozat. Egy észak-nyugati temetőben több száz olyan sírt találtak, amelyekről azt gondolják, hogy ember áldozatok voltak. Az agyag katonákról azt gondolják, hogy azért alkották meg a hadsereget, hogy ne embereket kelljen a császárral eltemetni.

Mezopotámia, a mai Irak. Úr ókori városban egy halál gödröt tártak fel tele emberi maradványokkal, akik vélhetőleg ember áldozatok voltak.

Egyesült Államok, Missouri államában található St. Louis város közelében indián ember áldozati tömeg sír található.

A Hawaii-szigeteken állítólag a 19. századig szokás volt.

Emberáldozatok a Bibliában: Ószövetségben több történet is szól emberek feláldozásáról az ókori zsidók között. A leghíresebb talán Ábráhám története, ahol Isten azt kéri, hogy áldozza fel fiát, Izsákot.

A mai Benin területén a gyarmatosító franciák leírásai szerint szokás volt az emberáldozat bemutatása.

Római kori elbeszélésekből is számos példa van emberáldozatra.

A görögök is a források szerint Zeusznak áldoztak gyerekeket.

India, „szati” nevű ősi hindu gyakorlat szerint az elhunyt férfi feleségének fel kell áldoznia magát a férje halotti máglyáján, úgy, hogy az égetés során Ő is ráugrik a tűzre és vele együtt ég el.

Druidák: A legújabb bizonyítékok szerint a druidák rituális emberáldozatokat hajthattak végre, és megették áldozataikat.

Halloween és az emberáldozat: A pogány kelta törzsek a halál istenét emberáldozattal próbálták kiengesztelni.  Úgy gondolták, hogy ennek hála a halálisten megvédi őket  az ártó, gonosz lelkektől. A teória szerint Halloween estéjén a druidák sorra járták a falvakat azért, hogy a települések lakói felajánljanak egy leányt vagy nőt, akit Cromért, a halál istenért kivégezhetnek. A töklámást akkor hagyták hátra, ha megkapták az áldozati személyt a rituáléra. Ez védte a hely lakóit is az ártó szellemekkel szemben. Ahol megtagadták az áldozatot, azokra a házakra vérrel egy hat ágú csillagot festettek.

Viking ember áldozatok: erről bizonyára a Netflixen futó Vikingek sorozatnak hála mindenki képben van.

Tracy Chevalier, A ​kék szűz című könyvében beszámol arról, hogy Európában is gyakori volt a fiatal lány gyermekek feláldozása, akiket a családi tűzhelyekbe vagy kéményekbe építettek be, hogy védje a családi tűzet. Ez a szokás az ókori, Hesztiának – a görög mitológia „házi tűzhely védelmezőjének” áldozat szokásához vezethető vissza.

Számos családi katasztrófa okozója volt régen a tűz és ha nem vigyáztak rá. Nem véletlen, hogy a nőkre mondták jellemzően, hogy a családi tűz őrzői. Nekik kellett azt figyelniük és életben tartaniuk a tűzhelyet.  

A Fullmetal Alchemis (Hagane no Renkinjutsushi) c. animében elhangzik a következő mondat: „Nem tudsz létre hozni úgy semmit, hogy ne adnál érte cserébe valami egyenértékű dolgot” ( pl. életet az életért)

Kertész Alexandra

Források:

Tsuda, Noritake (1918). „Human Sacrifices in Japan”. The Open Court. 1918 (12): 760–761, 763,  https://opensiuc.lib.siu.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=3320&context=ocj

Hearn, Lafcadio (2012-10-30). Unfamiliar Glimpses of Japan. CreateSpace Independent Publishing Platform.ISBN978-1480225565

Godzilla and Sacrifice

EP17B Hitobashira

https://moly.hu/konyvek/tracy-chevalier-a-kek-szuz?fbclid=IwAR2pUBEQiLNmbz8gumSZtJcJzn_cYoPHj-wtAtNhO2_Jr9jjm0qtATjd2vU

Képek:

Jogtiszta képek

Itt tudsz japán termékeket vásárolni ↗

Ha japán terméket szeretnél, itt tudod beszerezni

SEO és marketing felelős↗

Lapj kapcsolatba a blog készítőjével

ArigatoApartman

Ismerd meg a japán stílusú apartmant Balatonakarattyán