TEASZERTARTÁS A MODERN JAPÁN TÁRSADALOMBAN
A chanoyu a korai Meiji-korszakban régimódi szokássá vált, mivel azok az emberek, akik a Meiji-restauráció előtt a chanoyu mestereket pártfogolták, elvesztették státuszukat, és már nem voltak képesek támogatni őket.
A chanoyut a korai Meiji-korszakban elvetették, mivel az nagymértékben használhatatlan volt a „modern” nemzetépítéshez. Az olyan hagyományos arisztokratikus tevékenységek, mint a teázások és a virágkötészet nem voltak relevánsak, amikor az új rezsim a régi politikai rendszert egy újjal próbálta felváltani. Azonban a tea gyakorlat a Meiji korszak közepe táján újraéledt és újra divatba jött. A chanoyu úgy tudott utat törni a modern világba, hogy hagyományként (dentō) ismerték el. Ezáltal a chanoyu gyakorlat modernizációja egy játékos szociokulturális tevékenységből (yūgei) merev szertartásos hagyománnyá való átalakulással járt. Ez támogatta az államnak a modern nemzet megteremtésében való érdekeltségét.
A Meiji-korszak kultúrájának megnézése tehát kulcsfontosságú annak megértéséhez, hogy egyrészt hogyan és miért tudott egy, a modern korszakot megelőző kulturális gyakorlat a modern társadalom számára alkalmassá válni, másrészt pedig, hogy ez kinek a javára vált.
A tea Meiji-korszakbeli történetét is újra meg kell vizsgálni, hogy teljes mértékben megértsük a chanoyu gyakorlatok (és általában a japán kultúra) modern kori történelmi fejlődését.
Modern kor
A legjelentősebb különbség a chanoyu között a modern kor előtti társadalomban és a Meiji restauráció utáni időszakban a politikai hatalomhoz való kapcsolódása.
A modern kor előtti Japánban a hatalom, nevezetesen a sógunátus intézményesen támogatta a chanoyu gyakorlatát és a matcha, azaz a porított zöld tea fogyasztásának szokását.
A Tokugawa-hatalom a teával kapcsolatos tárgyak és rituálék nyilvános bemutatását – például a teaszedő követek éves felvonulását Udzsiba kora nyáron – használta hatalmának népszerűsítésére és legitimitásának megerősítésére.
A sógunátus és a tartományok által hivatalosan használt chanoyu és annak anyagi kultúrája biztosította a matcha folyamatos fogyasztását, elősegítette a tea- és kerámiaipar fejlődését, és kialakította a hivatásos chanoyu tisztek testületét.
A Tokugawa-korszak közepére ezek a szakképzett teatisztviselők (sukiyagashira és sukiyabōzu) a chanoyu-val kapcsolatos ügyeket – a tudás átadásától a teaeszközök kezeléséig és a teakészítés és -felszolgálás napi rutinjáig – uruk nevében kezelték. A chanoyu-kultúra folyamatosságát a politikai hatalom intézményes pártfogása biztosította.
Tokugawák után
A shogunátus bukásával azonban a chanoyu szertartásos szerepe hivatalos keretek között elhalványult. A chanoyu elvesztette legitimitásának forrását és anyagi termelésének alapját. A chanoyu gyakorlása többé nem volt a férfiak (és nők) számára a közéletben való részvételhez elengedhetetlen készség. Milyen intézmény vagy személy biztosította volna tehát a chanoyu-kultúra és az e gyakorlat anyagi valóságát biztosító iparágak – a teatermelők és a teakészítők – folytonosságát? Talán a legfontosabb kérdés ebben a korban, hogy hogyan élte túl a chanoyu kultúra és iparágai ezt a kritikus pillanatot.
A chanoyu mint legitim kultúra, amelynek folytonosságát és anyagi alapjait a harcos arisztokrácia intézményes pártfogása biztosította, a Tokugawa fennhatóságának eltűnésével a kihalás szélére került. A Meiji-korszakban a chanoyu nem rendelkezett egyetlen olyan forrással, amely legitimitást és folytonosságot biztosított volna. Nem túlzás azt állítani, hogy a Meij-korszak chanoyu-kultúrája időben és térben – különösen a termelés és a fogyasztás tekintetében – ugyanolyan széttöredezettnek tekinthető, mint a két világháború közötti és háborús Japán modan-kultúrája.
Nők szerepe
A chanoyu történetével foglalkozó korai kutatások hangsúlyozzák a nők szerepét a modern fejlődésében, annak ellenére, hogy a teázás eredetileg a harcos elit társadalmi-politikai terepe volt.A mai Japánban azonban a chanoyu gyakorlóinak többsége valóban nő.
Még akkor is, ha, mint az alább leírtak szerint a Tokugawa-korszakban a nők ritkán kaptak hivatalos elismerést vagy vettek részt nyilvánosan a chanoyu/tea összejöveteleken, a késői Meiji-korszak számos diskurzusában a chanoyu-t női teljesítményként írják le. Ez azért volt így, mert a chanoyu leckéket bevezették a lányok középfokú oktatásába, és a modern Japánban a nők voltak azok, akik továbbadták a chanoyu hagyományait.
Az állami oktatás révén, amely a Meiji-kormány által végrehajtott reformok révén vált kötelezővé, a legkülönbözőbb társadalmi háttérrel rendelkező lányok tanulhatták meg a chanoyu gyakorlását, ami a női gyakorlók számának növekedéséhez vezetett. Emellett a chanoyu gyakorlatok kielégítették a nevelők és a Meiji-korszak bürokratáinak igényeit, akik új szerepet kerestek a nők számára az új rendszerben.
EGY MÁSIK ASPEKTUS
A japánok régóta és erősen kötődnek a természethez, amit nagyban befolyásol a rizstermesztés köré épülő mezőgazdasági örökség. Japán éghajlata és földrajza szintén fontos szerepet játszott abban, hogy a japán társadalomban kialakult a négy évszak mélységes megbecsülése.
A teázási eljárások és szimbólumok közül sokan kapcsolódnak a japán történelem egyes eseményeihez és a buddhista rituális naptárakhoz.
A chadō eredetileg szórakoztatási célokat szolgált, valamint a kulturális érzékenység előmozdításának eszköze volt, és lehetőséget adott arra, hogy egy csésze tea mellett, jó társaságban találkozzunk. Ehelyett a chadō a teaszertartáshoz kapcsolódó számos tárgyat a művészet szintjére emelte, „a szöveges, és a tárgyi kultúrát egyesítve, hogy létrehozza az évszakos pillanat tapintható szimfóniáját”.
Amikor a japánok részt vesznek a teaszertartáson, bizonyos értelemben kiutat keresnek a mindennapi életből. A tea világa „szimbolikus módon” kiutat nyújt a résztvevőnek a mindennapi élet hétköznapjaiból. A vendég és a szertartáshoz kapcsolódó különböző tárgyak közötti interakció a külvilágtól eltérő, egyedi élményformát hoz létre, amely harmóniát eredményez a vendég és a természet között.
A chadō ezt a célt szolgálja a japánok számára. Ez a japán büszkeség és identitás szimbóluma. A chadō megtapasztalása során a résztvevő a zen buddhizmust is megtapasztalja, amely a teaszertartáshoz kapcsolódó különböző tárgyakban és cselekvésekben is megjelenik.
Társadalmi aspektus
A japán társadalomban nagyon fontos szerepet játszik a szociabilitás és az önfejlesztés. A japánoknak olyannyira fontos az összetartozás, hogy csak akkor érzik magukat élőnek, ha egy csoportban vannak. Egy baráti csoporton belül az összetartozás és a hovatartozás érzése alakul ki. Azok, akiknek ugyanaz a hobbijuk és érdeklődésük, gyakran összejönnek kölcsönös szolidaritásból. A japán társadalomban a fizikai összetartozás nem feltétlenül igényel verbális kommunikációt, és normális, ha a kommunikáció nem verbális kifejezéssel történik.
Japánban van egy kifejezés, az Ishin-denshin, amit szó szerint úgy fordítanak, hogy „amit az elme gondol, azt a szív továbbítja” . A kifejezés alapvetően azt jelenti, hogy szavak nélkül kommunikálunk.
Ez a mentalitás a teaszertartásban képes volt nagyon erősen tükröződni, és mivel a japánoknak mindmáig igényük van az ilyesfajta kapcsolódásra, a teaszertartás képes volt fennmaradni. (Annak ellenére, hogy sok más színtéren is képesek megteremteni ezt a „légkört”.)
Forrás:
Oxford Bibliogpraphies: Rebecca Corbett: Arts of the Tea Ceremony: Arts of the Tea Ceremony – Art History – Oxford Bibliographies,
Japanische Teesorten – Global Japanese Tea Association
Kristin Surak, From Selling Tea to Selling Japaneseness: Symbolic Power and the Nationalization of Cultural Practices, From Selling Tea to Selling Japaneseness: Symbolic Power and the Nationalization of Cultural Practices 178.oldal
Japanische Teezeremonie – Wikipedia
Seo versenyelőny online marketing-seo- tartalomgyártás (contentcobrand.com)
Kezdőlap – Omiyage World japán webáruház blogja (ilovejapan.hu)
