A japán kultúra gazdag népmesékben és legendákban.
A Nihon shoki azaz „Japán krónikái”, amely 720 körül íródott bővelkedik történetekben és népmesékben, amelyek közül néhány a mai napig is ismert, gyakran mesélt és néhány esetben számos változata létezik.
A mesemondásnak amúgy is nagy hagyományai vannak Japánban, néhány mese több mint 1000 éves is lehet. A szellem és rémisztő történetek gazdag világáról már többször is meséltünk.
Most össze gyűjtöttünk néhány mesét, amely kedvelt és gyakran mesélt és talán egyben a legismertebbek is:
Momotarō
A Momotarō („Az őszibarack fiú”) az egyik leghíresebb mese Japánban.
Egy idős párról szól, aki vágyik egy gyermekre, de ez mégsem adatott meg nekik.
Egy nap a nő felfedez egy gyönyörű, nagy barackot, amely a folyóban lebeg. Hazaviszi, ahol férjével kettévágták a gyümölcsöt. Abban a pillanatban egy kisfiú ugrik ki belőle. Nagy szeretetben nevelik és Momotarōnak nevezik, aki egy erős, bátor fiatalemberré cseperedik.
Egy nap lenyűgöző álma van, amelyben egy szigetre megy, állítólag ez Onigasima (鬼ヶ島) szigete Takamatsutól (Shikoku) nem messze, amely állítólag mesés kincseknek ad otthont, de amelyeket sötét onik (ejtsd: onyik, azaz démonok) őrzik.
Úgy dönt, hogy követi az álmot. Amikor megvalósítja tervét, egy majom, egy fácán és egy kutya jön a segítségére a démonok elleni küzdelemben.
Momotarō kincsekkel tér vissza a szigetről és az állatok továbbra is a barátai maradnak.
Egy nap a fácán örömteli hírt ad neki arról, hogy egy hercegnő férjnek választotta, akit aztán Momotarō feleségül is vesz. Boldog életet élnek.
Több animében is előkerül alakja és úgy általában az egyik legismertebb mese figura Japánban.
Kaguyahime no monogatari
A Kaguyahime no monogatari („Kaguya hercegnő története”) az egyik legrégebbi mese Japánban (900 körül keletkezett), és Taketori monogatari („A bambuszgyűjtő története”) címen is ismert.
A történetet itt olvashatod el, nagyon aranyos.
Ebben a történetben egy nap egy bambuszgyűjtő felfedezi az erdőben egy Kaguya nevű apró holdhercegnőt. Hazaviszi, és onnantól kezdve feleségével szeretetben nevelik, amíg gyönyörű nővé nem cseperedik.
Ahogy növekszik, több kérője is akad, akik feleségül kérték. Mindenkinek egy rendkívül nehéz feladatot ad, és mivel egyikük sem képes megoldani, a hercegnő visszatér a Holdra, amely az igazi otthona.
A mese a hires anime film készítőt, Miyazaki Hayaot is megragadta és inspirációként szolgált a Studio Ghibli által 2013-ban készített azonos nevű animációs film számára.
Urashima Tarō
Az Urashima Tarō mese, amelynek eredete a Nara-korszakra vezethető vissza, egy bátor és kedves, azonos nevű halászról szól, aki egy napon megfigyel egy teknősöt kínzó gyermekcsoportot a tengerparton.
Urashima Tarō megmenti és visszateszi a tengerbe.
Ruujinn sárkánykirály palotájába viszi, ahol a gyönyörű Otohime hercegnő arra kéri, hogy maradjon örökké nála. Cserébe örök fiatalságot ígér neki.
Egy idő után Urashima Tarō vágyakozik a szülei után, és amikor hazatér, hogy meglátogassa őket, rémülettel veszi észre, hogy távollétében 300 év telt el.
A hercegnő adott neki egy dobozt, de figyelmeztette, hogy csak akkor térhet vissza hozzá, ha azt nem nyitja ki.
Kétségbeesésében kinyitja a dobozt, és pillanatok alatt öregemberré változik, aki hamarosan meghal.
A történetet itt olvashatod el, már erről is meséltünk korábban.
Kachi kachi yama
A Kachi kachi yama, a „A nyúl és a tanuki” népmese. Egy öreg gazda elkap egy tanukit az erdőben, és otthon egy kötélhez köti. Az öreg gazda elmegy tűzifát hozni, addig ravasz tanuki hízeleg a feleségének, amíg az el nem engedi.
A tanuki bosszúból megöli a nőt és testét megfőzi ebédre.
A gazda megtévesztésére felölti felesége formáját, és maradványait szolgálja fel neki vacsorára. Csak amikor a gazda megette, fedi fel kilétét és kineveti.
A gazda azonban jó barátságban van egy nyullal, aki csúnya trükköt játszik a tanukin, miközben fát gyűjt. A nyúl titokban meggyújtja azokat az ágakat, amelyeket a tanuki a hátára kötött, és azt állítja, hogy a recsegő hang a hegyről guruló kövekből származik, ezért a japán kachi kachi yama („ropogó hegy”) cím.
Az ágak megégetik a tanuki hátulját, de végül a gazda és a nyúl megölik az állatot, hogy örökre nyugalmat szerezzenek tőle.
Kasa jizō
A Kasa jizō szintén egy népszerű népmese Japánban, amelyről már szintén olvashattál nálunk is.
Ebben a történetben egy idős házaspár olyan nyomorúságban él, hogy szilveszterkor nem engedhetik meg maguknak a mochit sem.
Az öreg pár azzal keresik a kenyerüket, hogy kasát (ejtsd: kasza), kúp alakú kalapot készítenek, majd eladják a faluban. Amogy az öreg ember a falu felé tart, hóvihar közeleg, ezért úgy dönt vissza indul.
Útközben elhalad egy jizō -szobor (buddhista védőisten) sor előtt. Nekik adja a kalapokat, hogy megvédje őket a hótól. Mivel nincs elég kalapja, az utolsó szobor köré sálat köt és üres kézzel haza tér.
Az éjszaka folyamán hangos kopogás hallatszik, és amikor megnézik, ki van ott, ajándékokat talál az ajtó előtt, egy kosarat mochival és más ételekkel, valamint aranypénzekkel.
A jizō szobrok köszönetképpen elhozták őket hozzájuk, és az idős házaspár boldogan ünnepli az új évet.
Neked melyik a kedvenc japán meséd?
Képek:
Készítette: Tosa Hiromichi (土佐広通, Japanese), Tosa Hirosumi (土佐広澄, Japanese) – scanned from ISBN 4-3097-6032-5., Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2950338
By 国立国会図書館 – 山東庵京伝（山東京伝）著『絵本宝七種』、蔦屋重三郎刊、1804年。国立国会図書館所蔵（ID:000010063401 http://dl.ndl.go.jp/info:ndljp/pid/1288336）。, Public Domain, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=75773013
photograph by User:Lx_121, painting has signature & seal of Ogta Gekko; authentification pending – photograph of painting, taken by uploader, パブリック・ドメイン, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=17687761による
By Japanese Ministry of Education – 14. Urashima Taro (うらしま太郎) in: Japanese Ministry of Education (1928) Jinjō shōgaku kokugo tokuhon, kan 3[1], Nihon Shoseki, pages 39–46, Public Domain, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=62795879
663highland – 投稿者自身による作品, CC 表示 2.5, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=4567789による
