A Tsubo-niwa kifejezés egy összetett kanji: a „niwa” (坪) szó jelentése „kert”, míg a „tsubo” (庭) két tataminak megfelelő méretet, azaz nagyjából 3,3 négyzetmétert jelent.
A tsubo-niwa története egészen a Heian-korszakig nyúlik vissza. Míg a Sakuteiki nem utal ezekre a kertekre, a Genji Monogatari már nagyon is. A Fényes herceg meséjében néhány női lakrész melletti, fedett folyosókkal körülvett kerteket tsubo-nak hívják.
A paloták kertjei
Az akkori paloták építészetét shindenzukuri-nak hívják. Az összes épületet folyosók kötötték össze, így több kisebb vagy nagyobb udvar jött létre a palotakomplexumban. Gyakori volt, hogy ezeken az udvarokon csak egyfajta növényt ültettek el, és olyan nevet adtak nekik, mint „Hagitsubo” vagy „Fujitsubo” (Hagi = bokorlóhere, Fuji = lilaakác).
Tehát a Heian-korban már megjelentek ezek az aprócska kertek a palotákban, azok belső udvaraiban. Ezek voltak azok a helyek, ahol élvezni lehetett a négy évszakot, és elhozták a dombok és mezők tájait a palotákba. Ezzel szemben a tavacskák szikláikkal az óceáni tájat hivatottak reprezentálni. A kertek a nézelődést és az elmélkedést szolgálták.
A japán otthonok minikertjei
Az Edo-korszakra aztán egyre megszokottabbá vált az átlagpolgárok otthonaiban és sok kereskedő udvarát díszítette.
A tsubo-niwa stílusú kertekben megtalálható valamilyen vízfoma, lámpások, járókövek – amelyek mellesleg nem arra valók, hogy sétáljanak rajtuk, a kert méretéből adódóan -, valamint néhány növény.
Napjainkban hotelekben, éttermekben és sok intézményben, de akár tehetős emberek rezidenciájában is megtalálhatóak.
Ballagó Petra
Források és képek:
https://japanesegarden.org/garden-spaces/tsubo-niwa/
