A sintó, melynek jelentése „az istenek útja”, Japán legrégebbi vallási hite. Már jóval azelőtt meghatározta a japánok szellemi és kulturális világát, hogy a hatodik században megkapta nevét a buddhizmus Kínából való beérkezése után. A sintó identitását kezdetben csak a megnevezése választotta el a buddhizmustól, de idővel nagyrészt elvesztette önálló intézményi jelleget, mivel a buddhizmus magába olvasztotta számos hagyományát és rituáléját.
A sintó történelmi fejlődése
Kezdetben a sintó vallási és politikai intézményként egyaránt fontos szerepet töltött be, ám a buddhizmus térnyerésével visszaszorult. A buddhista templomok fokozatosan átvették a spirituális szféra meghatározó részét, a sintó isteneket pedig beillesztették saját panteonjukba. Az évszázadok során a sintó főként népi hiedelmek és szertartások gyűjteményeként maradt fenn, a buddhizmus dominanciája alatt.
A tizennyolcadik században azonban új lendületet kapott, amikor tudósok, mint Mabuchi, tanulmányozni kezdték Japán ősi szövegeit, a Kojikit és a Nihongit. Ez az intellektuális mozgalom hozzájárult a nacionalista érzelmek erősödéséhez, ami végül az 1868-as Meidzsi-restaurációhoz vezetett. Ekkor a császár visszaszerezte hatalmát a Tokugawa-sógunátustól, és a sintót ismét államvallássá nyilvánították, eltávolítva belőle a buddhista hatásokat.
Ez az újraéledés azonban nem tartott sokáig. A 19. század végén a nyugati filozófiák és a tudományos gondolkodás térnyerése fokozatosan csökkentette a sintó intézményi szerepét. Az állami irányításban betöltött szerepe egy kisebb hivatalos részleggé zsugorodott, ugyanakkor a japán emberek szívében továbbra is jelentős maradt.
A sintó hit lényege
A sintó szorosan összefonódik a japán világszemlélettel, egyesítve a természetimádatot az ősök tiszteletével. Nem egy elvont filozófia, hanem egy kézzelfogható, családi kapcsolaton alapuló hitrendszer. A japánok isteneiket ősi elődökként tisztelik, császárukat pedig Ninigi-no-Mikoto, az első isteni uralkodó leszármazottjának tekintik.
A sintó nem tartalmaz merev erkölcsi tanításokat. Nem a parancsolatok követésére, hanem a császár iránti engedelmességre és az egyén saját szívének követésére ösztönöz. Ez bensőséges és kötetlen kapcsolatot eredményez az emberek és isteneik között.
A sintó istenek panteonja
A sintó egyik legjellemzőbb vonása a számtalan istenség, amelyeket összefoglaló néven „nyolcvan miriádnak” neveznek – ez egy költői kifejezés a végtelen sokaságra. Amaterasutól, a Napistennőtől kezdve egészen a mindennapi élet apró szellemeiig a sintó istenségek az élet minden aspektusát áthatják. Sőt, különleges egyéneket haláluk után istenként tisztelhetnek.
A sintó egyszerűsége és szépsége
A buddhista templomok pazar díszítésével ellentétben a sintó szentélyek letisztultak, a természetbe simulnak. A magas fákkal körbevett szentélyek hármas kapuja („torii”) a szent és a világi közötti határvonalat jelzi. A ritka, de lélegzetelállítóan szép szertartások megőrzik az ősi Japán kecsességét.
A sintó nem csupán vallás, hanem a japán identitás szerves része. A kapcsolat az ősökkel, a természettel és a világot formáló erőkkel, amelyet Yamato Kokoro-ként, azaz „a régi Japán szíve”-ként is emlegetnek.
A Sintó lelke: Szellem, birtoklás és az energia körforgása
A sintó, Japán ősi hitvilága, több mint rituálék és hiedelmek rendszere – egy élő, áramló erő, amely összekapcsolja az isteneket, a természetet és az embereket. Bár külső megnyilvánulásai egyszerűnek tűnhetnek, belső filozófiája mély, és a létezés legfontosabb kérdéseit érinti. Ennek a szemléletnek a középpontjában minden létező háromrészű természete áll: test (gotai vagy karada), szellem (shinki) és lélek (tamashii). Ez a hármas felosztás nem csupán a világ szerkezetét érthetősíti meg, hanem az élők és az isteni lények közötti kapcsolatot is meghatározza.
A létezés összetevői: test, szellem és lélek
A sintó kozmológia szerint minden dolog – élő és élettelen egyaránt – testből és szellemből áll, de nem feltétlenül rendelkezik lélekkel. Az istenek tisztán szellemi lények, akik szellemből és lélekből tevődnek össze, fizikai test nélkül. A legfelsőbb istenség, Ame-no-minaka-nushi-no-mikoto kivételt képez, mivel kizárólag lélekként létezik, szellem nélkül. Ez a hierarchia olyan spektrumot hoz létre, amely az élettelen anyagtól az isteni tudatig terjed.
A szellem és a lélek kapcsolata finom, de meghatározó. A szellem (shinki) formátlan energia, amely, ha megtisztul, megközelíti a lélek (tamashii) természetét. Ez a megtisztulás kulcsfontosságú a sintó ezoterikus gyakorlataiban, ahol az emberek igyekeznek szellemüket tisztává tenni, hogy elérjék az isteni közelséget vagy átalakulást.
A szellem körforgása: élet, halál és újjászülés
A sintó szerint a szellem örök – nem tűnik el, hanem folyamatosan áramlik. Egy lény halálával teste lebomlik, szelleme pedig vagy különállóan folytatja létezését, vagy visszatér az isteni energia forrásaihoz, amelyeket Takami-musubi-no-kami és Kami-musubi-no-kami testesítenek meg. Ez a kozmikus áramlás biztosítja, hogy az élet energiája soha ne szakadjon meg.
Nem minden szellem őrzi meg egyéniségét a halál után. Csak azok, akik erényökkel vagy hozzájárulásukkal kiemelkedtek, maradnak meg individuálisan. Erre példa Kan Shojo, a kalligráfia istene, aki egyéni entitásként fennmaradt évszázadokon át.
Szellem birtoklása: Kapcsolat az istenivel
A sintó egyik legmisztikusabb eleme a szellembirtoklás, amelyet kami-oroshi, kami-utsushi vagy kami-utsuri néven ismernek. A megtisztulási rituálékon keresztül az egyén ideiglenesen befogadhat egy isteni szellemet, amely átveheti az irányítást, vagy inspirációt, csodálatos képességeket adhat.
Nemcsak emberek, hanem tárgyak is befogadhatják ezt az isteni energiát. A kamiwasa vagy „isten-művészetek” jelenségei tükrözik a sintó világlátásának egyik kulcsfontosságú elemét: a szent és a mindennapi határai elmosódhatnak.
A sintó lényege
A sintó nem merev doktrínákra épülő vallás, hanem egy élő hagyomány, amelyben a szellem és lélek dinamikusan kölcsönhat egymással. A test, szellem és lélek egységének megértése által a sintó egy olyan világképet tár elénk, ahol az isteni nem távoli és elérhetetlen, hanem az élet szerves része, amely folyamatosan jelen van a mindennapokban.
Forrás:
Occult Japan by Percival Lowell: Shintō
Seo versenyelőny online marketing-seo- tartalomgyártás (contentcobrand.com)
Kezdőlap – Omiyage World japán webáruház blogja (ilovejapan.hu)
