Mono no Aware: A dolgok szomorúsága vagy pátosza

A „Mono no aware” irodalmi és esztétikai fogalom, különösen jelentős a Heian-korszak dinasztikus stílusú irodalmában, és mélyen befolyásolt számos, később kialakult japán esztétikai érzékenységet. A gyakran „a dolgok pátoszának”, „a dolgok iránti empátiának” fordítják. Különféle érzelmeket foglal magában, amelyek automatikusan akkor keletkeznek, amikor egy tárgyon valami titokzatosat észlelünk, ami a természetében rejlik. Ezeket az érzéseket nem aktívan generálják, hanem passzívan tapasztalják meg.

A „tudatos” kifejezést a Heian-korszakban használták a mért meglepetés kifejezésére, hasonlóan az „aha” vagy „ó” mondáshoz, amely a pátosz, a megrendítő, a mély érzés, az érzékenység vagy a tudatosság érzését közvetíti. Ezért a mono no aware szót gyakran úgy fordítják, mint a dolgok, az élet és a szerelem „aha-ja”. Japánban gyönyörűnek tartották azt a képességet, hogy érzékeljük egy tárgy titokzatos tulajdonságait, és megértsük az ebből az érzékelésből származó érzelmeket. Ez az elképzelés azt a tipikus japán hiedelmet tükrözi, hogy mindennek rejlő rejtélye van, mivel azt tartják, hogy mindenben istenek laknak.

A mono no aware megértése elengedhetetlen a japán esztétika mélységének megértéséhez, mivel az élet és a minket körülvevő világ mulandó és titokzatos természetének passzív, mélyreható értékelését hangsúlyozza.

もののあはれ – Japanese Wiki Corpus